Kortárs prédikátorportrék

Talán sokaknak nem ismeretlen Izsák Norbert neve a HVG-s múltja miatt. A szerkesztésében jelent meg egy interjú-kötet Vallomások — kortárs prédikátorportrék címmel (PTF, Budapest, 2011). Ebben 13 különböző kisegyház vezetőjével beszélget, és e beszélgetések által igyekszik bemutatni az adott közösséget. A szerkesztő így vallott a kötet keletkezésének okáról: “Azért született meg ez a tizenhárom beszélgetés, mert őszintén érdekelt, milyen emberek vezetik, képviselik a gyakran óriási munkát végző, többségében protestáns kisegyházakat” (p. 12.). Azért mondja, hogy “többségében protestáns”, mert a kötetben helyet kapott az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség egyik vezető alakjával készült interjú is (aki egyébként a Hit Gyülekezetében tért meg, és a HGy katolikusellenessége dacára épp ebbe a közegbe került be, és vált felelős vezetővé).

Rajta kívül egy kötetben nyilatkozik a Magyarországi Metodista Egyház, és a Magyar Evangéliumi Testvérközösség egy-egy vezetője. A két interjú más-más szemszögből mutatja be a magyar metodista közösség szétszakadását, és az azóta történt békülési kísérleteket. Az egyetlen nem magyar interjúalany Phil Metzger volt, a Golgota Keresztény Gyülekezet vezetője. Vannak közöttük saját bevallásuk szerint fundamentalista vezetők (pl. Vohmann Péter, Keresztyén Testvérgyülekezet), ill. igencsak karizmatikusok is — pl. a már említett Új Jeruzsálem közösség, ahol az 1990-es években elég erőteljesen megnyilvánult a torontói áldás.

Sok hasznos gondolatot elmondanak saját pályájukról, elhívásukról, munkásságukról. Most direkt nem akarok idézni tőlük. Inkább megmutatok egy teljes interjút, amely Szigeti Jenővel készült, aki a Hetednapi Adventista Egyház országos vezetője volt 1984-1994 között. Személyes élményem is fűződik hozzá: mivel a Miskolci Egyetem professor emeritusa, ezért volt szerencsém látogatni a kurzusait (Ó- és Újszövetségi bibliai irodalomtörténet), ezen kívül pedig hallottam őt előadást tartani a Bibliai Szabadegyetem előadássorozat keretében is.

A kötetben sok különféle felfogású vezető nyilatkozik, és a legnagyobb egységre való törekvés mellett is előkerülhetnek a különféle teológiai elképzelések. Kijózanítóak lehetnek Szigeti Jenő gondolatai, amikor erről a kérdésről elmélkedik — lám, mégis lesz idézet –:

“…komolyan kell venni, hogy a másik ember is ember. Csak azért, mert én komolyan veszem az adventista teológiát, nem gondolom azt, hogy a többi ember hülye. Sőt, hiszem, hogy mindenkitől lehet valamit tanulni, ezért például egyházelnökként sosem tűrtem meg a bólogató jánosokat a vezetőségben — mondjanak valami olyat, amit nem tudok! Mit csináljak, a mai napig érdekelnek az emberek” (p. 204.).