A férfi útja (1)

Gyülekezetünk legutóbbi férfi bibliakörén a Lk 6:6-11-gyel foglalkoztunk kéziratos bibliatanulmányozás formájában. Az alapötlet Richard Rohr A férfi útja című könyvéből (Ursus Libris, Budapest, 2001) származott. Ebben, és a következő bejegyzésben a szerző egy-egy gondolata mentén szeretnék elidőzni.

Lukács feljegyzi azt az eset, amikor Jézus a zsinagógában az egyik szombaton meggyógyít egy sorvadt kezű férfit. Rohr kiemeli a történetből a három főszereplőt (A beteg, a farizeusok és Jézus), és háromféle férfitípust különböztet meg a segítségükkel.

lk_6

A sorvadt kezű férfire a történetben a passzivitás jellemző. Nem kezdeményez, nem kéri Jézust, hogy gyógyítsa őt meg, és miután megtörténik a gyógyulás, nem köszöni meg, nem dicsőíti őt, mint más esetekben teszik. Reagál arra, ami körülötte történik, de magától cselekvésképtelen — nem véletlen, hisz épp a jobb keze sorvadt, ami a cselekvést jelképezi. Ez a férfi egyszerűen csak ott van a zsinagógában, de ha nem lenne, senkinek nem tűnne fel a hiánya. Ez a szereplő jól illusztrálja társadalmunk átlagos férfitagjait — akik képtelenek komoly döntések önálló meghozatalára, az önálló cselekvésre. “Ő a passzív férfi, nem cselekszik, mindig csak reagál. Nem kelt bennünk olyan benyomást, mint az a férfi, aki kezébe veszi életét, vagy bármiféle célja van. Ő az igen nagy számú férfinak, ha ugyan nem a férfiak többségének prototípusa” (p. 25.).

A történetben megjelennek a farizeusok és írástudók is. Ők aktívan figyelik Jézust, és keresik az indokot, amivel megvádolhatják őt. Jézus nyit feléjük, kérdezi őket, de nem válaszolnak. Bár vannak gondolataik, azokat nem mondják el, csak magukban fortyognak, és egymás közt beszélik ki. Leginkább a kritikus lelkület jellemző rájuk — nem elégedettek Jézus eljárásával, de nem tudnak jobbat mutatni vagy mondani. Képtelenek az önálló gondolkodásra, csak a saját csoportjukban érzik magukat biztonságban; azon emberek körében, akik ugyanazt gondolják, mint ők, akik mindig igazat adnak egymásnak. Rohr szerint az ilyen férfiakra az a jellemző, hogy “nem vállalnak elkötelezettséget, hanem biztos álláspontról megfigyelnek. Kritizálva és távolságot tartva ítélnek meg” (p. 27.).

Végül pedig Jézussal találkozhatunk a történetben. Rá a cselekvő szeretet lelkülete jellemző. Jézus aktív: megy, mond, tesz, kérdez, szól stb. Jézus tudja, hogy mit akar, eltökélten halad a célja felé, és nem engedi, hogy bárki vagy bármi eltérítse attól. Közben pedig mindig akad egy-két jó szava az elesettekhez, rászorulókhoz, kizsákmányoltakhoz.

Az ilyen történetekben általában azt kell észre vennünk, hogy mi leginkább nem Jézusra hasonlítunk. Nem az az elsődleges feladatunk, hogy másokat tanítsunk, meggyógyítsunk, a saját követésünkre hívjunk. Mi vagyunk az elesettek és betegek, a bénák és démontól megszálltak, a sorvadt kezűek és vakok stb. Mi vagyunk azok, akiket a társadalom kivetne magából, de Jézus mégis megszólít és országába befogad.

A Lk 6:6-11 esetében azonban látunk három férfitípust. Érdemes átgondolni, hogy melyikre akarunk hasonlítani. A sorvadt kezű, passzív férfi akarunk lenni, aki hiánya talán fel se tűnne? A farizeus akarunk lenni, aki nem tud az övéi nélkül gondolkodni, kibontakozni, élni, és máshoz sem ért, csak a kritizáláshoz? Vagy olyanok akarunk lenni, mint Jézus, aki mindig tudta, merre kell mennie, mit kell tennie? A döntés a mi kezünkben van…

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: gondolatok, mkgy

One response to “A férfi útja (1)

  1. A farizeusok és irástudók, nem szerették az Úr Jézust. És miért? Mert ők már kiépítették az “ideológiát”, nekik nem jött be, hogy téves néphagyományt szültek és ápoltak… és ez az “iskolázatlan újitó” zavarta őket.
    Ma is hasonló a helyzet. A modernkori farizeusok és irástudók sem különbek. Nem akarnak együttmúködni a jöttment, iskolázatlan alakokkal. Aztán meg is lett az ára. Jöttek a rómaiak és mindent elsöpörtek. Szerencse a khazár birodalommal (a mai zsidóság jó rész kazár etnikumú).
    Mi fog történni a modernkori farizeusok és irástudók szellemi tákolmányaival? A modernkori rómaiaknak (Dawkins et co) már fáj a foguk egy kis csetepatéra…