Mindenki evangélista?

“Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:18-20, MBT).

Jézus fenti szavait általában úgy emlegetjük, mint a missziós parancsot. Világos, egyszerű szavak, mégis sok félreértésre adott már okot az egyházban. Alapvető kérdések merülnek fel az értelmezésével kapcsolatban: Kiknek szól ez a parancs? Kiknek a feladata, hogy evangélizáljanak? Mi az, ami minden keresztény kötelessége?

Kiknek szól ez a parancs? Az egyik — véleményem szerint helytelen — értelmezés abból indul ki, hogy Jézus ezt a parancsát az első követőinek adta. Vagyis az ő feladatuk volt az, hogy tanítványokat képezzenek. E logika mentén azonban a legtöbb parancsolatot csak az első keresztényekre kellene érvényesnek tekintenünk, mert a megszólítottak minden esetben ők voltak. Emellett azonban van egy nyomósabb érv is a missziói parancs általános érvénye mellett — még pedig annak tartalma és megfogalmazása. Jézus ugyanis egy körfolyamatot ír le. Parancsot ad, hogy: (1) a megtértek menjenek el, (2) másokat tegyenek tanítvánnyá, (3) kereszteljék meg őket, (4) hogy ők is megtartsák Jézus parancsait.

A negyedik részre érdemes figyelmet fordítani: “…hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” A tanítványképzés célja, hogy olyan embereket nyerjünk meg, akik majd Jézus minden parancsának engedelmeskedni fognak. Ebbe pedig beleértendő az utolsó parancsolata is az evangélium terjesztéséről. A körfolyamat tehát újra elkezdődik, csak mások lesznek a szereplői. Hasonlítsuk össze Pál apostol hasonló szerkezetű utasításával, amely szintén egy körfolyamatban valósul meg: “És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Tim 2:2). Itt legalább négy generációt figyelhetünk meg: Pál, Timóteus, a “megbízható emberek”, és “mások”. Jézus parancsát lehet úgy is értelmezni, hogy az csak egy bizonyos csoportra vonatkozott (vagy vonatkozik), de akkor rosszul értelmezzük a parancs valódi üzenetét.

Kiknek a feladata, hogy evangélizáljanak? Az evangélistáké. Pál apostol szavaiból az derül ki, hogy ezzel az ajándékkal sem rendelkezik mindenki (1Kor 12:28-30, Ef 4:11). Az ő dolguk az, hogy evangélizáljanak, Isten nekik adott erre ajándékot. Helytelen lenne, ha mindenkitől azt várnák el, hogy evangélista szolgálatot végezzen, még akkor is, ha Isten neki más ajándékot adott.

Mi az, ami minden keresztény kötelessége? Amit fentebb az evangélistákról írtunk, nem lehet kibúvó, sem mentség a számunkra arra, hogy tétlenek legyünk. Való igaz, hogy mindannyiunknak nem feladata az evangélizálás. Azonban mindannyiunknak feladata az, hogy az életével és lehetőség szerint a szavaival is jó bizonyság legyen mások előtt (vö. Mt 5:13-16, 1Pt 3:15). Ez nem evangélizációt jelent, hanem hiteles keresztény életet; olyan életet, amelyen mások meglátják, hogy Istennek engedelmeskedünk, és Jézust követjük. Nem kell mindenkinek evangélizálnia, de ha valaki életén néhány év hívő múlt után mások nem látják meg azt, hogy ő só és világosság, akkor alapvető gondok lehetnek az engedelmességével.

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: evangéliumi, teológia

2 responses to “Mindenki evangélista?

  1. Visszajelzés: Ajánló « Mindenkinek Jehova Tanúiról

  2. Lazareus

    Nagyon jó cikk,..pont ezen merengtem mostanában….köszönöm.