Jézus két teste

Nemrég hosszú idő után befejeztük a gyülekezetünkben János evangéliumának tanulmányozását. Ha jól emlékszem, 2009-ben kezdtem ebből prédikálni, és történetről történetre haladva kísértük végig Jézus életét. Hamarosan elérhető lesz a teljes anyag a gyülekezetünk honlapján (halado.hu). A befejezés után pedig — hogy ne kelljen sokat lapozni — az ApCsellel kezdtem foglalkozni. Persze nem csak ez motivált, hanem a mondanivaló egymásra épülése a két könyvben. János evangéliuma (és a másik három is) arról szól, hogy kicsoda valójában Jézus. Az ApCsel pedig tovább megy, és azt boncolgatja, milyen a hiteles keresztény élet.

Tetszik az, ahogyan a Lk 2 és az ApCsel 2 között párhuzamot vonhatunk. Az előbbi Jézus fizikai testének a megszületésével foglalkozik, az utóbbi pedig a lelki testével, az egyházzal. Miután Lukács leírja a születés történetét, a Lk 2:52-ben ezt jegyzi meg: “Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (MBT). Négy területet említ meg a szerző Jézus növekedésével kapcsolatban: (1) növekedett intellektuálisan, gyarapodott a bölcsességben, (2) fizikailag is növekedett, fejlődött, férfi lett belőle, (3) spirituálisan vagy lelkileg gyarapodott az Isten előtti kedvességben, a vele való kapcsolata elmélyült, (4) és szociálisan is növekedett, egyre jobban kedvelték őt az emberek (ez persze nem mindig maradt így).

Amikor Lukács az egyház megszületéséről ír, akkor is hasonló dolgokat említ meg. Az ApCsel 2:47 a szociális és a fizikai, számbeli növekedést említi meg az előzők közül. A jól ismert szavak azonban, melyek leírják a keresztények közösségét, mind a négy területet felölelik. Péter a pünkösdi igehirdetésében erre figyelmeztette a friss megtérteket: “Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” (ApCsel 2:40). Az egyház létrejötte egy hasonló hívás eredményeként történt, és így alkotjuk mi a kihívottak (gr. ekklészia) közösségét. A kihivásunk pedig arra szól, hogy megszabadulva a világtól növekedjünk intellektuálisan, számban, spirituálisan és szociálisan. Mindez azonban — Péter szavaival összhangban — nem ebben a világban történik, hanem az egymással való közösségben.

Az intellektuális növekedés alapja az apostoli tanítás. Ez a tanítás nem csak érdekes, újszerű, hanem a javunkat is szolgálja (Ézs 47:17-18). A növekedés és gyarapodás fizikai aspektusa egy egyszerre fizikai (tehát e világi) és lelki (tehát e világ fölött álló) cselekedetben nyilvánul meg, az úrvacsorában. Bár nem épp az úrvacsorára gondolt Jézus, de a Jn 6:53-56 szavaiban a vele való közösség fizikai megnyilvánulását emeli ki, melyet az evéshez és iváshoz hasonlít. A lelki növekedés az imádságban nyilvánult meg az első keresztények között. Feltehetőleg rájöttek, mennyire hatékony önvédelmi fegyver ez a kezükben. A Fil 4:6-7 szavai szerint ha azonnali megoldást nem is hoznak az imáink, de a lelki békénket megőrzik. Végül pedig a szociális gyarapodás az egymással való közösségben öltött testet közöttük. Akár vagyonközösségről, lelki közösségről, együtt étkezésről, imádkozásról, együttes szolgálatról volt szó, a keresztények akkoriban nem voltak individualisták. Megélték azt, amiről Pál az 1Kor 12:27-ben beszélt: “Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként egymás tagjai.”

Nem hiszem, hogy ennek a négy területnek az előfordulása véletlen lenne az evangéliumban (Lk 2:52) és az egyház életéről szóló első beszámolóban (ApCsel 2:42). Az intellektuális, fizikai, spirituális és szociális szféra szinte mindent felölel az életünkben. Az egyház kezdetben mindezt együttesen élte át. E négy területen Jézus fizikai testéhez hasonlóan a lelki teste is gyarapodott.

És ha már a párhuzamoknál tartunk, még egyet meg kell említeni. A kegyelem és a törvény megszületésében is érdekes dolgokra tanít minket Isten. Amikor ugyanis a törvény bejött a világba, háromezer ember meghalt (2Móz 32:28). Amikor pedig a kegyelem az egyházon keresztül elkezdte a világban a hangját hallatni, háromezer ember megmenekült (ApCsel 2:41). A kegyelem annyira hangsúlyos eleme volt Jézus földi életének, amennyire hangsúlyos az az ApCselben is. Épp ezért én az utóbbit nem tudom független könyvnek tekinteni. Ezt megerősíti Lukács bevezetése is, melyet általában így fordítanak: “…amit Jézus tett és tanított kezdettől…” (pl. MBT). Más fordítás szerint azonban így szól: “…amit Jézus tenni és tanítani kezdett…” (The Message). Vagyis a könyv üzenete ez: Jézus elkezdett valamit, amiről az evangélium szól. De ezt folytatja a Szentlélek (és az egyház) által, és erről ír az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv.

Reklámok

1 hozzászólás

Kategória: tanítások

One response to “Jézus két teste

  1. a Luk.2-ben és az Ap.Csel .2-ben még egy párhuzam:ahogy Simeon ajánlja Máriának,hogy az éles tőr átjárja a szivét,az első pünkösdi gyülekezet is akkor indul a helyes kérdés és mozdulat felé,amikor “szivökben megkeseredtek”.