Mester és Úr, vagy Úr és Mester?

“Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: ‘Értitek-e, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát'” (Jn 13:12-14, EFO).

A lábmosás történetében van egy aprócska momentum, amely talán nem is tűnik fel a szakasz felületes olvasása során. A tanítványok úgy utalnak Jézusra, mint aki “Mester és ÚR”. Ezt Jézus részben helyénvalónak is tartja, hiszen helyeslését fejezi ki: “…és igazatok is van, mert az vagyok”. Azonban amikor saját magáról beszél, ő mégis megcseréli a sorrendet, és így utal önmagára: “…én, aki Úr és Mester vagyok”. A különbség azért jelentős — ha a keresztények hozzáállására és engedelmességére gondolunk –, mert meghatározza, hogyan viszonyulunk Jézushoz.

Jézus idejében, az egyháztörténetben és napjainkban is vannak és voltak olyan “keresztények”, akik Jézusra úgy tekintettek, mint aki először Mester (azaz tanító) és Úr. Az ilyen emberek odamennek hozzá, meghallgatják a tanítását, majd mérlegelik azt. Amikor pedig olyan dolgokat hallanak, amely nem tetszik nekik, hajlamosak könnyen hátat fordítani Jézusnak, megfeledkezve arról, hogy ő Úr is. Ez történt pl. a Jn 6-ban, amikor Jézus magáról a mennyből leszállt kenyérként beszélt. Elmondta, hogy az ő testét kell enni, a vérét pedig inni. Ekkor a hallgatóság egy része felháborodott: “Ezt hallva a tanítványok közül sokan azt mondták: ‘Milyen tanítás ez? Ki tudja ezt megérteni és elfogadni?'” (Jn 6:60, EFO). Jézus szembesült azzal, hogy elhagyják őt a korábbi követői, ezért a többi tanítványát is megkérdezte: “Ti is el akartok menni?” Ilyen az, amikor Jézust, mint Mestert elfogadják, de szelektálnak a parancsolatai közül.

Pontosan ezért fordította meg Jézus a sorrendet. Ő Úr és Mester. A neki való engedelmesség nem az éppen aktuális tanításától függ, sem attól, hogy mennyire szimpatikus a gondolat. Valljuk be, sokszor nehezünkre esik elfogadni Jézus szavait arról, hogy tagadjuk meg önmagunkat, vegyük fel a keresztünket, és kövessük őt (Lk 9:23). Jézus mégis elsődlegesen Úr szeretne lenni, mert a neki való engedelmesség nem a körülményektől, a divattól, a hangulatunktól vagy a tanításától függ, hanem attól, hogy ő a világmindenség Teremtője és Ura. Fél szívvel őt nem lehet követni, engedelmességet vár el tőlünk (Mt 7:21-23).

“Túl sokszor úgy megyünk Krisztushoz, mint Tanítóhoz, meghallgatjuk mondanivalóját, és aztán eldöntjük, hogy elfogadjuk-e tanítását és véghezvisszük-e vagy nem. De a hívőnek nem így kell viselkednie Krisztus iskolájában, és nem ez a legjobb módszer, hogy fejlődjünk a szentségben. Először oda kell mennünk hozzá, mint Úrhoz, és előre el kell döntenünk, hogy engedelmeskedünk neki, megtesszük, bármit tanít nekünk; és azután ebben a szellemben kell hallgassuk mint Tanítót” (David Gooding: Krisztus iskolájában, Evangéliumi, Bp. pp. 39-40.).

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: teológia

2 responses to “Mester és Úr, vagy Úr és Mester?

  1. Nem lehet szó khiazmusról?

    “Pontosan ezért fordította meg Jézus a sorrendet”

    Nekem egy kicsit azért erőltetett, hogy itt szándékos sorrendcseréről van szó. (Különösen a görög nyelvet ismerve). Nem tudom, hogy emögött feltétlen áll-e bármi ilyen ok vagy sem.

  2. infaustus

    De, biztosan lehet erről is szó. Szerintem viszont Jézus szavainak a nyelvtani-irodalmi stíluson túlmenően komolyabb jelentősége is van. Ezért is nem Petőfi Sándort követjük, hanem őt. :]