C. S. Lewis: Az öröm vonzásában

“Chesterton olvasása közben nem tudtam, mibe is merészkedtem bele (így jártam MacDonald olvasásával is). Ha egy fiatalember józan ateista akar maradni, nem lehet elég óvatos az olvasmányaival. Mindenütt csapdák leselkednek rá — ‘nyitva hagyott Bibliák, millió meglepetés — ahogyan Herbert mondja –, finom hálók és cselszövések’. Isten — ha szabad ilyet mondani — meglehetősen gátlástalan.” (C. S. Lewis: Az öröm vonzásában, Harmat, Bp. 1993. p. 187.)

cslewis_orom

Világi körökben C. S. Lewis nevét többnyire a Narnia Krónikái miatt ismerik. Keresztényként nézve azonban több ő, mint csupán író és irodalomtörténész. A materialista gondolkodású ifjúból ugyanis Krisztus elkötelezett követőjévé vált. Az öröm vonzásában című könyvét így kezdi: “Ezzel a könyvvel részben megpróbálok eleget tenni azon kívánságoknak, hogy elmondjam, hogyan jutottam el az ateizmustól a kereszténységig…” (p. 5.). A fiatal Lewis az északi mitológia, a könyvek, és Wagner zenéjének szerelmese volt (én magam pedig ezért egy bögre tejeskávéval és a háttérben Wagner zenéjével találtam a legélvezetesebbnek könyve olvasását).

Természetesen a könyv alaptémáját és alapértékét az adja, hogy elbeszéli, hogyan tért meg az irodalomtudós: “Felejthetetlen önéletrajzában elbeszéli, hogyan jutott el az ateizmustól a kereszténységig, a pogány istenektől Krisztusig, a kozmikus Logosztól a személyes teremtőig” (hátsó borító). A könyv nekem mégis többet adott, mint hogy megismertem “Jack” megtérését. Bepillanthattam a gyerekkorába, ami egy bibliofil ember számára maga a paradicsom: “Az én nemzedékem olyan áldásban részesült fiatalkorában, amit joggal irigyelnek tőlünk a mai fiatalok: az olcsó könyvek bő választékán nőttünk fel” (p. 144.). C. S. Lewis szeretete a könyvek iránt, érdeklődése a természet iránt, rácsodálkozása a felhőkre, a tájra, a holdfényre, a gyermekmesék és a fantázia világára, a szép zenére — nagy hatással voltak rám első alkalommal is, amikor olvastam róla. Mivel ezek a dolgok hozzám is közel állnak, ezért osztom a véleményét: “Azt hiszem, nem akad meglepőbb az ember életében, mint ha fölfedezi, hogy léteznek hozzá igen-igen hasonló emberek” (p. 129.).vek és Wagner zenéjének szerelmese volt (épp ezért a könyvét úgy találtam a legélvezetesebbnek, ha egy nagyadag tejeskávéval és a háttérben Wagner zenéjével olvastam).

Mostanában sokat gondolok azokra az ismerőseimre, akik a korábbi keresztény életmódjukat maguk mögött hagyták, és visszatértek a világba. Jézus tékozló fiúról szóló példázatának szavai jutnak mindig eszembe. És közben érdekes volt C. S. Lewis egyik személyes élményéről olvasni: “Néha csaknem azt gondolom, hogy azért kellett visszafordulnom a hamis istenekhez, hogy megtanuljam az istentisztelet képességét, fölkészülve arra a napra, amikor az igaz Isten visszahív magához” (p. 78.). Titkon — vagy talán nem is titkon — reménykedek abban, hogy az eltékozolt báránykák Lewishoz hasonlóan újra meghallják majd, amint az igaz Isten visszahívja őket magához.

A könyv utolsó fejezetét egy Szt. Ágostontól származó idézettel vezeti be: “Más dolog valami erdős magaslatról látnunk a békesség hazáját… és ismét más dolog megmaradnunk… az odavezető úton” (p. 224.). Úgy gondolom, hogy ez kifejezi a keresztény élet egyik legfontosabb alapigazságát.

Advertisements

C. S. Lewis: Az öröm vonzásában bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: könyvajánló

Hozzászólások lezárva.