Nem vétkezik?

Az 1Jn 3:6 fordítása az Új fordításban így hangzik: “Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt” (vö. 1Jn 5:18). Ehhez hasonlóan fordítja a verset a legtöbb magyar bibliakiadás is, és ezzel igencsak félreérthető helyzetet teremt a keresztények életében. A problémát csak növelik az olyan értelmezések, mint pl. a Békés-Dalos fordítás lábjegyzete: “Aki bűnt követ el, nincs igazi közösségben Krisztussal, Krisztus szinte idegen számára.” Ebből következik, hogy aki valóban megtért, és Istentől született, az nem követ el bűnt. Aki pedig mégis bűnt követ el, az valójában nem is tért meg, nem is született újjá.

Ha figyelembe vesszük a tágabb bibliai összefüggéseket is, akkor viszont azt látjuk, hogy nem támasztják alá ezt az értelmezést. Maga János, a levél írója állapítja meg egy kicsit korábban, hogy mindannyian sokat vétkezünk. Ha pedig azt mondjuk magunkról, hogy bűntelenek vagyunk, akkor becsapjuk magunkat és másokat is (1Jn 1:8-10). Pál apostol is megerősíti, hogy a keresztények igenis képesek bűnt elkövetni (pl. Ef 4:32, Kol 3:13). Jakab pedig egyenesen azt mondja, hogy “sokat vétkezünk mindnyájan” (Jak 3:1-2). Felmerül hát a kérdés: hogyan kell érteni János apostol szavait? Vajon ellent mond saját magának és az Újszövetség egészének? Természetesen nem.

A “vétkezni” görög megfelelője az idézett szakaszban a ἁμαρτάνω (hamartanó). A kifejezés pedig folyamatos igealakban szerepel. Ez tehát nem egy egyszeri cselekedetet fejez ki, hanem egy életstílust, rendszeres gyakorlatot. Amit János apostol tanít, a következő: egy hitetlen a megtérése előtt nem képes másra, csak a bűnös életútja követésére, arra, hogy vétkezzen. Miután azonban megtért, a bűn már nem uralkodik rajta (vö. Róm 6:14, 17). Ha bűnt követ el, képes felállni, megbánást tartani, és változtatni az életútján. Egy keresztény életét tehát nem a folyamatos, meg nem szűnő vétkezés jellemzi. Érdekes, hogy az egyik leghelyesebb fordítás éppen Jehova Tanúi sokat szidott Új világ fordításából származik: “Mindaz, aki egységben marad vele, nem gyakorol bűnt; aki bűnt gyakorol, az egy sem látta, és nem is ismerte meg őt.” Ebből kiderül, hogy nem a bűnbeesésről vagy egy egyszeri cselekedetről beszél János, hanem a bűn gyakorlásáról. Inkább értelmezve, de hasonló gondolatot megragadva hozza az Egyszerű fordítás is: “Aki Jézus Krisztusban él, és benne is marad, az nem fog továbbra is bűnben élni. Ha valaki folyamatosan bűnben él, az valójában nem is látta meg Jézust, sem nem ismerte meg őt igazán.”

Mindez azért lényeges, mert a keresztények időnként hajlamosak a törvényeskedés csapdájába esni. Megfeledkeznek arról, hogy ők maguk is követnek el bűnöket — talán legnagyobb bűnük az a büszkeség és önigazultság, mely a farizeusokat is jellemezte Jézus idejében. Eközben pedig a másik ember szemére hányják bűneit (vö. Mt 7:3-5), és megkérdőjelezik megtérését és újjászületését is.

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: görög, teológia

2 responses to “Nem vétkezik?

  1. http://megmondoka.freeblog.hu/archives/2008/03/12/Bunbe_estunk_vagy_sem/

    Egyébként jó, ha ezek a témák újra és újra előkerülnek, mert olyan mélyen beágyazottan rosszul gondolnak rájuk.

  2. A participium igemód sok gondot okoz a magyaroknak… Mellesleg (egy kis reklám :D) a blogomon futó “Ijesztő igerészek” sorozat következő része az 1János érdekes szövegeivel is foglalkozni fog (főleg ezzel és a halálos bűnnel).