A láthatatlan Isten

A politeista vallásokkal ellentétben a kereszténység egy láthatatlan Istent hirdet. Ez talán fura lehet azoknak, akik a “hiszem ha látom” elv alapján közelítenék meg Isten kérdését is. Valóban vannak olyan vallások, ahol az istenségek láthatók, karjuk van (néha akár 6-8 is), testük, látható formájuk. A keresztény teológia azonban bátran felvállalja és hirdeti, hogy az igazi Isten az emberi szemnek láthatatlan: “Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké” (1Tim 1:17). Minden olyan próbálkozás, mely megpróbálja képileg illusztrálni őt, csak torzókat eredményezhet. Isten azonban három különböző módon megmutatja magát az embereknek — láthatóvá válik, hogy magára irányítsa a figyelmet.

Isten meglátására az egyik lehetőség az, ha megnézzük a világot, melyet teremtett. Pál apostol erről így írt: “Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható” (Róm 1:19-20). Ha az emberek szétnéznek a világban, és nem veszik észre benne Istent, akkor az nem azért van, mert az apostol szavai helytelenek lennének. Inkább arról van szó, hogy az emberi szem lett elhomályosítva (Jn 12:40, 2Kor 4:4, 1Jn 2:11). Alapvetően azonban Isten — egy igencsak korlátozott módon — láthatóvá tette magát a teremtésben, mint kézjegyében.

Egy másik mód az, ha Jézusra nézünk. Saját magáról ezt vallotta: “Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem” (Jn 12:44-45, vö. Jn 14:9). A későbbi követői is ugyanezt gondolták Jézusról: “Ő a láthatatlan Isten képe” (Kol 1:15); “Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1:3). Népszerű az az elgondolás, hogy az összes vallás ugyanazt az egy Istent imádja, ezért a végén mindenki hozzá jut el. Ez azonban Jézus életútjával és tanításával szöges ellentétben áll. Ő azt állította, hogy rajta kívül nincs más út Istenhez (Jn 14:6). Bár részigazságokat, bölcsességeket, erkölcsi jó példákat más vallások is tartalmazhatnak, Istent csak Jézus tudja láthatóvá tenni, mert őt látva a szemünk magát a Teremtőt szemlélheti.

A harmadik mód pedig, ahogyan Isten megmutatja önmagát, az egyházon keresztül történik. Számos helyen szól arról a Biblia, hogy az életcélunk az, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk. Ezek közül az egyik helyen így ír: “A mi tekintetünk azonban nincsen eltakarva. Ezért állandóan az Úr dicsőségét tükrözzük vissza. Eközben pedig fokozatosan átváltozunk, és egyre jobban hasonlítunk őhozzá…” (2Kor 3:18, EF). A hegyi beszédben Jézus arról is tanított, hogy olyan példamutató életet kell élnünk, hogy a jó cselekedeteink Istenre mutassanak rá (Mt 5: 13-16).

Isten azoknak az embereknek is gondoskodott önmaga kinyilatkoztatásáról, akik teljességében nem ismerhetik meg. Ha szétnéznek a világban, Isten láthatatlan tulajdonságait ismerhetik fel. Sokkal teljesebb azonban az a kinyilatkoztatás, ami a Fiúban történt. “Az Ige testté lett” (Jn 1:14), és megmutatta, milyen is valójában Isten. Később pedig az Ige írásban is megjelent közöttünk, és azóta ‘Krisztus beszéde lakhat bennünk gazdagon’ (Kol 3:16). Végül pedig a keresztények is felelősek azért, hogy átformálódjanak a Fazekas kezében, és a megújult életük a láthatatlan Istenre irányítsa mások figyelmét: “…Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil 2:15-16).

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: teológia

2 responses to “A láthatatlan Isten

  1. Az ún. „történelmi” kereszténység nicea-konstantinápolyi hitvallású ágának dogmatikája és teológiája valóban testnélkülinek és így belső lényegéből fakadóan láthatatlannak, ábrázolhatatlannak tételezi az Atyát, ahogyan a judaizmus farizeusi ága és az iszlám is. Más keresztény irányzatok más álláspontot foglaltak el ebben a kérdésben. Az ókori és középkori művészetekben, templomépítészetben, festészetben, a keresztény mitológiában és a népi hitben gyakran egy testben lévő Atya jelenik meg, amely ebből következően ábrázolható és ábrázolják is.

    A láthatatlanság bibliai jelzője nem tesz igazságot ebben a kérdésben, hiszen nem csak az nem látható, akinek nincs teste, hanem az sem akinek a teste nem ott van ahova nézünk, vagy akinek a teste olyan anyagból van, amelyet földi szemünk felismerni képtelen. Esetleg ha a szem maga látná is, a tudat, a szellem nem lenne képes feldolgozni a látványt. Az is lehetséges, hogy maga az Atya nem kívánja, hogy lássák. Sőt az is, hogy látható, de látása káros az embernek.

    Az Úrnak, Izráel Istenének (JHVH) az ószövetség tanúsága szerint látható teste van (Mózes látta is), csupán orcáját nem szabad a halandó embernek látnia.

    2 Móz. 33,20-23
    „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
    És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.
    És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
    Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.”

    Jézus Krisztus (akit a keresztények döntő többsége az Istenség részének, isteni személynek tart) halandó testben köztünk élt, majd meghalt és halhatatlan testben feltámadt.
    Nyilván nem azért támadt fel csodálatos halhatatlan testében (amely az újszövetség tanúbizonysága szerint a mechanika és a gravitáció mindennapi életünkben megszokott törvényeinek már nincs alávetve), hogy azt aztán újból levesse, hanem azért, hogy hasonló legyen az Atyához.

    Amikor a szentírások láthatatlanról és hallhatatlanról beszélnek, akkor nyilvánvalóan nem fizikai dolgokról beszélnek.

    1 Tim. 1,17
    Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.

    Hiszen jól tudjuk, hogy Isten, az Atya az ószövetségben is és az újszövetségben is többször, jól hallhatóan szól:

    Márk. 1,11
    És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

    Ami az Istenben láthatatlan az tehát nem a teste, hanem mindössze „az ő örökké való hatalma és istensége”, ez az, ami a „világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik.

    Róm. 1,20
    „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik;”

    Ez az az isteni lényeg, amely felé közelednünk kell! De nagyon fontos, hogy valódi hiteles képünk legyen az Istenről, kivel imáinkban és néha álmainkban is beszélgetünk. Fontos, hogy ez a kép ne feltételezéseken, képzelgéseken, hanem az isteni kinyilatkoztatásokon alapuljon.

  2. infaustus

    Ha figyelmesen olvassa az ember a Bibliát, akkor érdekes istenképt rául elé. Füle van, de kőszikla. Karja van, és ő az ajtó. Stb. stb. Az 1Tim 1:17 alapján még mindig azt mondom, hogy Isten az emberi szem számára egyelőre láthatatlan. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne valamilyen megjelenési formája (az Isten Lélek – és nem test). Egyszer majd látható lesz, de addig minden emberi elképzelés róla a részleges kijelentésen, és nagyobb részt emberi fantáziáláson alapul.