Két kérdés minden tanítványhoz

6-CallingDisciplesHa statisztikailag megnézzük a világ népességét, azt láthatjuk, hogy kb. 33%-uk kereszténynek vallja magát. Azonban ennél jóval kevesebben vannak azok, akik komolyan is veszik a hitüket (olvassák a Bibliát, imádkoznak, gyülekezetbe járnak, engedelmeskednek Istennek, komolyan veszik az egyéni bizonyságtételt). Jézus minden bizonnyal tudta azt, hogy a nevével vissza fognak élni (gr. krisztianosz = Krisztus követője). Soha nem arról beszélt, hogy az emberek különféle valláshoz tartozónak vallják magukat, hanem arról, hogy kövessék őt és engedelmeskedjenek neki. Két kérdést tett fel élete folyamán, melyre minden keresztények személyesen is válaszolnia kellene, hogy meggyőződjön hite valódi voltáról.

1. “Ti kinek mondotok engem?” (Mt 16:13-16)

Szolgálata során Jézus felkeltette az emberek figyelmét. Voltak sokan, akik ismerték őt, de téves elképzeléseik voltak róla. Megkérdezte a tanítványait: “Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” A válaszok között szerepelt Keresztelő János, Illés, Jeremiás vagy más próféta — vagyis Isten embere, de ennél nem több: egy ember, ugyanolyan, mint ők maguk. Jézus ezután a kérdést a tanítványoknak szegezi: “Hát ti kinek mondotok engem?” Erre a kérdésre pedig Péter apostol válaszolt: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Péter válaszával az igazságra tapintott rá: Jézus ugyanis nem egy ember, nem egyszerűen egy próféta, hanem a megígért Messiás, az Uralkodó, aki engedelmességet vár el az emberektől, és aki maga is Isten. Pétert pedig e tény felismerése tette áldottá (“Boldog vagy, Simon…”). Ez azonban nem hitének beteljesedése, hanem Jézussal való kalandos életének a kezdete volt. Valójában akkor kezdődik utazásunk, amikor felismerjük, hogy Jézus nem csupán egy ember, és az ő véleménye nem csak egy a lehetséges látásmódok közül. Nem, sőt! Jézus az Úr, a szava pedig parancs a számunkra.

Péter már tudta ezt, azonban a tudás még kevés. Alig néhány perccel később adta tanújelét annak, hogy Jézust még nem tekintette az élete fölött álló mindenható Úrnak — megdorgálta őt, amiért a közelgő haláláról beszélt. Vannak olyan emberek, akik téves elképzelésekkel rendelkeznek Jézusról (vallásalapító, nagy tanító, bölcs rabbi — de csak egy ember). Mások tudjuk, hogy ő Isten Fia, aki által Isten mindent megteremtett, mégsem rendelik neki alá az életüket. És vannak olyanok is, akik az eszükkel megértették, hogy Jézus az Úr, és a szívükkel meg is élik ezt, az életmódjuk pedig azt mutatja, hogy alávetették magukat uralmának.

2. “Jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” (Jn 21:15-17)

A második kérdést nyíltan Péterhez intézte Jézus, és háromszor is megismételte. Hosszú időt töltöttek együtt: utaztak, Péter látta Jézus csodáit, hallotta a tanításait, szemtanúja volt Jézus átváltozásának a megdicsőülés hegyén, átélte a Mester halálát és feltámadását. Korábban Péter azt állította, hogy még akkor is kitart Jézus mellett, ha mindenki más elszéled mellőle (Mt 26:33). Péter  három dolgot is letagadott: 1. hogy ismeri Jézust, 2. hogy a tanítványok közé tartozik, és 3. hogy galileai származású (Lk 22:57-60).

Most pedig Jézus rákérdez erre: jobban szereti-e őt, mint a többi tanítvány?! Jézus kérdésére Péter igennel válaszol. Azonban a szövegben ettől több is szerepel. Jézus azt kérdezi, hogy Péter szeretete mennyire mély iránta. Az agapé görög szót használja, mely elsősorban az önzetlen, isteni szeretet szava. Péter válaszában pedig a fileó szeretetet találjuk, mely inkább az érzésekkel átitatott, baráti szeretet szava. Az apostol szeretete nem a kijelentett alapelveken nyugodott, hanem az érzelmeitől függött (Péter eleve a heves érzelmek és indulatok embere volt).

Jézust nem lehet úgy követni, hogy az csupán az érzelmeinken alapuljon. Sokszor nem lesz hozzá kedvünk, nem érzünk majd belső késztetést arra, hogy napról napra megtagadjuk önmagunkat, és felvegyük a keresztünket (Lk 9:23). Az igazi kereszténység (krisztuskövetés) ott valósul meg, ahol a körülményektől függetlenül és a következmények ellenére tudjuk a keresztünket hordozva követni Jézust. Közben pedig nem másokkal foglalkozunk, hogy az ő életük hol tart, velük mi Isten célja (Jn 21:20-22), hanem a Mesteren tartjuk a tekintetünket.

Végül pedig egy személyes megjegyzés. Számomra a pásztori munka elkezdésekor hatalmas üzenete volt a Jn 21-ben szereplő párbeszédnek. Jézus szerint Pétert nem a juhok felé érzett szeretete teszi képessé a pásztori munkára (bár az is jó, ha ez megvan), hanem az, hogy Krisztust szereti. Néha nehéz érzelmekkel szeretni azt a kost a nyájból, aki épp hasba szúrta a pásztort. De ha Jézust szeretjük, ez a szeretet fogja meghatározni, hogy hogyan viszonyulunk az ilyen problémás testvérekhez.

Advertisements

Két kérdés minden tanítványhoz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.