Ho’oponopono: a legegyszerűbb út

A kezembe akadt Mabel Katz negyvenoldalas füzetecskéje, amit gyerekeknek írt. Ez egy gazdagon illusztrált útmutató akar lenni a boldog élethez — ezt a címe is megerősíti: Felnőni a legkönnyebb úton — Üzenetek, melyek nagyon boldoggá tesznek téged. A füzetet gyerekeknek szánta három éves kortól, az üzenetek (rövid, velős gondolatok) pedig igencsak veszélyes irányba tudják befolyásolni a fejlődésüket. Alapja az ún. Ho’oponopono eszme, melynek alapját így határozhatnánk meg:

“A Ho’oponopono egy resztoratív folyamat a csoporton belüli harmónia megteremtésére, a csoportkonfliktus megoldására. A kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technikaEbben a folyamatban elérhetővé válik az erő, a mágia, elérhetővé válik Isten. A Ho’oponopono alapja: megbocsátani önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete. Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát” (hooponopono.eliveport.com).

A szerzőről ezt állapítja meg a füzet: “Mabel Katz szenvedélye felébreszteni a tudatunkat annak felfedezésére, hogy kik is vagyunk, és felszínre hozni az életünk megváltoztatására való képességet anélkül, hogy bármi vagy bárki rajtunk kívül állótól függnénk.” A lényeg tehát az, hogy mindenkitől függetlenül elérhetjük a boldogság és békesség tudatállapotát, és eközben még Istenre sincs szükségünk. Első látásra megtévesztő lehet, hogy néhány üzenetben konkrétan megnevezi Istent, azonban tisztázza, hogy miért ért “Isten” alatt: “Szeretném tisztázni, hogy amikor az Isten szót használom, abszolút nem vallási értelemben teszem. Számomra Isten az a részünk, amely bennünk van, és amely mindent tud. Valójában nem meghatározható, nincs neve, csupán tapasztalat. Felhívom a figyelmet arra is, hogy az Isten szót a Szeretet szinonímájaként [sic!] használom. A feltétel nélküli szeretetet értem ezen, azt, ami mindent gyógyít. Ez az a Szeretet, amely mindenre tudja a választ.”

Ez azért szomorú, mert ő maga is belátja az ember véges képességeit: “Azt hisszük, hogy tudjuk, kik vagyunk és hogy mi a megfelelő a számunkra.” Valójában azonban nem tudjuk, csak egy Teremtő képes értelmet és célt adni a teremtményeinek azáltal, hogy közli velük, miért is élnek. Épp ezért mindazok a tanácsok, amiket a szerző megfogalmaz, minden jó szándék mellett sem többek tanácsoknál. Amint viszont a szemelvényekből látni fogjuk, még veszélyesek is, mert a gyermeket már fiatal korától kezdve egy hamis spiritualitás felé terelgetik. Íme néhány példa:

“Fontos, hogy szeresd és olyannak fogadd el magad, amilyen vagy. Azért vagyunk itt, hogy elengedjük mindazt, ami nem mi vagyunk, és hogy felfedezzük, kik vagyunk valójában. A belső gyermeked az, aki őrzi minden emléked. Te választhatod meg a sorsod. A gondolataiddal teremtesz. Rendben van, ha látsz és hallasz olyan dolgokat, amiket mások nem látnak és nem hallanak. Rendben van, ha képes vagy tündéreket és manókat látni, és játszani tudsz velük. A környezetedben levő rossz energiáknak csak annyit mondj, ‘Köszönöm’, és azok eltűnnek. Mindig bízz a szívedben.”

A rövid üzenetek mondanivalója a könyv végén megfogalmazott elvre mutat előre: “Mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni az életünket anélkül, hogy bárkitől vagy bármitől függenénk.” Ha ez valóban igaz lenne, akkor nem lenne szükség a gyerekeknek egy ilyen füzetre, ami ráadásul természetesnek tekinti, ha manókkal és tündérekkel játszanak. A hátsó borítón szereplő képen két hatost formál a kezével a szerző, amiről tudjuk, hogy a gonosz száma. A legtöbb könyve hasonló címmel jelent meg, és utal egy “legkönnyebb útra”. Az emberekre jellemző, hogy a legkönnyebb megoldásokat keresik, még akkor is, ha azok megkérdőjelezhető utak.

Maga az eszme pedig különösen veszélyes, mert a gyerekeket elidegeníti Istentől. Azt mondja nekik, hogy nincs is szükségük Istenre, mert tőle függetlenül is élhetnek boldog és teljes életet: “Az élet belső munkálkodás, és sokkal könnyebb, ha megtaláljuk a saját utunkat és azon járunk!” A veszélye tehát kettős: (1) elválaszt Istentől, feleslegesnek tekintve a hitet, és (2) az egyénből kiindulva önmegvalósításra biztat, bármi is legyen az az út (ha a koboldokkal való játék, akkor az…). Népszerű eszme ez, azonban a Biblia ezzel ellentétben mást tanít: “Tudom, URam, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!” (Jer 10:23, MBT).

Reklámok

Ho’oponopono: a legegyszerűbb út bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: apológia

Hozzászólások lezárva.