Milyen a jó apa?

A viskó című könyvben Isten egy molett, színes bőrű nő képében jelenik meg a főhősnek. A vele folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy Isten azért az Atyai megjelenést választotta a teremtményeivel való kapcsolata kifejezésére, mert a bűnbeesés óta épp az apai szerep az, amely leginkább megromlott. Bár a könyv nem teológiai céllal írta le ezt a gondolatot, a világot megfigyelve tényleg igaz, hogy az apaszerep távol áll a bibliai ideáltól. Olvastam egy rövid cikket egy magazinban, melynek a címe: Hogyan lehetsz jó apa? Korszakalkotó és újszerű gondolatok nem voltak benne, viszont a régi bölcsességet érdemes újra és újra átgondolni. A cikk által felvázolt öt szempont ez volt:

1. Idő — A férfinak — mindenféle munkahelyi vagy szabadidős elfoglaltsága ellenére — időt kell szánnia a családjára. Érdekes dolgot vet fel a cikk. Leírják, hogy a gyermeknek az anyjával bensőséges kapcsolata alakul ki már a fogantatás pillanatától. De mivel a gyermek már az anyaméhben is hall, ezért az apa is beszélhet hozzá, hallhatja a szívdobogását, érezheti, amikor megmozdul. A Biblia is figyelmezteti az apát, hogy foglalkozzon a gyermeke lelki fejlődésével, és bármilyen elfoglaltsága is van, erre szakítson időt: “Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Móz 6:6-7).

2. Kommunikáció — A jó kommunikáció egy anatómiai megfigyeléssel kezdődik: két fülünk van, és egy szánk. Ezért érdemes többet figyelni, mint beszélni. Ahelyett, hogy egy apa “férfiként viselkedne”: kijönne a sodrából, elérhetetlen lenne, nehezen kommunikálna, fontos odafigyelni a gyermekre, és végighallgatni, amit mond. Ezzel elérheti, hogy a gyermeke sokkal szívesebben mondja el neki a legbensőségesebb dolgait és problémáit is. “Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1:19).

3. Fegyelmezés — A fegyelmezés soha nem lehet az apa kezében egy önálló eszköz. Szeretettel, elismeréssel és dicsérettel kell társulnia. Amennyiben az apa szeretetteljesen kifejezi az elismerését és dicséretét is a gyermeke felé, akkor a fegyelmezés is sokkal hatékonyabb lesz. Ahelyett, hogy könnyen eljárna a keze, fontos, hogy higgadtan és nyugodtan mondja el a gyereknek, hogy miért kell megfegyelmezni — mert csak ebből fog tanulni. “Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek” (Kol 3:21).

4. A feleséggel való kapcsolat — Az, hogy az apa milyen férj, hatással van a gyermekre is. A cikk idéz egy meg nem nevezett szakértőt, mely ezt közli: “Az egyik legjobb dolog, amit egy apa tehet a gyermekéért, az, ha tiszteli a gyermek édesanyját… Ha az apa és az anya tisztelik egymást, és ezt a gyermekeik tudtára is adják, a gyermekek biztonságban fogják érezni magukat.” A házastársak szeretetét erősíti meg a Biblia is: “Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte… De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét” (Ef 5:25, 33).

5. Isteni bölcsesség — Bár nem garancia a keresztény háttér, de mégis a gyermeknevelésben sikeresebbek lehetnek azok az apák, akik figyelembe veszik az isteni bölcsességet is (Jak 1:5). Ha maga a szülő szereti Istent és engedelmesen követi őt, valószínűbb, hogy a gyermeke is megtanulja rajta keresztül Istent szeretni. Egy apa felnőtt lányától ezt az üzenetet kapta: “Kedves Apa! Szeretném neked megköszönni, hogy úgy neveltél fel, hogy szeressem Istent, az embereket és magamat, egyszóval azt, hogy kiegyensúlyozott felnőtt lett belőlem… Köszönöm, apa, hogy Isten volt az első az életedben, és hogy tőle kapott ajándéknak tekintettél minket.” Érdemes minden apának megfogadni a Törvény szavait: “Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6:5).

Nem úgy kell értelmezni ezt az öt pontot, mintha a sikeres apaság egyszerű lépéseit fogalmaznák meg, melyeket szolgaian le lehet másolni. Mégis olyan bibliai alapelvek ezek, melyek egy apát jó apává tehetnek. A levélből nagyon szimpatikus volt az a gondolat, miszerint a gyermek Istentől kapott ajándék (vö. Zsolt 127:3). Ilyen ajándéknak tekintjük most mi is azt a kb. 4 cm-es kis manót, akit Isten a feleségemmel együtt ránk bízott. Remélem, hogy egy napon majd ő is elismerően tud arról beszélni, hogy segítettünk neki Istent megszeretni, és neki engedelmeskedni…

Advertisements

4 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

4 responses to “Milyen a jó apa?

  1. Csaba

    Fogadd szívből jövő olvasói gratulációimat a “kis manó”-hoz ;-)
    Az áldott állapotról pedig az jut eszembe, hogy áldottnak áldott, de semmiképpen sem “állapot”, hacsak nem egy egész emberi életet tekintünk állapotnak. Mondjuk állapotnak érzem, amikor a két éves fiam hajnal négykor ébred rossz álmából, nyűgösen, konkrétan vigasztalhatatlanul sírva (na jó, inkább ordítva), s akkor az állapotot úgy látom áldottnak, ha az ideiglenes :))
    s csak az ima segít a hosszantűrésben, ami nem meglepő módon valódi segítség is egyben, hogy a “felek” megnyugodjanak…

    ezen két könyv bármelyikét ajánlom a témában:
    Gary Chapman – Segítség, szülők lettünk!
    Chapman G. / Campbell Ross dr. – Gyerekekre hangolva

    Isten Áldjon téged és a családodat!
    Csaba

  2. infaustus

    Köszi a gratulációt, és a könyvajánlást is. Szerintem ide passzol még Mike Mason könyve: A gyerekek misztériuma.

  3. Kati

    Össze-vissza szörfölgetve jutottam ide. Engedd meg, hogy így ismeretlenül is gratuláljak a négy centis ajándékhoz! A mi Manónk kb egy éve volt négy centis… Szeretettel ajánlom figyelmedbe a http://www.kekneveles.com oldalt. Isten áldjon titeket, vigyázzon a manóra és a feleségedre!

  4. Szívből gratulálok Infa: a Manóhoz,és a Posthoz!