Hogyan gondolkodunk Isten királyságáról?

Jézus a Mt 13-ban több példázatot is elmond Isten országával vagy királyságával kapcsolatban. Közülük az egyik a szántóföldben elrejtett kincsről szól, melyet Máté így jegyzett fel: “Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt” (Mt 13:44, EFO). A példázat fontos igazságokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kellene Isten királyságát megélnünk az életünkben.

hidden_treasure

Fontos tisztázni, hogy mit értünk Isten országa, királysága vagy a mennyek országa kifejezések alatt. Nem más ez, mint Isten királyi uralma, mely megvalósul az életünk fölött. Amikor Jézus Isten országáról beszél, arra az uralomra gondol, mellyel Atyja rendelkezik a hívők életében. A példázatsor (Mt 13) központi témája is ez az uralom.

1. Elrejtett kincs

Jézus története rámutat, mennyire nagy értéket képvisel Isten országa. Ez nem valamiféle kacat, melyet bármelyik bazársoron meg lehet kapni. Igazi kincs, mely ritkaság számba megy. Olyan kincs, ami egyedülálló az értéktelen utánzatok között, melyeket könnyebb megszerezni. A példázatból kiderül, hogy mivel elrejtett kincsről van szó, keresnünk kell azt (vö. Mt 6:33), mert nem természetes, hogy befektetés nélkül meg fogjuk találni. Mégse mi vagyunk a lényeg, mert nem rajtunk múlik, hogy megtalálunk-e valamit. Rajtunk kívülálló erő munkálkodik az érdekünkben — maga Isten, aki szeretné, ha rátalálnánk a kincsre.

2. Visszatemette

Miután megtalálja a főszereplő a kincset, nagyon érdekes fordulatot vesz a történet. Ahelyett, hogy hazavinné (mi talán erre számítanánk), visszatemeti, és eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a földet. Isten országát nem kaphatjuk meg úgy, ahogy mi elképzeljük azt. Nem vehetjük el csupán egyes, nekünk szimpatikus részeit, pl. az örök életet, a lelki békességet, a testvéri köteléket. Az egész “csomagot” el kell fogadnunk, mert csak együtt működik. Jézus nem csak Mester, nem csak Megváltó, aki tanít minket és meghal értünk, hanem Úr is, aki uralkodni akar fölöttünk, és engedelmességet vár tőlünk (vö. Jn 13:13-14).

3. Nagy örömmel elment

A főszereplő örömmel távozik a jelenet helyszínéről. Amikor Istent megismerjük, valódi öröm tölti el az életünket (Fil 4:4), és olyan lelki békét tapasztalunk, mely mindent felülmúl (Fil 4:6-7). A keresztények időnként hajlamosak arra, hogy az örömüket múlandó dolgokban keressék. Ha ezeket nem kapják meg, akkor elvész a boldogságuk. Isten viszont arra szeretne megtanítani, hogy minden körülmény között annak örüljünk, hogy ő velünk van. Erre bátorít a régi Taizé ének is: “Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj. Ha tiéd Isten, tiéd már minden…”

4. Minden vagyonát eladta

Jézus követésének, Isten uralma megtapasztalásának ára van. A példázatban annyira megörült a szereplő a kincsnek, hogy kész volt mindenét eladni, hogy megkaphassa. A Mt 6:25-34 egy furcsa anomáliára hívja fel a figyelmünket. A modern ember küzd az anyagi dolgokért, és arra számít, hogy az Istennel való kapcsolatát ingyen megkapja majd, anélkül, hogy bármit is tennie kellene érte. Jézus viszont épp ellentétes módon gondolkodott. Szerinte ugyanis meg kell dolgoznunk Isten országának kereséséért az életünkben, és ha ez rendben van, Istentől ráadásul (bónusz, grátisz, ajándék) megkapunk mindent. Az egyik legnagyobb hiba, hogy küzdünk azért, ami ingyen van, és ingyen várjuk azt, amiért mindenünket oda kellene adni — és csodálkozunk, hogy nem működik jól az életünk. Bár az üdvösségünk ingyen van (Ef 2:8-9), a tanítványságunk árát nekünk kell megfizetni.

Isten uralmát akkor tapasztaljuk meg igazán az életünkben, amikor…

  1. felfedezzük, milyen értékes az, hogy Istent ismerhetjük,
  2. nem szabunk feltételeket, hanem alkalmazkodunk Isten elképzeléséhez,
  3. rádöbbenünk arra, hogy Isten miatt minden okunk megvan az örömre, és
  4. készek vagyunk ezért a kapcsolatért (Isten országának megéléséért) bármilyen árat megfizetni, bármit odaadni, bármiről lemondani (vö. Fil 3:7-9).
Advertisements

7 hozzászólás

Kategória: spiritualitás

7 responses to “Hogyan gondolkodunk Isten királyságáról?

  1. Argenteus

    Nagoyn köszönöm a cikket. Mindíg éreztem, hogy a JT-s Isten királysága megközelítés nagyon sántít. A Mt. 6:33 is sokkal világosabb így, Isten királyságát keresni azt jelenti, hogy vágyni, keresni az Ő vezetését az életemben.

  2. infaustus

    Argenteus, örülök, ha segített!

  3. lenyegtelen

    Jo pontok, de szabad megkerdeznem, hogy a jovo idorol mit gondolsz? Ugye, hogy ezen pontok nem razzak le Isten orszaganak uj eget es uj foldjet? Legyszi, mond el roviden mit ertesz az uj eg es uj fold szavak alatt?

  4. infaustus

    Új ég és új föld alatt azt értem, amikor Isten uralma mindenütt teljességre jut. Mint ahogy Pál apostol mondta: “Térdet hajt minden teremtmény Jézus nevére Mennyen, Földön és föld alatt, s minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2:10-11, EFO).

  5. lenyegtelen

    Ámen. De miért marad meg ez a kettősség: új ég és új föld, hamár mindenki az égbe akar kerülni? Nem kellene fellebezni Istennél, hogy elég lenne az új ég is? Miért gondolod, hogy szükség lenne egy új földre is?

  6. infaustus

    Nem akar mindenki “az égbe kerülni”. Hiszem, hogy a halál után Isten jelenlétébe kerülünk, de amikor Jézus visszajön a földre, vele együtt térnek vissza azok, akik már a jelenlétébe kerültek. Ezért kell a föld.

    Tudom, te mást gondolsz a halál utáni dolgokról, ebbe ne is menj bele, mert meddő vita lenne.

  7. lenyegtelen

    Én is az égbe szeretnék és remélem végül ott is leszek. Vonz Isten és a Fia szeretete, a sok nemes ígéret és a vele járó sok titok. De szeretni fogom a földi sétákat is (1Mózes 3:8). Szerintem mindkét honban jól fogjuk érezni magunkat… Ha megengeded, hogy egy hasonlattal éljek: úgy mint a kétéltüek, vízben és szárazföldön egyaránt nagyon jól érzik magukat…

    Olvasta valaki a konyvet: Werner_Mucher_Ezereves_beke_Aktualis_bibliai_profecia