Hinni vagy nem hinni?

bluelikejazz“Mostanában nem intellektuális téren vannak problémáim a hittel kapcsolatban. Azon már túljutottam. Előbb vagy utóbb rájövünk, vannak olyanok, akik nem hisznek Istenben, és be is tudják bizonyítani, hogy nem létezik, mint ahogy olyanok is vannak, akik hisznek Benne, és be tudják bizonyítani, hogy létezik. A vita már régen nem Istenről szól, hanem arról, hogy ki az okosabb, ami őszintén szólva egyáltalán nem érdekel. Nem hiszem, hogy intellektuális okok miatt valaha is hátat fordítanék Istennek. Egyébként is, ki az, aki bármit is tud? Ha valaha is valamiért hátat fordítanék Istennek, és imádkozzunk, hogy soha ne tegyem, akkor az társadalmi, személyiségi vagy mély érzelmi okokból adódna, mint ahogy bármi más, amit az életben teszünk.

Van egy kedves barátném Seattle-ben, Julie Canlis, akinek az anyja, Rachel, egy gyönyörű, kicsi, vékony asszony, mindig emlékszik a nevemre, mikor betoppanok hozzájuk látogatóba. Egyik reggel a konyhájukban ülve Rachellel a szerelemről és a házasságról beszélgettünk. Ő a férjét dicsérgette kicsit, én pedig egy gyenge pillanatomban elárultam neki, hogy félek megnősülni, mert attól tartok, a feleségem bármikor hirtelen kiábrándulhat belőlem, mondjuk egy film vagy könyv hatására, vagy csupán attól, hogy meglát pucéron. Soha nem tudhatjuk, mi válthat ki ilyen dolgokat. Rachel rám nézett a kávéjából áradó gőzön keresztül, és nagyon bölcsen és megnyugtatóan azt mondta, ha egy kapcsolat rendben van, akkor épp ugyanolyan lehetetlen egy reggel felébredni és kiszeretni a másikból, mint ahogy felébredni és nem hinni többé Istenben.”

(Donald Miller: Kék, mint a Jazz, Cartaphilus, Bp. 2008. pp. 123-124.)

Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: idézetek

2 responses to “Hinni vagy nem hinni?

  1. :) De érdekes. Én is ebben a témában írtam ma

  2. infaustus

    Láttam, épp azt olvasom. :)