Amire az antiókhiai gyülekezet megtanít

Szimpatikusnak találom az antiókhiai gyülekezetet, amelyről az ApCsel 13. fejezete ír. Ez a hivatás gyülekezete, mert olyan elhívások, lehetőségek adódtak benne, amely számos tanulsággal szolgál nekünk.

1. Az elhívás azoknak szól, akik elfoglaltak Isten munkájában

A később kialakult egyházi gyülekezetvezetéssel szemben itt nem egyetlen vezető vagy pásztor állt a gyülekezet élén. Lukács öt férfit nevez meg, akik tanítói és prófétai szolgálatban álltak a közösségben. Bár közülük Manaén Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, Lukács beszámolójából nem derül ki, hogy kivételezett helyzetben lett volna, vagy elsőbbséget élvezett volna a gyülekezetben a “jó kapcsolatai” miatt. Jakab levelében az ilyesfajta személyválogatás szóba kerül (Jak 2:1-9), de az antiókhiai gyülekezetben a munkatársak szintjén úgy tűnik, hogy nem okozott problémát.

Az a jellemvonásuk is szimpatikus, hogy az Istentől kapott ajándékuknak és hivatásuknak megfelelően szolgáltak. Olyasmit tettek, amit sok keresztény elfelejt manapság: végezték a dolgukat, és nem mással foglalkoztak. A Jézussal való utolsó találkozás során Pétert is jobban érdekelte az, hogy egy másik tanítvánnyal mi történik majd, mint az, hogy neki milyen feladatot szán Isten (Jn 21:20-22). A feltámadás után pedig a bizonyságtevő munka helyett a korszakok terve kötötte le a tanítványok figyelmét — egészen addig, míg Jézus rendre nem utasította őket, és nem figyelmeztette őket, hogy a saját dolgukkal foglalkozzanak (ApCsel 1:6-8). Az antiókhiai vezetők viszont tudták, mi a dolguk, és nem mással foglalkoztak.Warren W. Wiersbe így fogalmazza ezt meg a With the Word — A Devotional Commentary című könyvében: “Isten olyan embereket hív el, akik időt szánnak az imádatra és az Úrnak való szolgálatra. Ha Isten vezetését szeretnéd élvezni, légy elfoglalt ott, ahol vagy, és ő meg fogja mutatni neked a következő lépést.”

Ez pedig azért lényeges, mert miközben elfoglaltak voltak Isten munkájában, együttesen kaptak vezetést a következő lépéshez. Nem egyetlen embert vezetett Isten Pál és Barnabás jövőbeni szolgálatával kapcsolatban, hanem minden érintettet. Jézus egyik példázatában arról van szó, hogy a hűséges sáfárokat, akik jól gazdálkodnak a rájuk bízott dolgokkal, nagyobb feladatokkal látják majd el (Mt 25:14-30). Antiókhiában pont ez történt: hűségesen végezték a dolgukat, és ezt látva Isten további tennivalókkal látta el Pált és Barnabást.

2. Az elhívás gyakran ellenállást is szül

A fejezet azzal kezdődik, hogy bemutatja az antiókhiai vezetők imádságos lelkületét, tanítói és prófétai szolgálatát. Később pedig egy álprófétával találkoztak, mely Sátán munkásságának az eredménye volt.

3. Az elhívás felszínre hozza a jellemet

Az új szolgálat Pál jellemfejlődése és személyisége kiforrásának szempontjából mérföldkő volt. Amikor elindultak, Lukács így fogalmaz: “Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault…” (ApCsel 13:2). A későbbiekben azonban a szolgálatban Pál vezetői szerepe kiteljesedett, és a sorrend felcserélődik: “Azután Pál és kísérői elhajóztak…” (ApCsel 13:13). Barnabás volt az a személy, aki korábban maga mellé vette a frissen megtért apostolt (ApCsel 9:27). Az apostol példája jelen esetben alátámasztja azt, amiről később az efezusi gyülekezetnek címzett levelében ír — ti. azt, hogy a Jézusban való felnövekedéshez szükséges az Istentől kapott szolgálat végzése. Növekedni lehet Bibliát olvasva, imádkozva, gyülekezetbe járva is. De felnövekedni csak szolgálva lehet (Ef 4:11-16). A misszióban Pál jelleme kiforrott, és a vezetői mivolta is világossá vált mindenki számára. A szolgálat nem csak fejleszt, de azt is megmutatja, milyen a jellemünk. Pál és Barnabás kitartóan végezték a munkát, János Márk azonban visszatért, és nem folytatta az utat. Nem tudni, hogy ennek mi az oka, de feltehetőleg kényelmi szempontok vezették a döntésében. Ezt támasztja alá Pál és Barnabás későbbi konfliktusa is Márk miatt.

4. Az elhívás Isten Szaván alapul

Az ApCsel 13-ban nagy hangsúlyt kap Isten szava (5, 7, 15, 26, 44, 46, 48-49). Az ugyanebben a fejezetben leírt prédikációjában Pál idéz az 1Sámuelből, a Zsoltárok könyvéből, Ézsaiástól és Habakuktól. Hatékony szolgálatot akkor tudunk végezni (akármilyen kicsi vagy nagy dologról legyen is szó), ha az elhívásunk a Biblián alapul, nem pedig saját elképzelésünkön, vagy más “buzdításán”.

Tudom, számos hibája is volt az első gyülekezeteknek. Elég elolvasni Pál első levelét a korinthusiakhoz, és ez rögtön nyilvánvaló lesz. Viszont az a pozitívumuk is megvolt, hogy közeli kapcsolatban voltak a Szentlélekkel, amely a közösségüket formálta. Elhívást kaptak, melynek alapja a Szentírás volt. Elhívást kaptak, és ez a jellemük fejlődéséhez vezetett. Elhívást kaptak, és emiatt olykor üldözéssel és ellenállással kellett szembenézniük. Elhívást kaptak, mert minden ellenállás dacára hűségesen végezték Istentől kapott feladatukat. Ha megnézzük a gyülekezetre és egyházra használt görög szót (ekklészia), azt látjuk, hogy a jelentése ez: kihívottak. Isten elhívott minket, mint egyházát, népét, családját, ezért a fenti négy tényezőt mindenképp meg kell tanulnunk az antiókhiai közösségtől.

Reklámok

Amire az antiókhiai gyülekezet megtanít bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.