Böjtölés

“De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz!” (Jóel 2:12-13a, MBT).

A különböző vallások nagy jelentőséget tulajdonítanak a böjtölésnek. Úgy tekintenek rá, mint a test megsanyargatásának módjára, mely az imádsággal kapcsolódva különös spirituális jelentőséget hordoz magában. Mind a zsidók, mind az első keresztények böjtöltek, sőt a hét folyamán megszabott böjti napokat iktattak be.

A Bibliában is gyakran jelenik meg a böjtölés az imádsághoz kapcsolódóan. Soha nem önmagában van jelentősége, hanem akkor, ha az ételtől (vagy bármi mástól) való tartózkodást azért vállalja önkéntesen az ember, hogy az imádságnak szentelje magát. Az Ószövetségben sok esetben jelenik meg akkor, amikor közbenjárásról, bűnbánatról vagy intenzív imádságról van szó (pl. Neh 1:4, Eszt 4:3, Dán 9:3, Jóel 2:12). A gyakorlat az Újszövetségben is tovább folytatódik. Annára úgy utal az evangélium, mint aki éjjel nappal imádsággal és böjtöléssel szolgálta Istent (Lk 2:37). De az első gyülekezet tagjai is böjtöltek, amikor jelentős döntés meghozatala előtt álltak (ApCsel 13:2-3, 14:23). Jézus nem adott konkrét parancsot a böjtöléssel kapcsolatban (milyen gyakran, milyen hosszan). A szavaiból mégis az derül ki, hogy természetesnek tartja, hogy a követői böjtölnek. Nem azt mondja, hogy “ha esetleg böjtöltök…”, hanem ezt: “Amikor pedig böjtöltök…” (Mt 6:16, vö. Mk 9:15).

Magának a böjtnek spirituális jelentősége van, melyeket Wayne Grudem a Systematic Theology c. könyvében így nevez meg: (1) A böjtölés növeli az alázatunkat, és azt az érzést, hogy egymagunkban gyengék vagyunk. Az éhségérzet ugyanis emlékeztet bennünket arra, hogy nincs erőnk, és Istenre van szükségünk. (2) A böjtölés lehetőséget ad arra, hogy még több időt szenteljünk az imádságnak. (3) Emlékeztet arra, hogy amint feláldozzuk a saját kényelmünket Istenért, úgy kell életünk minden egyes területét odaszánni neki, és feláldozni érte. (Az 1Kor 7:5 szerint a házastársak közös megegyezéssel időlegesen a szexuális együttlét tekintetében is tarthatnak böjtöt, de csakis az imádság kedvéért.) (4) A böjtölés jó módja az önuralom fejlesztésének. Egy természetes vágyunkat (az étel utánit) uralmunk alatt tartjuk, és döntést hozunk arról, hogy kielégítjük-e vagy sem. Ez pedig felkészít bennünket arra, hogy más területeken is önuralmat tudjunk tanúsítani (pl. a kísértések idején). (5) A böjtölés során jobban tudatában vagyunk a szellemi valóságnak és Isten jelenlétének — hiszen kevésbé fókuszálunk a fizikai dolgokra. (6) Kifejezi az imádságban való buzgalmunkat. Ha folytatjuk a böjtölést, bizonyos idő után a táplálék nélkül meghalnánk. Szimbolikusan tehát a böjt azt jelenti, hogy hajlandók vagyunk akár az életünket is letenni azért, hogy egy helyzet, amelyért éppen imádkozunk, megváltozzon.

A nyugati kultúra nem arról híres, hogy hajlandó lenne lemondani dolgokról, vagy önmagát megsanyargatni. A keresztények körében is népszerűbbek azok az eszmék, mely szerint Isten mindent megad nekünk, és semmiben sem kell önuralmat gyakorolnunk, vagy neki alárendelni magunkat. Azonban a lemondás, odaszánás, önmegtagadás mindig pozitív dolgokat kommunikál Isten felé, ezért hatással vannak az imameghallgatásainkra is.

Advertisements

Böjtölés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.