A papok felszentelése

A 2Móz 29-ben a főpap felszenteléséről van szó. Különféle áldozatokról rendelkezett Isten, ruházatról, szertartásokról, melyeket el kell végezni a főpap beiktatása során. Többször elolvastam már az ilyen leírásokat is kötelességből, de sokáig semmit nem értettem belőlük. Pontosabban értettem magát a szöveget, de nem láttam meg azt, hogy miért is fontos ez számomra. Úgy olvastam a szakaszt, mint a zsidók, akik nem vették észre a valódi jelentőségét. Pál apostol ezt írta erről: “De az ő gondolkodásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel… csak Krisztusban tűnik el” (2Kor 3:14, MBT).

Ma már máshogy látom ezeket a ceremoniális törvényeket. Tökéletesen illeszkednek abba a képbe, mely a valódi értelmét Jézusban nyeri el. Az pedig, amit Mózes kijelentésben kapott a főpapról, különösen fontos, mert az Újszövetség szerint minden keresztény a királyi papság és szent nemzet tagja (1Pét 2:9). Így az, ami a papok beiktatására és szolgálatára igaz volt, lelki értelemben ránk is igaz. “Mint Isten papsága, az ő népe lelki értelemben megtapasztalta mindazt, amit Áron és a fiai fizikailag átéltek” (Warren W. Wiersbee: With the Word — A Devotional Commentary, p. 63.).

A beiktatása során a papoknak teljesen meg kellett fürödniük. Ezt követően pedig minden egyes alkalommal, amikor a szolgálatukat végezték, kezet és lábat kellett mosniuk. Ez a két szertartás teljesen csak az utolsó vacsorán vált érthetővé, amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát. Elmondta nekik, hogy egyszer s mindenkorra megtisztultak a beszéde által, és csak arra van szükségük, hogy a lábukat mossák meg, mely beszennyeződik az út porától. Az Istennel való közösség alapja, hogy megtisztítsuk magunkat naponként, mert e világban a bűn beszennyez és elválaszt tőle (1Jn 3:3).

A papok különleges ruházatot viseltek, mely megkülönböztette őket mindenki mástól. Ehhez hasonlóan Isten bennünket is “az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette” ránk (Ézs 61:10). A beiktatási szertartás során a papokat megkenték szent olajjal. Az olaj sok esetben a Szentlélek szimbóluma, és valóban ő az, aki által mi el vagyunk pecsételve, félre vagyunk téve Isten számára (2Kor 1:21-22).

És van egy — számomra — kiemelkedően fontos momentum a szertartásban. A papot megjelölték az áldozati vérrel a jobb fülcimpáján, a jobb keze hüvelykujján és a jobb lába hüvelykujján. A fül megszentelése és megérintése kiemeli, hogy mennyire fontos Isten hangjára odafigyelni, ezt követően pedig cselekedni Isten akaratát (a jobb kéz ugyanis a cselekvést szimbolizálja), és vele járni.

Minden egyes apró részlet beleillik a helyére, ha Istennel együtt értelmezzük azokat. Véleményem szerint Isten soha nem öncélúan határoz meg bizonyos szertartásokat, hanem tanítani akar rajta keresztül. Ahogy a zsidók nem értették meg a maga teljességében ezeket, úgy mi is átugorhatunk könnyen az ilyen “unalmas” fejezetek fölött. Pedig maga az Írás mondja: “Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe” (Róm 15:4, EFO).

Reklámok

3 hozzászólás

Kategória: spiritualitás

3 responses to “A papok felszentelése

  1. S áldott testvérem: érdemes még együtt olvasni a poklos megtisztításának, megkenésének történetét is, mert ezzel lesz kerek a királyi papság kérdése…

  2. Rendkívül életszerű gondolatok Infa’. A cikk közepe számomra újságokat is nyújtott. A fürdés gyönyörű párhuzam, a mosdás pedig feladta nekem a gyakorlati leckét, mint aki Istent szeretném szolgálni, de azt Istennek kedves módon csakis tisztán, napi “tisztulással” lehet Isten dicsőségére végezni. Enélkül nem lehet betölteni semmilyen “papi” (Istennek végzett) szolgálatot. És mégegy. Lehetséges, hogy Jézus alámerítkezése inkább az ő főpapi szolgálatának isteni beiktatása volt, és nem is a mi bemerítkezésünk jelentése szerinti? Ez most közelebb áll hozzám. Hiszen a főpap is a szolgálatának életbelépésekor kellett megfürödjön. Ez nálunk a Szellem fürdője, de Jézusnál ez nem hiányzott, de “be kellett töltenie minden igazságot”, minden törvényt. És Ő betöltötte úgy is, mint Isten Főpapja, mielőtt belépett a szolgálati színtérre.

  3. infaustus

    Ez a Jézus bemerítkezésével kapcsolatos gondolat bennem is megfogalmazódott. És reálisnak tartom, hogy ez volt az igazi jelentősége.