Úrvacsora – milyen gyakran?

Amikor Jézus utolsó estéjét eltöltötte a tanítványaival, bevezette a kenyértörés vagy úrvacsora szertartását. Ezt mondta: “…ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22:19). Konkrét utasítást azonban nem hagyott hátra azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran kell az úrvacsorával élnünk. Pál apostol sem könnyítette meg a dolgunkat, mert amikor a kenyértörésről ír, ezt mondja: “Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön” (1Kor 11:26). Az apostol tehát nem a gyakoriságával kapcsolatban ad utasításokat, hanem az úrvacsora méltó megünneplésére figyelmezteti a korinthusi keresztényeket.

urvacsora

Mivel konkrét, előíró jellegű textusokat nem találunk az Újszövetségben arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran úrvacsorázzunk, különféle felekezeti és gyülekezeti modellek jöttek létre. Vannak olyan közösségek, ahol hetente, minden vasárnap megtörik a kenyeret (ilyen pl. a miénk is, a Miskolci Keresztény Gyülekezet). Más felekezetekben a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával úrvacsoráznak, de hallottam már olyan evangéliumi gyülekezetről is, ahol havonta tartják meg. Nemrégiben értesültem a budapesti Golgota Gyülekezet gyakorlatáról — ők rendszertelen időközönként tartanak úrvacsorát, mert nem szeretnék, ha a tagok megszokásból vennének részt rajta.

Az összes általam ismert gyakorlat közül Jehova Tanúi módszerét tartom a leginkább szentségtörőnek (hiszen az úrvacsora a Jézus által hátrahagyott két szentség egyike). Ők a szertartást se nem a bibliai nevén (kenyértörés), se nem az egyháztörténelemben meghonosodott nevén (úrvacsora) nevezik, hanem egyszerűen emlékünnepnek nevezik. A résztvevők pedig évente egy alkalommal kézről kézre adják a kenyeret és a bort, de nem fogyasztanak belőle, mert nem részesei az új szövetségnek. Ezt leszámítva az összes többi úrvacsorai rend létjogosultságát el tudom fogadni, mert nem írja le a Biblia egyértelműen, hogy milyen gyakran kell vele élnünk. Én mégis azt fogom leírni most, hogy mi miért hetente törjük meg a kenyeret.

Jehova Tanúi azzal érvelnek, hogy az utolsó vacsora niszán 14-én történt, így minden évben azon a napon kell megemlékezni Jézus haláláról. Ahogyan a házassági évfordulót is évente egyszer ünneplik, úgy Krisztus halálának is évente egyszer van emlékünnepe. Mindkét érvük hibás. Az utóbbival csak röviden kell foglalkozni: ha egy házasság fennállása során a felek csak évente egyszer fejezik ki hálájukat egymás iránt, akkor az a kapcsolat romokban hever. Valóban évente egyszer ünneplik a szövetségüket, ám azért minden nap hálásak lehetnek, és emlékezhetnek rá, hogy egy életre szóló döntést hoztak egymás mellett.

Ami a niszán hó 14-i pászkavacsora dátumát illeti, az sem állja meg a helyét ellenérvként a rendszeres úrvacsora ellen. Az első keresztények az egyház pünkösdi megszületése után naponta találkoztak egymással, és naponta éltek az úrvacsorával is: “Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben” (ApCsel 2:46). A későbbiekben azonban kialakult az első keresztények között az a gyakorlat, hogy minden héten vasárnap, a hét első napján találkoztak és az istentisztelet keretein belül úrvacsoráztak: “A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik…” (ApCsel 20:7).

Nem tudom, hogy mi idézte elő a változást, mely a heti úrvacsorát felváltotta a rendszertelenül, havonta vagy nagyobb ünnepek alkalmával tartott kenyértörés. Ahogyan az első keresztényeknek fontos volt a rendszeres úrvacsora, nekünk is az a gyülekezetünkben. Ha naponta találkoznánk, akkor naponta tartanánk úrvacsorát is. Küzdünk azért, hogy ez ne váljon senki életében megszokássá, és bevonjuk gyülekezetünk összes férfitagját az úrvacsora előtti igei szolgálatba — hogy amit Istentől kaptak, azt átadhassák a közösségnek. Utána pedig az egész gyülekezet együtt imádkozik (egymás után). A vasárnapi istentiszteletünknek központi része az úrvacsora, mert ez emlékeztet minket arra, amit Isten értünk tett. A gyülekezet tízéves fennállása óta (áprilisban ünnepeljük!) minden vasárnap együtt úrvacsoráztunk, és eleget tettünk az apostol felszólításának: “…az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön” (1Kor 11:26).

Advertisements

17 hozzászólás

Kategória: evangéliumi, teológia

17 responses to “Úrvacsora – milyen gyakran?

  1. endike

    Mi a különbség szerinted egy megemlékezés és egy szertartás között?
    Mert szerintem az újszövetségben nincsenek szertartások. Persze lehet hogy mást gondolunk szertartás alatt. A bemerítés sem szertartás szerintem. Simán csak egyszeri demonstráció, amit Jézus kér. Az úrvacsora (már a neve is szörnyű szerintem) pedig “csak” egy megemlékezés kéne hogy legyen, nem pedig misztikus szertartás.

    Ehhez képest pl. a kat. egyház szörnyű dolgot csinált belőle. Jézus azt mondta, hogy aki nem eszi és nem issza… és ott nem a szertartásra gondolt, hanem tudjuk mire. Arra, hogy legyen bennünk az ő beszéde, ami ő maga. A kat. egyház tökéletesen demonstrálja az ellenkezőjét: “szép” és rendszeres liturgiát csináltak belőle, de a hívők nem is ismerik Jézus beszédeit. Meg azt tanítják hogy aki nem csinálja a liturgiát, az nem is keresztény. Megjegyzem, ezt nem csak ők állítják sajnos. Több más gyülekezetben tanítják vagy sugallják ezt.

    Amit a JT gyakorlatról írsz, az meg nem semmi. Úgy tűnik mintha ők mindent úgy találnának ki hogy csakazért se legyen úgy ahogy máshol, még akkor se ha tök nyilvánvaló ahogy a Biblia ír róla.

  2. infaustus

    A “szertartás” kifejezést használva nem azt értettem alatta, mint ami mondjuk a katolikus gyakorlat alapján az eszünkbe jutna. Nem tekintem őket misztikusnak vagy földöntúlinak. Egyszerű hitgyakorlatnak, amikkel mégis teológiai igazságokat hirdetünk (“Mert valamennyiszer eszitek… az Úrnak halálát HIRDESSÉTEK”).

    A “megemlékezés” kifejezéssel nekem az a problémám, hogy ma ez is sok mindent jelenthet. Megemlékeztünk pl. tegnap az 1848-ban történt eseményekről, ennek a megemlékezésnek azonban semmilyen hatása nincs az én életemre. JT-nek ilyen megemlékezés lett az úrvacsora is. Egy kereszténynek azonban többet jelent, mert nem csupán egy történelmi eseményre emlékszünk, hanem Krisztusra, és a halálát hirdetjük, ami nekünk az életet jelenti. De szerintem ez az értelmezés messze áll attól, amivé a katolikus liturgiában vált a kenyértörés.

  3. A “liturgia” kifejezés annyit tesz, mint “együtt cselekedni”. Maguk az apostolok is tették már, vö. ApCsel 13,2 görög szövege, pl. itt részleteiben kiszótárazva:

    http://www.blueletterbible.org/Bible.cfm?b=Act&c=13&v=1&t=KJV#conc/2

    Az egyházatyák a Miatyánk szövegében a “mindennapi kenyeret” is másként értették: “lényegfölötti kenyér”-ként olvasták. A korai Egyház gyakorlata elvileg a naponkénti megemlékezés (=Eucharisztia, hálaadás) volt.

  4. infaustus

    János, ez a “lényegfölötti kenyér” érdekesen hangzik. Tudsz mondani valami bővebbet arról, hogy mit értettek alatta?

  5. Röviden: átváltoztatott kenyér, a kenyér “kenyér lényege” fölötti kenyér, azaz Jézus Krisztusnak az Eucharisztiában megjelenő teste.

  6. infaustus

    Köszi az infót. Valami ilyesmire gondoltam én is, csak a kifejezést még nem hallottam.

  7. wyfli

    Meddig kell csinálni valamit? Amíg csak kész nem lesz. Meddig kell várni valakira maíg meg nem érkezik. Nem vagyok nyelvész, de nekem hiányzik a NEM 1Kor 11:26ból, erről mi a véleményetek?

  8. infaustus

    Ez nekem még fel se tűnt, de nyelvtanilag oda kívánkozna a “nem” szócska.

  9. wyfli

    ugyehogyugye? :) Akkor már ketten vagyunk :) Egyébritán utólag is szívből gratulálok kis családodhoz!

  10. infaustus

    Köszönjük! :)

  11. A budapesti Golgota Gyülekezettel kapcsolatban tévesek az értesüléseid: ott kéthetente van úrvacsora, az általad írt okok miatt váltottak a heti rendszerességről erre pár éve.

    Egy kérdés: vajon az Újszövetségben vagy a korai egyházban mennyire különült el az úrvacsora az egyszerű közös kajálástól?

  12. infaustus

    A Golgotával kapcsolatos értesüléseim a vezetőségtől származtak. Nem hiszem, hogy tévesek lennének. Mennyire frissek az információid?

  13. Majdnem két éve tagja vagyok a gyülekezetnek, hetente többször látogatom rendszeresen. A kéthetes rendszer tapasztalható, de időnként el is mondják, hogy így van.

  14. infaustus

    Ennek utána járok.

  15. infaustus

    Sikerült utána járnom. Alapvetően kéthetente van, de azt igyekeznek ritkítani, hogy kiszámíthatatlanabb legyen. A forrásomat nem kívánom megnevezni. :)

  16. endike

    Még az jutott eszembe, hogy szerintem a rossz az amikor valamit ismételgetünk azért, hogy valamit elérjünk Istennél. Ezt nevezem én liturgiának, és rossznak. És azt állítom, hogy ilyen nincs az Újszövetségben.

  17. lenyegtelen

    Egy igen fontos dolog amit Pal apostol mond: akar betegek sot, meg is halhatunk ha nem kello keppen jarulunk az Urvacsora ele.