Vezetők és a gyülekezet

Épp Adrian Plass Miért követem Jézust? című könyvét (Harmat, Budapest, 2005) olvasom újra. Az egyik fejezetben a szerző beszámol egy kedves barátja tragikus haláláról — aki történetesen gyülekezeti vezető és egy napi áhítatokat tartalmazó kiadvány szerkesztője volt. A halála kapcsán elmélkedésbe kezdett Plass, és négy pontban foglalta össze gondolatait. Ebből három lelkipásztoroknak szól, egy pedig a gyülekezet tagjainak. Az ő négy pontját gondoltam egy kicsit tovább…

adrian_plass

A lelkipásztorok feladata az, amit a nevük hallatán feltételezhetünk: hogy lelkileg pásztorolják a rájuk bízott hívőket. Egy személyes vallomással tartozom: Amikor két munkatársammal átvettem gyülekezetünk lelki pásztorlását, nem tudtam, hogy mire vállalkozom. Ez azonban a vallomásnak csupán az egyik része. Itt a súlyosabbik: Ha ma ismét döntés helyzetbe kerülnék, és visszagondolnék az eddigi tapasztalataimra, nem tudom, hogy ismét igent mernék-e mondani. Jézus a Jn 21-ben arra kéri Pétert, hogy legeltesse a juhokat. A nyájban azonban vannak olyan kosok, akik néha hasba szúrják a pásztort. Ám az ilyen helyzetekben is szeretettel és türelemmel kell vezetni őket — ahogyan tette azt Jézus velünk is. Biztos vagyok benne, hogy Jézus is tudta, mennyire nehéz az embereket vezetni. Ezért nem is azt kérte Pétertől, hogy ha szereti a juhokat, akkor vezesse őket. Ahhoz, hogy valaki jó pásztor legyen, magát Jézust kell szeretnie, és akkor a szolgálatát is más lelkülettel végzi el. A megfáradt, csalódott lelkipásztorokat bátorítja Plass, és arra ösztönzi, hogy legyenek büszkék a szolgálatukra, hiszen Jézus általuk (is) életeket ment meg és változtat meg.

A fentebb említett szerkesztő halála kapcsán a második tanulság a sokszínűség értékelése. Ő ugyanis különféle háttérből érkező szerzők különféle gondolatait fűzte úgy össze, hogy mindenkinek az egyéni stílusa megmaradhasson (úgy, ahogyan a Szentlélek is egy egésszé fűzte a Szentírás egyes könyveit, megőrizve mindegyiknek az egyedi stílusát, hangsúlyait). A jó vezető ehhez hasonlóan nem a maga képére és hasonlatosságára formálja gyülekezete tagjait, hanem értékeli a sokféleséget. Isten különböző személyiséggel ajándékozott meg bennünket, és a vezető feladata, hogy megkeresse és felszínre hozza az ebből fakadó áldásokat, közben pedig őrködjön azon, hogy a különbözőség ne teremtsen konfliktusokat a keresztények között.

Harmadszor pedig kiemelte barátjának azt a tulajdonságát, hogy nyitott volt mások véleményére, kritikájára, segítségére. Sokszor azt állítom magamról, hogy nyitott vagyok a kritikára. Időnként mégis azt veszem észre magamon, hogy az építő kritika hevesebb érzelmeket vált ki belőlem, mint a nyílt támadás vagy sértés (remélem, ezt az MKGY tagjai most nem olvassák…). Azonban fontos, hogy egy vezető megnyíljon, és elfogadja mások visszajelzéseit. Ezen kívül a segítségüket is. Nem kell tökéletesnek mutatkoznunk, mert nem vagyunk azok. És ha időnként merjük elengedni magunkat, és segítséget kérünk a többiektől, ők is belátják, hogy úgy vágyunk néhány elismerő szóra, kedves bátorításra, támogatásra, mint a macska a simogatásra.

Adrian Plass végül a gyülekezeti tagokhoz szól. Az ő figyelmüket pedig arra szeretné felhívni, hogy legyenek kedvesebbek a vezetőkkel. Idézem a gondolatait: “Mi lenne, ha megpróbálnánk kicsit kedvesebbek lenni azokkal, akik a menny felé mutató útjelző-tábla szerepének terhét hordozzák? Mióta Jézus visszatért Atyjához, nem maradt bűntelen emberi lény a bolygón, és ebből a szempontból a gyülekezeti vezetők sincsenek kivételezett szerepben. Sőt, a Biblia azt állítja, hogy ők szigorúbb elbírálás alá fognak esni, mint mások, mert olyan nagy felelősséget viselnek” (p. 186.).

Ez a négy pont számomra fontos tanulságokkal szolgált. A vezető részéről fontos, hogy (1) tudatában legyenek, mennyire nemes a küldetésük, (2) elfogadják és áldásnak tekintsék a gyülekezeten belüli sokszínűséget, és (3) nyitottak legyenek a kritikára, a segítségre, a támogatásra. A gyülekezet tagjainak pedig rá kell döbbenniük, hogy a vezetőjük is egy ember, aki mellé odaállhatnak, hogy együtt még hatékonyabban végezzék Isten országának építését. Ha mindez teljesül, akkor egy egészen családias hangulatú, szükségtelen konfliktusoktól mentes gyülekezet lesz az eredmény, ami Isten dicsőségére szolgál.

Advertisements

Vezetők és a gyülekezet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.