Gandhi

A világ erkölcsi és lelki állapotát szemlélve azt látjuk, hogy osztálykülönbségek vannak ember és ember között. Még a magukat vallásosnak tekintő emberek is hajlamosak arra, hogy az “igazságokat”, melyekben hisznek, nem ültetik át a gyakorlatba — így az életükre semmilyen átformáló hatással nincs az, amit pl. a Bibliában olvasnak. Ilyen körülmények között kifejezetten kiemelkedő személyiség volt Mohandász Karamcsan Gandhi (1869-1948), aki igyekezett a lehető legszószerintibb módon megélni Jézus tanítását. Ez élete sok területén is megnyilvánult…

Ahogyan Jézus nyitottan fordult a társadalom minden rétege felé (pl. adószedők, paráznák, leprások, koldusok stb.), úgy Gandhi sem tett különbséget közöttük. Számára ugyanannyi értékkel bírt egy borbély, mint egy ügyvéd. Vallási és etnikai alapon sem különböztette meg az embereket. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy korai éveiben sok esetben tapasztalta meg a fehérek elutasítását — az is megesett, hogy az elsőosztályú jegye ellenére kidobták a vonatból. Az átélt attrocitások ellenére mindig igyekezett megőrizni békés természetét. Szó szerint vette Jézus szavait arról, hogy ha megütik az egyik arcát, fordítsa oda a másikat is. Erre tanította a követőit is, és az ún. polgári engedetlenséggel sikerült elérniük a céljait. Ez egy olyan forradalom volt, amelyet fegyverek nélkül vívtak meg: nem tettek eleget bizonyos rasszista, elnyomó és igazságtalan törvényeknek, de messzemenőkig törekedtek a békére. Gandhi a béke érdekében sokszor fogott éhségsztrájkba. Módszerével pedig sikerült kivívnia India függetlenségét. A harcok azonban a függetlenség kivívása után is folytatódtak, melyre ő ugyanazzal a békeszerető módszerrel válaszolt. A britek távozása után a hinduk és muszlimok egymásban fedezték fel legújabb ellenségüket, harcuk eredménye pedig India és Pakisztán egymástól függetlenné válása, ill. egy Gandhi ellen 1948-ban elkövetett merénylet lett.

Érdekes kérdés, hogy keresztényként hogyan értékeljük Gandhi életútját. A Jézus tanításához való ragaszkodása és a békességre való törekvése mindenképp példaértékű. Rob Bell a Love Wins c. könyvében ír egy művészeti kiállításról, melyen szóba került Gandhi neve. Egy keresztény pedig azt mondta róla, hogy ma már a pokolban van. Tény és való, Gandhi nem fogadta el a kereszténység alapvető tanításait (pl. a bűnről és megváltásról, ill. arról, hogy Jézus Isten Fia). De mielőtt a pokolba küldenénk őt, el kell valamin gondolkodnunk. Olyan keresztényekkel találkozott, akik evangélizációja a hinduk húsevésre való áttérítéséből állt. A fehér keresztények részéről a jézusi tanításokkal való teljesen ellentétes magatartást, személyválogatást, üldözést tapasztalt meg. Ez olyannyira elkeserítette, hogy ezt mondta: “Szeretem a Krisztusotokat, de nem szeretem a keresztényeiteket. Ők annyira mások, mint a Krisztusotok.” E. Stanley Jones a Gandhi c. könyvében ezt írja erről a problémáról: “A rasszizmus számtalan bűn forrása, de talán legnagyobb vétke az volt, hogy épp egy olyan pillanatban rejtegette Krisztust, amikor a földön valaha élt legnemesebb lelkek egyike hozta meg döntését vele kapcsolatban.”

Jones megfogalmazása valóban találó, hiszen a keresztények sok esetben egy olyan Jézust és olyan kereszténységet mutattak be Gandhinak, amely nem volt számára elfogadható — és ha teljesen őszinte akarok lenni, nekem sem lenne az. Önéletrajzában (Etalon, Bp. 2009.) többször leírja a keresztényekkel kapcsolatos tapasztalatait, és mindegyik történetből ez a rossz példamutatás derül ki. Önéletrajzi kötetének a Kísérleteim az Igazsággal alcímet adta. A könyvet olvasva valóban ezt látjuk: egy istenkereső ember próbálkozásait a Teremtő megtalálásával, miközben a rasszizmus, a képmutató kereszténység és a hinduizmus-iszlám ellentétének bűvköréből próbál szabadulni.

Egy dolog biztos: olyan erkölcsi példát mutatott, amelyet mindenkinek követnie kellene. Azt tanította, hogy legyünk mi a változás, amit a világban látni szeretnénk. Ugyanakkor a maga eszközeivel harcolt a békesség megteremtéséért, és ebbe a küzdelembe az egész életét befektette. Az önéletrajzát olvasva Jézus szavai jutnak az eszembe: “Boldogok, akik békét teremtenek, mert őket Isten gyermekeinek nevezik” (Mt 5:9, EF). A mondat első fele Gandhira mindenképpen igaz volt. A második mondatrész értelmezését pedig Istenre bízom.

Ajánlott források Gandhival kapcsolatban:
M. K. Gandhi: Önéletrajz avagy Kísérleteim az Igazsággal (Etalon, Bp. 2009.)
Philip Yancey: Kerülő utak a boldogsághoz, pp. 213-252. (Harmat, Bp. 2010.)
Richard Attenborough: Gandhi (angol-indiai életrajzi film, 1982.)

Advertisements

5 hozzászólás

Kategória: példaképek

5 responses to “Gandhi

  1. Az egyik kedvenc idézetem Ghanditól:
    “A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?”

  2. http://www.citatum.hu/szerzo/Mahatma_Gandhi?r=6

    Itt mindenki elolvashatja a legjobb Ghandi idézeteket.

  3. Zsotza

    A gyarmatosítók rasszista, képmutató vallásosságával, amivel Gandhi találkozott, én sem szimpatizálok,akárcsak a gyarmatosító jellegű fundamentalista-fanatikus kereszténységnek látszó vallásosságal.

  4. endi

    Esetleg ha Gandhit megnyugtatja (vagy a követőit): a keresztények sokszor egymás között is törvénykeznek olyanokon, amik nem is bűnök. Ráadásul “ha ketten vagy többen összegyűlnek” akkor különösen felerősödik ez a viselkedésük… :(

    Tudom, sovány vígasz…

    El szoktam gondolkodni azon, hogy pl. mi lenne ha ismernék a bűneimet? Ha azon törvénykeztek ami nem bűn, akkor ezzel mi lenne? Megköveznének?

  5. Feri

    először el akartam viccelni, ezért is jó rkat-nak lenni, szerintünk Gandi eljuthat az üdvösségre. De komolyan, “ma már a pokolban van.” – ennyi? nektek ez elég? ez magyarázat? válasz? vagy esetleg a poszt utolsó sora engedhet teret más értelmezésnek?