Értékes vagyok?

Nemrégiben egy hétvégén Erdélyben jártam, ahol egy ifjúsági konferencián az értékünkkel foglalkoztunk. Sokaknak nehezére esik, hogy magukat értékesnek lássák, mert elfogadják a társadalom, a kultúra, a média és a barátok elvárásait. Ma akkor értékes egy ember, ha sok pénze van, jó munkája és autója, döglenek utána  nők vagy a férfiak stb. Tudom, hogy ennyire nem egyszerű a kérdés, de életünk folyamán választunk magunknak egy referencia-csoportot, akikhez igazodunk, alkalmazkodunk, és akiktől kölcsönözzük az elveinket, értékeinket — és a nekik való megfelelés alapján érezzük magunkat értékesnek vagy értéktelennek.

Isten azonban — szerencsére — máshogyan gondolkodik rólunk. Ő a teremtésünktől fogva önmagát látja bennünk, hiszen a maga képére és hasonlatosságára teremtett. Az egész üdvterv arról szól, hogy ez a hasonlatosság kiformálódjon bennünk. Ahogy Szt. Atanáz megfogalmazta: “Isten Fia emberré lett, azért, hogy mi átistenülhessünk.” (vö. 1Móz 1:26-27, Mt 10:24-25, Lk 6:40, 2Kor 3:18, Gal 4:18-19, Kol 3:9-10, 1Jn 3:2). Azon kívül, hogy Isten önmagát látja bennünk, és ezt a hasonlóságot ki is akarja bennünk munkálni, még értékesnek is tart bennünket (vö. 5Móz 4:37, Ézs 43:4, Jer 33:41, Jn 3:16). Jézus egyik megjegyzése még inkább meggyőzött arról, hogy Isten mennyire értékesnek tartja az embert:

“Ugye a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?! Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok” (Mt 10:29-31).

A Lk 12:6-7 egy hasonló leírást tartalmaz. Ott azonban azt látjuk, hogy két filliérért nem négy, hanem öt verebet adnak. A szegény emberek legegyszerűbb és legolcsóbb táplálékállata volt a veréb. Annyira értéktelennek tekintették, hogy két fillérért máris ötöt adtak. Az ötödik verébnek pedig semmi ellenértéke nem volt, grátiszként ingyen adták. Isten azonban még ezt az egyet sem tekinti értéktelennek, és számon tartja, ha elpusztul. Ehhez hasonlóan ez a világ úgy van berendezkedve, hogy benne nagyon sokan értéktelennek érzik önmagukat. Nem tudunk megfelelni az elvárásaiknak, és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy valóban értéktelenek vagyunk. Ilyenkor kellene néhány percig az utcán vagy a kertben a verebeket nézni. Emberileg (akarom mondani világi szemmel nézve) a legértéktelenebb ember is értékes Isten szemében, mert önmagát látja benne. Ha ezt megérti az ember, akkor a következő lépés az, hogy el is fogadja, ahogyan Isten gondolkodik róla, és látja az értékét. Ehhez pedig az szükséges, amiről Pál apostol beszélt: “…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10:5). Ez persze nem annyira egyszerű, de ahogyan formálódik az életünk, és egyre jobban visszatükrözzük a Mestert, teljesebb képet látunk majd önmagunkról, és könnyebben elfogadjuk a saját értékünket.

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: spiritualitás, tanítások

One response to “Értékes vagyok?

  1. Nagyon jó,bátorító Post: köszönöm!
    Rámfért….ránkfért!