Mit várunk a gyülekezettől?

Oka van annak, ha valaki ellátogat egy gyülekezetbe, és megpróbál oda betagozódni. De annak is meg van a maga oka, ha valaki az első néhány látogatás után úgy dönt, hogy nem az a hely az, ahol ő növekedni tud. Shawn Vandergrift, a Weaver Creek Baptist Church lelkipásztora a The Top 4 Things People Want From Your Church című cikkében meghatároz négy indokot, melyek miatt egy hitre jutott személy elkezdi az otthonának tekinteni a gyülekezetét, és odaszánja az életét Jézus követése mellett a helyi gyülekezeti tagságának is.

church_001

Vandergrift szerint tehát a következő négy dolgot szeretnék a keresők megkapni új gyülekezetüktől:

1. Elfogadás

Már az első alkalommal is odafigyelnek arra a látogatók, hogy szívesen látják-e őket. Annak idején, amikor gyülekezetet kerestem magamnak, vagy a későbbiekben, amikor meglátogattam különböző közösségeket, mindig odafigyeltem arra, hogyan fogadnak. Voltak gyülekezetek, ahol odajöttek, és kedvesen üdvözöltek és érdeklődtek irántam. De voltak olyan gyülekezetek is, ahol kívülállónak éreztem magam. Nem tudtam, hogy mi fog történni, senki nem mondta, hogy hova ülhetek le, és az alkalom végén se próbált senki beszélgetni velem. Úgy tűnt, hogy számukra mindegy, hogy ott vagyok-e vagy sem, megyek-e legközelebb is, vagy sem.

Amikor egy érdeklődő személy elmegy a gyülekezet valamelyik alkalmára, feltehetőleg érezni szeretné, hogy örülnek neki, és érdeklődnek iránta. Ha nem látja, hogy szívesen látják, akkor feltehetőleg nem fog még egyszer elmenni, és nem próbál a gyülekezet tagjává válni.

2. Elszámoltathatóság

Teljesen érthető és logikus, hogy az elfogadás szerepel a listán. Első hallásra azonban meglepő, hogy az elszámoltathatóság is szerepel az elvárások között. Ha arra gondolunk, hogy valaki elkötelezi magát Jézus követése mellett, és csatlakozik egy helyi gyülekezethez is, ahol növekedni szeretne, akkor érthető, hogy engedelmeskedni is kíván az Urának. Ehhez pedig segítség lehet, ha van egy olyan közösség, és a közösségen belül néhány hozzá közel álló személy, akikben megbízik, és akik felé elszámoltatható. Ők időnként rá tudnak kérdezni, hogy áll élete néhány problémásabb területének alárendelésével. Tudnak együtt imádkozni, és konkrét lépéseket tenni a változás érdekében.

Egy gyülekezetben leginkább azokra a személyekre lehet alapozni, akik vállalják ezt a fajta elszámoltathatóságot. Maga a gyülekezet — a hangulata, a tanítása, a szokásai stb. — lehet olyan, ami az individualizmust erősíti az emberekben, és azt, hogy álarcot viseljenek. De lehet olyan is, ami arra ösztönzi őket, hogy őszintén felvállalják önmagukat, és együtt működjenek a többiekkel a lelki érettség elérése érdekében.

3. Tanítványság

A gyülekezet olyan, mint egy család, egy frissen megtért személy pedig ebben a családban olyan, mint egy csecsemő. Egy újszülött speciális gondoskodást igényel. Nem ugyanazokat az ételeket eszi, mint a felnőttek, nem szobatiszta, más az ébrenléti és alvási ciklusa, mint a család többi tagjának.

Ugyanígy a gyülekezetben is eltérő lelki eledelre és másfajta foglalkozásra van szüksége egy frissen megtért személynek.  Ahogy egy csecsemőtől nem várhatjuk el, hogy menjen be a kamrába, és az ott található, felnőtteknek való ételeket egye, úgy egy lelki újszülöttnek is neki megfelelő táplálékra van szüksége. Az igényeit nem fogja kielégíteni egy vasárnapi istentisztelet, ami sok esetben a dicsőítésből, az úrvacsorából és egy mély témákat fejtegető tanításból áll. Arra van szüksége, hogy a tanítványképzés segítségével foglalkozzanak vele, segítsenek neki elsajátítani az alapokat, hogy arra építkezni tudjon. Az eredmény pedig az, hogy lelkileg felnő.

Sajnos látni olyan gyülekezeteket, ahol ez a folyamat nem működik, ahol évek múltán is kiskorúak maradnak a hívők. Ez azonban nem a biblikus módszert minősíti, sem a frissen megtértek igényeit, hanem azt az egészségtelen lelki állapotot, melyben az adott gyülekezet stagnál.

4. Lehetőség

A gyülekezetünkből egy jó barátom ezt mondta: “Mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol igazán érezheti, hogy tartozik valahová. Részünk lehet valami nagy dologban, hozzátehetjük a mi részünket, és amikor az egészre visszatekintünk azt tudjuk mondani, hogy ‘az én gyülekezetem!'”

Amikor valaki növekedni kezd, kialakul benne a vágy, hogy valamit adjon ő is a közösségnek, ne csak passzív befogadó legyen. Rá fog jönni, hogy mire adott neki Isten ajándékot, milyen képességei vannak, melyekkel mások javát szolgálhatja. Egy olyan gyülekezetben, ahol mindenféle szolgálatot a klérus vagy a vezetők egy szűk rétege lát el, a többségnek esélye sincs arra, hogy cselekedjen, és megmutassa, mire hívta el őt Isten. Ezért a felnövekvő keresztényeknek olyan közösségre van szükségük, ahol lehetőséget kapnak arra, hogy megtegyék másokért azt, amire képesek, amire a szeretetük indítja őket.

Érdemes feltenni a kérdést: Mi jellemzi a mi gyülekezetünket? Meg tudjuk-e adni egy új tagnak az elfogadás lelkületét, olyan elszámoltatható légkört, melyben őszinte lehet, egy tanítványképző programot, melyben fejlődhet, és lehetőséget arra, hogy maga is szolgáljon? A kérdés másik része pedig a keresőkhöz és a gyülekezeti tagokhoz szól: ki miért jár épp abba a gyülekezetbe?

Advertisements

Mit várunk a gyülekezettől? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.