Kereszt nélküli kereszténység

Jézus szerint kereszténynek lenni nem más, mint önmagunk megtagadása, a kereszt naponkénti felvétele és Krisztus követése (Lk 9:23). Ezt értették Jézus első követői is a keresztény életvitel alatt — és a kereszténységre nem egy vallásként, hanem egy életútként tekintettek. Mára azonban az önmegtagadásra, a kereszt hordozására és Jézus követésére hívó kereszténységből vasárnapi ájtatosság és a népszámláláskor bevallható vallás lett. Szomorú igazság, hogy kialakult a kereszt nélküli kereszténység.

Nekik ezt jelentette a kereszténység

Nekik ezt jelentette a kereszténység

Istenképünk és vallásunk

A probléma talán abban keresendő, hogy Isten transzcendens lény, e világ fölött áll, számunkra — fizikailag — hozzáférhetetlen távolságban. A távolság áthidalásának helyes módja az lenne, ha mi, földi emberek, Ézsaiáshoz hasonlóan (vö. Ézs 6) belépünk Isten világába, magunk mögött hagyjuk eddigi életünket, és készek vagyunk engedelmeskedni neki. Az emberek, és szomorúan bár, de mondjuk ki, a keresztények jelentős hányada ezt a lépést nem képes, nem hajlandó megtenni. Istenre vágynak, de nem tudnak belépni az ő országába, az ő uralma alá, így megpróbálják Istent bevonni a saját életükbe.

Richard Rohr ezt a súlyos hibát így fogalmazza meg: “Az Atya olyan messze van, s olyan sokat kíván tőlem. Mivel számomra igencsak megerőltető, hogy belépjek az ő világába, hát inkább őt próbálom a magaméba belepasszírozni.” Dorothy Sayers pedig elmondja, hogy a Krisztust csak névlegesen követő egyháznak “sikerült lenyírnia Júda Oroszlánjának körmeit, és sápadt segédlelkészek és ájtatos öregasszonyok házi kedvencévé átminősítenie őt.” Igen találóan illusztrálja ezt a C. S. Lewis regényén (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény) alapuló film, melynek egyik jelenetében Aslannak, a Jézust szimbolizáló oroszlánnak levágják a sörényét és összekötik a lábait. A szélsőségesen karizmatikus mozgalom téves teológiájával pedig Istent úgy mutatja be, mint egy dzsinnt, akinek egyetlen célja, hogy minden kívánságunkat teljesítse, legyen szó gyógyulásról, anyagi bőségről vagy bármi egyébről.

Ha ilyen istenkép él az egyházhoz kötődő emberekben, akkor nem csodálhatjuk, hogy Jézus követéséről egészen kifacsart elképzelésük van. A kereszt felvétele kimerül egy aprócska medál hordozásából — és többé már nem a vállunkon hordozzuk saját kivégző eszközünket, hanem a nyakunkban hordjuk ékszerként. A keresztény életutunk nem tettekben nyilvánul meg, hanem külsőségekben: ékszerekben (W.W.J.D.), pólókban, autóra ragasztható matricákban. Ez az út azonban nem Jézus útja, ez a vallás nem az igaz Isten imádata.

Önvizsgálat

Önvizsgálatra és megtérésre van szükségünk, ahogy arra Jeremiás próféta ösztönöz: “Vizsgáljuk hát meg életünket, és térjünk vissza az Örökkévalóhoz! Emeljük fel kezünket és szívünket a Menny Istenéhez: ‘Bizony, vétkeztünk és lázadtunk ellened, Urunk'” (JSir 3:40-42, EFO).

Alaposan gondoljuk át, mit jelent valójában kereszténynek lenni — és nem csak kulturális értelemben. Krisztus követése ugyanis nem más, mint önmagunk, a saját terveink és egónk megtagadása; a kereszt, mint kivégzőeszköz naponkénti felvétele. Kész vagyok felvenni a keresztet, és naponként megfeszíttetni rajta? Kész vagyok meghalni önmagamnak, hogy Jézusnak élhessek (Gal 2:20)? “Jézus keresztje arra szólít bennünket, hogy saját életünkről lemondva, mindent odahagyva kövessük őt” (Richard Rohr).

Ha fél szívvel követjük Jézust, akkor sikertelenséget és kudarcot fogunk átélni, mert egyszerre két urat próbálunk szolgálni. Ha viszont teljesen odaadjuk neki magunkat, lemondva az irányításról, be fogjuk látni, hogy őt csak így érdemes követni. Megtapasztaljuk, hogy nem kényszerű lemondásról, hanem önkéntes áldozatról van szó, melyet Isten mindennél jobban értékel és megjutalmaz. Amiről lemondunk érte — legyen az akár a saját életünk is –, azt áldással kapjuk tőle vissza ajándékként (Mk 10:28-30, Lk 9:24).

acrobatEz a bejegyzés pdf formátumban is letölthető.

Advertisements

5 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

5 responses to “Kereszt nélküli kereszténység

  1. Igaz amit irtál. Sajnos, magam is benne látom. Néha vágok jó darabokat a keresztből, hogy könnyebb legyen. Értem ez alatt, hogy (feleségem által) olyan vallásos kőzegbe keültem (pünkösdi közösség), ahól tucatszámra teszem a kompromisszumokat. Néha akarva néha akaratlanul.

  2. Nekem még vallásos közegbe sem kell kerülnöm,
    hogy felfedezzem magamban a sebezhetőséget: a kísértést a kényelem-szeretetre, a hamis békességre. Csak Isten irgalmában,szabadításában bízhatok:

    ” Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
    39. Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. ”

    ( Róma 8:38,39 )

  3. Spectator

    “Azt tette ami helyesnek lát az Úr,de nem teljes szívvel”-2Krón.25:2(ÚF)
    Amácja egy volt a királyok közül akik fél szívvel szolgálták az Urat.
    Istentiszteletük részleges(hiányos)volt.Valaki azt mondta,hogy régi
    probléma az ami a kezdetektől eltántorítja a Jézust követni akarókat
    éspedig az,hogy az ÚR mondanivalója értelmileg még elfogadható,de
    az életforma amit kíván,nehezen követhető.-“Szeretem Jézust,egész
    lényével vonz,de félek a követésétől,mert azalapjaiból mozdítaná ki a
    megszokott életemet.”Valószínűleg ez az a dolog ami sok keresztyént
    is visszariaszt attól,hogy egészen keresztyénné váljon.Ezt nevezhetjük
    “felületes ragaszkodásnak”,de ennek Jézus véget vet mert az ő elve
    ez:add nekem magad teljesen,vagy el se kezdd az egészet.Sajnos
    sok keresztyénnek az élete felületes és sekélyes.Gyakran az enyém
    is!Ma amikor sok helyen az istentiszteletet kulturális eseménnyé
    degradálják,sok az elhamarkodott döntés(ld.1Kor.15:2).Ma szinte
    ipari szinten történik(ahogy egy atyafi keményem kifejezte volt) a “balga
    szüzek gyártása”.Egy testvér írta egy levélben,hogy a gyülekezetében
    szinte már nem tudni ki a Lót és ki a sodomai.És magamban is látom
    ezt a félszerűséget,a kibúvók keresését.Nagyon eredeti és nagyon jók
    az idézetek Richard Rohr-tól és Dorothy Sayers-tól.Pontosak
    és fején találta a szöget.A belinkelt idézet pedig azt mondja nekünk,
    hogy Tozer szinte prófétikusan sok évtizeddel ezelőtt már előre látta
    a hanyatló keresztyénség képét és állapotát.Ma a pótlékok korát
    éljük:vannak valláspótlékok és vannak hitpótlékok.Sajnos sok mai
    keresztyén hitpótlékból él.A hitfogyatkozás korát éljük(ld.Lk.18,8b).
    A felszínen van növekedés de a mélyben nincs.Nincs se erőnk se
    akaratunk mélyebbre ásni a keresztyénésgben,inkább maradunk a
    langyos felszínen és csámcsogunk holmi gyülekezetnövekedésről
    meg céltudatos keresztyénésgről és közben fogalmunk sincs mi is
    az igazi keresztyénség,mit jelent igazából Jézust követni.Jelenleg
    magamat is e lagyamatag keresztyének közés sorolom.Pedig ki
    kell törnöm ebből az állapotból mert különben elsorvad a hitem.
    Köszönöm a posztot!Ébresztő volt a számomra.Diagnózis.

  4. “Egy testvér írta egy levélben,hogy a gyülekezetében
    szinte már nem tudni ki a Lót és ki a sodomai.”

    Spectator, ez nagyon jó megfogalmazás volt!