Arany, tömjén, mirha

“Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről… Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2:1, 11, MBT).

A bölcsek (gr. magoi) háromféle ajándékkal érkeztek Jézushoz, ebből következtetünk arra, hogy hárman lehettek. Hogy ez valóban így volt-e, csak az egyházi hagyományból tudjuk, ettől azonban lényegesebb, hogy mit vittek magukkal ajándékba — aranyat, tömjént, mirhát. Mindhárom ajándék Jézus életének és szolgálatának egy-egy aspektusát emeli ki. Azonban a többi nélkül egyik sem lenne teljes.

Az arany általában királyi ajándék volt. Amikor az ószövetségi uralkodókról olvasunk, gyakran említik meg, hogy mekkora vagyon volt a kincstárukban (pl. Salamon). Ez az ajándék előrevetíti, hogy a gyermekben egy hatalmas király született meg, akinek királyi ajándék jár ki, hogy azzal tiszteljék (és imádják, gr. proszküneó). Jézus valóban királyi családba született, ő ugyanis Dávid leszármazottja (Mt 1:1). Ezen kívül a második eljövetelekor a maga királyi dicsőségében fog megjelenni, és még azoknak is egyértelmű lesz királyi hatalma, akik ezt első eljövetelekor nem vették észre. János apostol így ír erről: “És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona… Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:11-12, 16).

A tömjén egy olyan gyanta volt, amelyet bizonyos fák kérgéből nyertek, melyek Északkelet-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában honosak. Templomi szertartások során füstölőszerként használták, és a legtöbb vallásban azt jelképezte, hogy a hívek lelke vagy imádságai felszállnak az istenséghez. A zsidó és a keresztény vallásban is megjelent (utóbbiban kb. a 4. század körül). A tömjén tehát papi ajándék, és Jézusnak, mint főpapnak ajánlották fel. Leginkább a Zsidókhoz írt levél szerzője emeli ki Jézus főpapi mivoltát: “Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz” (Zsid 4:14, vö. 7. fejezet). Jézus, mint főpap esetében a tömjénnek valódi jelentősége van. A füstölőszer ugyanis azt jelképezi, hogy az imádságaink és a lelkünk felemelkednek Istenhez. Jézus pedig, mint a főapunk közbenjár értünk, imádkozik értünk (csakúgy, mint a Szentlélek), ill. az áldozatával lehetővé tette, hogy Isten országába kerülhessünk.

A harmadik ajándék pedig a mirha. Ez is több alkalommal jelenik meg a Bibliában akár illatszerként (pl. Eszt 2:12), akár orvosságként (pl. Gen 37:25-27). Elsősorban a fájdalomcsillapító, stresszoldó hatása miatt ismeretes, mint orvosság. Mirhás bort akartak a kereszten függő Jézusnak adni, hogy a fájdalmait csökkentsék (Mk 15:23), a halála után pedig a bebalzsamozásához is ezt használták (Jn 19:39). Jézus király és főpap volta mellett ő a szenvedő Messiás is, aki a saját sebeivel gyógyítja meg a miénket (Ézs 53:5), a szenvedését megkoronázó halálával vált meg bennünket a bűnből. Az élete folyamán töviskoronát kapott (Jn 19:2), ami a szenvedő szolga szükségszerű “tartozéka”. Ahhoz, hogy az aranykoronával a fején tudjon egy napon visszatérni, a szenvedésen keresztül vezetett az út. Ezzel persze nekünk is példát adott, és kijózanít, hogy a szenvedéseinkből tanuljuk meg az engedelmességet (Zsid 5:8).

A teljes megváltáshoz és Jézus személyéhez mindhárom ajándék üzenete hozzátartozik. Az arany annak a királynak jár, aki uralkodni fog, és az uralmat nem önkényesen, katonai haderővel ragadta magához, hanem a szeretetével nyerte meg az alattvalóit. A tömjén a főpapé, aki engesztelést végzett értünk egyszer és mindenkorra, és a lelkünknek bebocsátásat szerzett Isten országába. A mirha pedig a szenvedő Messiást illeti meg, aki vállalta a kínhalált azért, hogy mi éléhessünk. Nem tudom, hogy a bölcsek tudták-e, mit adnak Jézusnak. Akár tudták, akár nem, az ajándékok üzenete az evangélium magvát foglalják össze.

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: teológia

2 responses to “Arany, tömjén, mirha

  1. A szentírások látszólag apró részletkérdései valóban sokszor hordoznak ilyen és ehhez hasonló szimbolikus üzeneteket, amelyeket nem mindig értünk meg.

    A történetnek a bibliában nem szereplő, fontos, és a keresztény folklórban ismert részeit az apokrifek őrizték meg számunkra. Ilyen emlék például, a három bölcs (háromkirályok) fenti festményen is szereplő nevei: Balthassar (Boldizsár), Melchior (Menyhért), és Gaspar (Gáspár).
    Az apokrif irodalom, történeti forrásértéke persze éppoly bizonytalan, mint a kanonikus szentírásoké, de olvasásuk hasznára válhat azoknak, akiket a Szentlélek megvilágosít. Különösen, ha szeretnénk érteni a régi keresztény templomok festményeit, a vallásos énekek szövegét, de akár Dante, Milton vagy Sienkiewicz műveinek vallási, irodalomtörténeti hátterét.

    Bár az apokrifeket a Krisztus után 350-400 körül élt, nicea-konstantinápolyi hitvallású késői egyházatyák (Hyeronimus, Szent Ágoston) tiltották, hatásuk mindvégig érezhető maradt a zsidó-keresztény-iszlám kultúrkörben.
    A több pápa által is megerősített egyházi tiltás úgyszintén felemás volt mindvégig, hiszen például Mária szüleinek nevét (Joachim és Anna) csak az apokrifekből ismerjük, ennek ellenére úgy a római, mint a görög rítusú közösség felvette őket szentjeinek sorába és ünnepeiket is megtartották.

    Számomra, sok esetben azért bizonyultak fontosnak az ó- és újszövetségi apokrifek, mert a bibliai szöveg egy-egy félmondatnyi utalása ezek nélkül nem igazán érthető meg, vagy talán sokaknak fel sem tűnik, hogy üzenetet hordoz.

    A fenti cikk vonatkozásában háttérolvasmányként a Telosz Kiadó által 1998-ban megjelentetett „Csodás evangéliumok” című kötetet ajánlom, amely az Apokrif Iratok című, egyébként is kiváló magyar nyelvű gyűjteményben jelent meg, rendkívül igényes szöveggondozással, részletes jegyzetekkel.

  2. A fenti szövegben elgépelési hiba történt:
    Szent Jeromos neve helyesen- Sophronius Eusebius Hieronymus