Schaeffer a szeretetről

Francis A. Schaeffer (1912-1984) írt egy nagyszerű könyvecskét (összesen 32 oldal magyarul) a keresztények igazi ismertetőjeléről (Ismertetőjelük: A szeretet, Harmat, Bp. 1993.). Az ugyanis nem a nyakláncon hordott kereszt, nem az autó lökhárítóján lévő halacska, sem a W.W.J.D.-s karkötő. A Jn 13:34-35 és 17:21 versek alapján a szeretet témakörét járja körbe, kiemelve annak jelentőségét a hiteles bizonyságtétel szempontjából. “A szeretet — és az egység, amely ezt tanúsítja — az a jel, amelyet Krisztus a keresztényeknek adott, hogy viseljék a világ előtt. Csak e jel láttán ismeri fel a világ, hogy valóban keresztények vagyunk, és hogy Jézust az Atya küldte” (p. 31.).

Mindez azért lényeges a bizonyságtétel tekintetében, mert a tanítványságunkat, a keresztény hitünket — és azt, hogy Jézus valóban az Atyától jött el — nem a briliáns teológiánk, logikus érveink és egyéb szokásaink alapján állapíthatják meg, hanem a minket összefogó szeretet láttán: “Haldokló kultúránkban az egyháznak szeretőképes egyháznak kell lennie! Hogyan fog hát ez a haldokló kultúra vélekedni rólunk? (…) Ma, a huszadik század végén Jézus felhatalmazza a világot valamire. Isteni tekintélyével megadja a világnak a jogot, hogy megítélje, vajon te és én újjászületett keresztények vagyunk-e. Mégpedig annak alapján, hogy észrevehető-e a szeretetünk minden keresztény iránt” (pp. 8-9.).

Schaeffer öt pontban foglalja össze, hogy a gyakorlatban hogyan lehet kimutatni ezt a szeretetet:

1. Hajlandók vagyunk bocsánatot kérni, ha hibáztunk
2. Készségesen megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek
3. A nehézségek közepette is a gyakorlatban kell kimutatni a szeretetet, nem csak szavakkal
4. Egy konfliktushelyzetben nem a győzelemre, hanem a megoldásra törekszünk
5. Preventív módon, már a konfliktusok és nézeteltérések kialakulása előtt világossá kell tenni, hogy a szeretet uralkodik köztünk

Jézus arról beszélt, hogy ha egy ország meghasonlik önmagával, akkor az elvész (Mt 12:25). Ha a keresztények nem képesek a konfliktusaikat és teológiai különbségeiket kezelni, akkor a világ joggal vonhatja le azt a következtetést, hogy nem szeretjük egymást, így nem is vagyunk Jézus tanítványai. Az egyháznak egy kettős igazság mindkét oldalát egyszerre kell megvalósítania: (1) tanításában és gyakorlatában meg kell valósítania a tisztaságot, és (2) minden keresztény között a szeretetnek kell uralkodnia. Az egyensúly megőrzése csak Isten segítségével lehetséges, ha megőrizzük a Lélek készen kapott egységét (Ef 4:3).

“A Szentírás szerint nem mindenki keresztény, aki kereszténynek nevezi magát, és ez különösen érvényes a mi generációnkra” (p. 7.). Sokféle szempontot felállíthatnánk, hogy meghatározhassuk, ki keresztény, és ki nem; ki Krisztus követője, és ki követ mást (Péld 3:5-6, Jer 17:5-8). Mégis a szeretet és annak egységben történő kifejeződése az igazi fokmérő — már csak azért is, mert a nem valódi keresztények hosszú távon úgyse képesek közösséget vállalni a hívőkkel. Az 1Jn 4:20 alapján fájó igazságot kell megállapítanunk: nem csak a tanítványságunk, de az Isten iránti szeretetünk valódisága is attól függ, hogy szeretjük-e a testvéreinket.

Schaeffer írása magyar nyelven és angolul is elérhető az Interneten.

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: evangéliumi, könyvajánló

2 responses to “Schaeffer a szeretetről

  1. Köszönöm a könyvajánlót! A pdf-et elkészítettem visszaforgatva, hogy ne kelljen a forgatással bajlódnia annak, aki el szeretné olvasni. https://www.dropbox.com/s/a6nfgna1nvfd1r0/f.schaeffer-ismertetojeluk_a_szeretet.pdf

  2. infaustus

    Köszi! Próbálkoztam én is, de nekem nem sikerült. :)