Pünkösd margójára

A gyülekezetünkben minden vasárnapi istentisztelet végén felköszöntjük azokat, akiknek az adott héten volt a születésnapja. Eleinte az ároni áldás megzenésített változatát énekeltük el nekik (4Móz 6:24-26), később pedig az általuk választott dalt játszották a zenészek és énekelte a gyülekezet. Ma is volt néhány születésnapi köszöntés, köztük a feleségemé is. Mégis különlegesebb volt a mai alkalom, hiszen az egyház születését is ma ünnepeltük. Az ószövetségi időkből ismert pünkösd ünnepe a húsvét utáni ötvenedik napon volt, és az aratással volt kapcsolatos. Jézus halála és feltámadása után azonban ez volt az a nap, amikor a Szentlélek kitöltetett a hívőkre, és belőlük egyszer s mindenkorra egy egységes nemzetet kovácsolt. Az ApCsel második fejezete ír arról, hogy ez hogyan történt meg. A történet befejezése pedig így szól:

“Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. Minden nap összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra növelte a csoportot olyan emberekkel, akik hívõkké lettek, és csatlakoztak hozzájuk” (ApCsel 2:43-47, EF).

Jézus még életében megígérte az apostoloknak, hogy elküldi a Szentlelket, aki mindig velük fog maradni. Itt Jézus a Szentlélekre a παράκλητος (paraklétosz) kifejezést használja, melyet a bibliafordításaink így adnak vissza: Vigasztaló, Pártfogó, Segítő, Barát. A szó alapja egy olyan személyre utal, aki magához hív és maga mellé ültet egy baráti beszélgetésre, megvigasztal valakit, amikor bánatos, ill. kérleli valaminek a megtételére az illetőt. Ebből képezték a paraklétosz kifejezést, mely főnévként a Szentlélekre utal, aki mellénk lett hívva. A klasszikus görögben jogi kifejezés volt, a zsidó felfogásban pedig közbenjáróként emlegették (vö. Balázs, pp. 454-455.).

Ez valóban jellemző a Szentlélekre. Már a Biblia legelején így találkozunk vele: “A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Móz 1:2, MBT). A Lélek a puszta és kietlen világ mellé szegődött, és abban rendet, értelmet és életet hozott létre. Hasonlóan tesz a lelkileg halott emberekkel is (Ef 2:1). Ennek ékes példáját adta pünkösdkor is, amikor Péter igehirdetése nyomán megtértek háromezren. A fenti idézet pedig az ApCselből leírja, hogyan formálta őket a Szentlélek valódi közösséggé. Fizikai és lelki értelemben mindenük közös volt. Vajon mi is készek vagyunk egymással megosztani a lelki javainkat? Ősznte szívvel és boldog örömmel vettek részt az egymással való közösségben. Mi is ennyire nyitottak vagyunk a másik hívő felé? Valódi örömöt élünk át, amikor közösséget vállalunk egymással? Bár később előjött a pártoskodás, megosztottság stb. — mégis a Szentlélek volt az, aki mély közösséget hozott létre a keresztények között. Valahányszor úgy érezzük, hogy a többi hívőtől kisebb vagy nagyobb dolgok elválasztanak minket, érdemes imádkozni a pünkösd újbóli csodájáért, hogy a Lélek egységet hozzon létre közöttünk (Ef 4:3).

Reklámok

6 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

6 responses to “Pünkösd margójára

  1. Köszönöm a postot Infaustus!
    Azt hiszem a gyakorlatban nagyon aktuális Pünkösd üzenete.

    Egyetlen kérdést teszek fel magamban újra és újra, mert ezt nagyon sokat hallom, de lehet, hogy csak azért mert “vájtfülűvé” váltam a kérdést illetőleg:
    vajon tényleg Pünkösd az Egyház születése? (gondolom nem a látható egyházra írtad) Nem lehetséges az, hogy Istennek egyetlen népe van és tulajdonképpen az Egyház kezdettől fogva létezik?

    Ahogy a Heidelbergi Káté is mondja(nem a kiválasztás kérdését emelném ki)
    A világ kezdetétől fogva….

    XXI. ÚRNAPJA.

    54. K.: Mit hiszel a közönséges keresztyén Anyaszentegyházról?

    F.: Hogy Istennek Fia az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által, az igazi hitnek egységében magának az örökéletre kiválasztott gyülekezetet gyüjt egybe a világ kezdetétől fogva annak végéig. Azt oltalmazza és fenntartja. És hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

    Köszönöm, hogy ezt a kérdésemet megoszthattam, tudva, hogy messze nem ez a legfontosabb eldöntendő dolog.

    Üdv, Nazo

  2. infaustus

    Zoli, teljesen jogos a felvetésed. Belátom, hogy nagyon leegyszerűsítettem a kérdést ezzel a pünkösdi születésnappal. Bárhogy is közelítjük meg, pünkösdkor azért valami jelentős dolog változott, és indult be az egyház életében, én csak erre akartam utalni. De érdemes átgondolni az általad felvetetteket is — annál is inkább, ha az Ef 1-ben lévő leírást is megnézzük. Ott ugyanis Isten EREDETI terve az, hogy Krisztusban fiakká fogadjon minket. És ez hamarabb történt, minthogy kiválasztotta volna Izraelt.

    Én azért koncentráltam mégis pünkösdre, mert a közösség, ami ekkor megszületett, számomra lenyűgöző, és példaértékű.

  3. Köszönöm a válaszod Karesz,
    valóban jelentős dolog történt a pünkösdkor és egyedülálló.
    Ez a lenyűgöző és példaértékű közösség tényleg messze felülmúlja az elvi kérdéseket.

    Tényleg, Isten éltesse a feleségedet(és persze téged is) születésnapja alkalmából!

  4. Megadtál egy nagy ihletést Karesz,
    elképzelhető, hogy majd szülök egy postot a kérdést illetőleg a blogomban,
    csak mostanában nem maradt energiám az önálló írásra, elég gázos időszakot tudhatok magam mögött.

    A bemerítkezési alkalmatokból esetleg nem kaptál egy ihletést?
    Szerettem volna elmenni, találkozni veletek, de sajna a munkahelyen kellet lennem (illetve ekkor körül végeztem).

  5. infaustus

    Arra, hogy írjak, nem ihletett meg. Egyébként egész szép bemerítkezési alkalom volt 14 bemerítkezővel. :] Azt hittem, hogy tőletek is lesznek páran, mert eddig mindig megjelent egy-két tesó onnan is. De majd legközelebb. Ha bármikor van kedved, látogass el hozzánk, szívesen látunk.

  6. nem voltak tőlünk? – hát ez tényleg :-(
    Köszi a hívást, élni fogok vele.