Szabályok

Divatossá váltak a demotiváló képek, amik egy kép mellé egy bölcsnek vélt gondolatot társítanak. A napokban kettőt is láttam a szabályokkal kapcsolatban. Az életbölcsesség, amit kifejezni szerettek volna, ez volt: “Meg van tiltva, de valahogy muszáj megszegni.”, ill.: “A szabályok csak arra jók, hogy valami jótól megfosszanak minket.” Az utóbbin pedig egy fiatal pár ölelkezett. A demotiváló kigondolója feltehetőleg azt szerette volna közölni, hogy a házasságról, hűségről, szexualitásról vallott régimódi felfogás mennyire bekorlátozza az embert az élet élvezetében. De bármi másról is legyen szó, a szabályokat korlátnak tekintik, és úgy látják, hogy azok távol tartják őket az igazán jó élettől.

Vannak az ismerőseim között olyan emberek, akik nem tartják be a szabályokat. Szabad folyást engednek az életükben minden földi “jónak”. Amikor viszont beszélgetek velük, a szavaikból az derül ki, hogy nem boldogok. Keresik a megelégülést, amit történetesen nem találnak meg a szabályok felrúgásában. Ennek pedig az az oka, hogy a szabályokat rosszul értelmezik, és merő dacból hágják át őket. Ha meglátnák a szabályok — főként Isten parancsolatainak — mibenlétét, megértenék, hogy azok milyen korlátok. Mert valóban korlátok, amik elválasztanak minket attól, ami a másik oldalukon található. Általában az emberek szerint a másik oldalon a földi paradicsom, a gyönyörök kertje, a bujaság szőlője van — az a hely, ahol kiteljesedett, boldog életet élhetnek. Isten szerint azonban egy szakadék tátong a másik oldalon, a korlát célja pedig az, hogy megóvjon minket, és ne zuhanjunk bele.

Isten nem azért hoz szabályokat, mert örömét leli abban, hogy irányít bennünket. Az olyan írásszövegek, mint pl. a Jer 29:11-14a vagy a Jn 10:10 megmutatják, hogy Isten örömteli életet akar az embernek adni. Nem szerepel a tervei között az, hogy megfosszon minket attól, ami igazán jó nekünk. A probléma ott kezdődik, hogy nem tudjuk, mi az, ami igazán a javunkra szolgál, és valóban örömtelivé teszi az életünket. Ezért kellenek a szabályok, hogy Isten megóvjon minket, miközben a boldogságot olyan forrásokban keressük, amelyek akár az életünkbe is kerülhetnek.

Philip Yancey a Rejtjelek egy másik világból című könyvében leírja saját tapasztalatát az ilyen szabályokkal kapcsolatban: “A bűn gondolata gyermekkoromban megrémített, kamaszkoromban taszított. Azonban ahogy egyre árnyaltabban látom őt mint orvost vagy szerető szülőt, a védekező mechanizmusaim szertefoszlanak. Egykor bogaras öregúrnak hittem Istent, aki önkényes tiltólistájával gondoskodott arról, hogy senki ne érezhesse magát jól. Ma már látom, hogy nem neki volt szüksége erre a listára, hanem nekünk.”

Az 5Móz 28-ban Isten tételesen közli az áldásokat és átkokat Izraellel, amelyek az engedelmes vagy éppen engedetlen életükből fakadhatnak. Izrael népe többnyire nem tudott jól dönteni, ezért sokszor tapasztalta meg a saját bőrén az átkokat. A modern emberrel sincs ez másként. Inkább választja a pillanatnyi örömöket, bármi is legyen azok következménye, mint az Istennek való engedelmességet. Talán majd ha az átkok súlya alatt már teljesen összerogynak, akkor fognak Istenhez jönni, és akkor adják meg neki a lehetőséget, hogy az általa felállított parancsolatokkal megvédje őket rossz döntéseik következményeitől (pl. nemi úton terjedő betegségek, nem kívánt terhességek, abortusz, lelkiismeret-furdalás, szégyen, szegénység, éhezés, betegség stb.).

“Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR. Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára” (5Móz 28:1-2, MBT).

Reklámok

Szabályok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gondolatok

Hozzászólások lezárva.