Isten és a Plútó

1961. április 12-én Gagarin a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén föld körüli pályára állt, és ezzel ő volt az első ember, aki az űrben járt. Sokáig neki tulajdonították azt a mondatot, melyről később kiderült, hogy az orosz vallásellenes propaganda adta a szájába: “Én nem látok innen semmilyen Istent.” Mégis egy jellemző emberi tényezőre hívja fel az eset a figyelmet: hajlamosak vagyunk csak azt elhinni, amit látunk is. És mivel Istent nem látjuk, ezért nem fogadjuk el a létezését. Ez a logika azonban nem állja meg a helyét.

naprendszer

Tagadhatatlan tény azonban, hogy a szemünkkel láthatatlan dolgok létezéséről meggyőződhetünk, ha megfigyeljük azok hatását. Bár bizonyos dolgokat nem látunk, de a jelenléte és létezése nyilvánvaló azokból a hatásokból, melyeket az érzékszerveinkkel tapasztalhatunk, vagy tudományos megfigyeléseink, méréseink által kikövetkeztethetünk. Hasonló dolog történt Naprendszerünk legtávolabbi bolygója, a Plútó esetében is (ami mára már törpebolygóvá lett visszaminősítve).

Percival Lowell 1905-ben kezdett arra gyanakodni, hogy léteznie kell egy ezidáig ismeretlen bolygónak is a Naprendszerben. Az Uránusz keringését vizsgálva apró változásokra és szabálytalanságokra lett figyelmes. Ezt pedig mással nem tudta megmagyarázni, mint egy ismeretlen bolygóval, melyre eleinte “X bolygó” néven utaltak. Életében (1916-ig) nem tudta távcső végre kapni az ismeretlen bolygót, de biztos volt a létezésében, és kiszámolta a vélhető elhelyezkedését is.

A tényleges felfedezés egészen 1930-ig váratott magára, amikor is a róla elnevezett obszervatóriumban Clyde W. Tombaugh mozgó objektumokat keresett a néhány nap eltéréssel készült felvételeken. Az 1930. januárjában készült három felvételen (21, 23 és 29-én) talált egy objektumot, ami a háttér csillagaihoz képest elmozdult, és csupán öt fokkal tért el attól a helytől, melyet korábban Lowell kiszámolt. A tudományos bejelentésre 1930. március 13-án került sor, és Plútónak nevezték (ami biztosan nem véletlenül kezdődik Percival Lowell nevének monogrammájával).

Itt van tehát egy bolygó, melynek létezésére a megfigyelt hatásán kívül évtizedekig nem volt semmilyen “tudományos” bizonyíték. Hasonló a helyzet Istennel is. Ahogyan 1905-ben nem voltak olyan fejlett eszközeink, melyekkel megfigyelhettük volna a Plútót, úgy ma sincsenek olyan eszközeink, melyekkel Isten hollétét megtalálhatnánk, megjelenési formáját lefényképezhetnénk. Ilyen jellegű bizonyítékra viszont nincs is szükség, mert Isten létezésére a hatásaiból ugyanúgy következtethetünk, mint a Plútó esetében történt. E gondolat mentén egy 1965-ben megjelent könyv odáig merészkedik, hogy kijelenti: “Hasonlóképpen minden kétséget kizáróan be lehet bizonyítani az élő Isten, a Nagy Teremtő létezését olyan bizonyítékok alapján, amelyet Isten ad az ő létezéséről és ténykedéséről” (Things in Which Impossible For God To Lie, p. 11.).

Még ha ilyen tudományos terepre nem is merészkedünk, egyet érthetünk C. S. Lewis-szal, aki ezt mondta Isten létével kapcsolatban: “Hiszek Krisztusban, ahogy hiszek a Napban is — nem azért mert látom, hanem mert általa láthatok minden mást.” A kérdés csupán az, mennyire őszintén gondolkodik az ember, mennyire nyitott elfogadni azt, amit a világ Isten létezéséről közöl velünk (vö. Zsolt 19:1-7, Róm 1:18-21). Isaac Newton volt eléggé bölcs, őszinte és alázatos, hogy elismerje: “Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. A pohár alján pedig ott van az Isten.” Mennyire mélyen vagyunk hajlandók belemerülni a tudomány vizébe? Csak a part közelében maradunk, vagy eljutunk a mélyére, egészen Istenhez?

Advertisements

13 hozzászólás

Kategória: apológia, tudomány

13 responses to “Isten és a Plútó

  1. frallemande

    Szia Endi! Mivel nálad nem látok kommentelési lehetőséget, itt kérdezem: kifejtenéd bővebben a “nincsenek véletlenek” elméletét? Vagy ha azt itt nem szeretnéd, akkor amott. Vagy linkelj valami olvasnivalót :)
    (egyébként szerintem sincsenek)

  2. infaustus

    Endi, kösz a linket! Jó okfejtés.

  3. endike

    frallemande, az oldalamon van 2-3 írásom a véletlenről még

  4. frallemande

    Rendben, akkor alaposabban szétnézek.

  5. norbs

    Mégis a tudósok nagytöbbsége nem hisz manapság: http://www.owlnet.rice.edu/~ehe/doc/Ecklund_SocialProblems_54_2.pdf

    Talán a tudományban való elmélyülés fordítottan arányos a hit mélységéve. Vagy más tényezők játszanak szerepet?

  6. infaustus

    Szerintem nem a tudományban való elmélyülés a hitetlenség oka. Inkább azt gondolom, hogy bizonyos előfeltevéseik vannak, melyek eleve kizárják Isten létét. A tudósok körében ugyanúgy meg van ez, mint a kisemberek között, akiknél a tudomány kimerül a National Geographic nézegetésében.

  7. endike

    a tudósok többsége még Einstein személytelen istenét se érti, akiről Einstein a híres mondatát mondta: “Isten nem kockajátékos”

  8. norbs

    Ha jól értem akkor azt mondod, hogy a tudósok nem látják a saját tudományuk Istenre utaló bizonyítékait, mert más előfeltevésekkel indulnak. Ergó Isten bizonyítható tudományosan.

  9. infaustus

    Nem azt mondom, hogy tudományosan bizonyítható. A léte elfogadásához nem kell tudományos bizonyíték, elég értelmesen, alázatosan és őszintén szemlélni a világot (vö. Zsolt 19:1-7, Róm 1:18-20). A megismerésnek arról a lehetőségéről beszélek, amikről ez a két szakasz ír.

  10. norbs

    Akkor a kutatók nagytöbbsége nem szemléli értelmesen, alázatosan és őszintén azt amit szemlél?

  11. infaustus

    Az értelmüket nem vonom kétségbe (nem tartom őket butának, de elfogultnak igen). Az alázatosságuk viszonyt hiányzik. Túl magabiztosak.

  12. endike

    Sokan összekeverik az áltlag értelmiségi kutatókat meg tudósokat azokkal, akik tényleg feltalálnak, kitalálnak, felfedeznek valamit. Ez utóbbiak azok akik igazán keresnek, nyitottak és alázatosak (vagy legalábbis sokkal inkább), a többi meg csak betanulja az iskolában ezeket a tudásokat és veri rá a mellét hogy ő mekkora tudós. Miközben nagy részük sima magológép csupán. És minő véletlen, ők azok akik megvetnek és lenéznek mindent ami új, újszerű, nem bizonyított. :D