Isten, a tudós

1952-ben Stanley Miller és Harold Urey laboratóriumi keretek között elvégeztek egy azóta elhíresült kísérletet. Ennek során egy lombikba különféle gázokat zártak (hidrogén, ammónia, metán, vízgőz), és ezzel próbálták az őslégkört szimbolizálni. A lombik alján forrásban lévő víz volt, ami pedig az ősóceán szerepét töltötte be. A vízgőzben elektromos szikrákat idézett elő, olyanokat, amilyenek a feltételezett ősi légkörben is előfordulhattak villámlások formájában.

stanley_miller

Az eredmény az lett, hogy a lombikban aminosavak jöttek létre: “Azt találta, hogy a rendszerben lévő szén 15%-a szerves anyaggá alakult. 2% aminosavvá alakult (az aminosav a protein és a DNS építőeleme). Mindössze 1 hét alatt Millernek sikerült a szerves élet építőelemeit előállítania. A világ tudósait elámította, hogy ilyen rövid idő alatt aminosavak jöttek létre” (Wikipédia).

Azt mindenképp észre kell venni, hogy a kísérlet során nem élet keletkezett, hanem olyan aminosavak, amelyek a fehérjék alapjai. Lynn Margulis így nyilatkozott ennek jelentőségéről: “[A legkisebb baktérium] sokkal inkább hasonlít az emberre, mint Stanley Miller vegyületeinek keveréke, mivel már vannak erre a rendszerre utaló tulajdonságai. Tehát egy baktériumtól eljutni az emberig kisebb ugrást jelent, mint az aminosavak keverékétől eljutni eddig a baktériumig” (In: John Horgan: The End of Science).

Miller kísérletének van egy igen jelentős momentuma, amire tudományos körökben nem nagyon szoktak felfigyelni. A lombikban található gázok testesítették meg az őslégkört, a forrásban lévő víz az ősóceánt, a napokon át tartó elektromos szikrák pedig a villámokat. De kit személyesített meg a kísérletben maga Stanley Miller? Ki az a személy, aki — bármilyen formában is történt a teremtés — felügyelte az egész folyamatot? Mindenféle tudományos bizonyítási igény nélkül a Biblia kész tényként közli a választ: “Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik” (1Móz 1:1, EFO).

A mai helyzetet nézve talán elmondható, hogy “minél inkább fejlődik a tudomány, úgy tűnik, annál kevesebb a hely Isten számára” (Religion and Atheism). Azonban a Miller-Urey kísérlet is elgondolkodtathat minket, hogy a világ létrejöttéhez mégis szükség van valakire, aki a folyamatokat felügyeli, és a teremtés rendjét kézben tartja.

Advertisements

9 hozzászólás

Kategória: apológia, tudomány

9 responses to “Isten, a tudós

  1. norbs

    Az utolsó kijelentésed cáfolható?

  2. [gork]

    “…minél inkább fejlődik a tudomány, úgy tűnik, annál kevesebb a hely Isten számára” – a dolog iróniája, hogy az ateista tudósok nem jöttek még rá, hogy gyakorlatilag azt kutatják, Isten hogyan is teremtette meg világunkat!

  3. Pető Hunor

    Az Urey-Miller kísérlettel is és az Isten tagadására épülő és ezért áltudományos megközelítések kinőhetetlen gyermekbetegsége, hogy alulról építkezik. Olyan ez mintha valaki látott volna egy katedrálist és amit úgy gondol kell hozzá összehordana egy téren majd a természetre bízná az építkezést. Miller legfeljebb egy ilyen isten lehetne a képben. Vagy mintha egy programozó véletlen bitváltozásokkal szeretne egy működő programig jutni. Az élő Isten nem ilyen! Az már egy fokkal jobb gondolt, ha egy mérnökre gondolunk, ami mestere a szakmájának, és teljes részletességű építési előírást is ad. Pontosan tudja – nem csak találomra – , hogy mit akar és azt miként épülhet meg. Mindenre odafigyel. Értelmes Tervező. Ám ez is csak közelebb visz az Igazsághoz. Mert az Igazság az, hogy Jézus tökéletes. S minden ami általa, benne és reá nézve teremtetett szintén tökéletes. A mérnök javítgatja a tervét, de a megépült épület is kompromisszumok eredménye. Isten műve elsőre tökéletes. Mintha a mérnök fejében egy javíthatatlanul jó terv születne meg. A kvantummechanika EPR paradoxona többek között megmutatja, hogy milyen Isten. Ez a paradoxon ugyanis alulról építkezve feloldhatatlan. Isten egy kézjegye, ami csak az egész felől érthető meg. Az áltudomány meg alulról építkező magyarázatért kiállt, de reménytelenül. Szóval az igazi tudomány messze nem egyre jobban kizárja Istent, hanem egyre jobban kizárhatatlanná teszi. Persze nem a fehér szakállút, hanem azt akiről Kolossé 1 ír, vagyis akinek a neve Teljesség.

  4. endike

    A programozásban vagy hadver tervezésben elég erősen használják ma már az evolúciós algoritmusokat. Például egy chip áramköreit így alakítja ki egy program. Pongyolán és nagyon leegyszerűsítve: elkezd véletlenszerűen húzni vonalakat a program és addig rajzolgatja őket (virtuálisan) amíg a legjobb eredmény ki nem jön, azaz a chip a legoptimálisabb drótozást kap.

    Maga az emberi agyműködés (vagy BÁRMILYEN intelligenca) is evolúciós módon működik (csodálom is hogy erre még nem cuppantak rá a materialisták). (Nem arra gondolok ahogy kialakult az agy, vagy ahogy fizikálisan működik, hanem ahogy logikailag műxik.)

    A materialisták ott tévednek, hogy azt hiszik, létezeik olyan, hogy véletlen. Pontosabban ez olyan szintű tabu a gondolkodásukban, hogy kb millió materialitából 1 akivel lehet erről beszélgetni. Ez az 1 esetleg eljut oda hogy nincs véletlen, de ennél tovább nem nagyon. Pedig még materialista gondolkodással is el lehet jutni ennél tovább.

    Ami a lényeg: amit a világban véletlennek látunk, az valójában nagyon bonyolult valamik. És nem személytelenek, hanem Isten elrejtőzése.

    Itt még írtam ezekről:
    http://barathendre.wordpress.com/2013/06/18/isten-letezesenek-szigoruan-logikai-bizonyitasa/
    http://barathendre.wordpress.com/2012/07/08/rovid-gondolat-a-tudomany-veletlenerol/
    http://barathendre.wordpress.com/2012/07/15/a-veletlenrol-tudomanyosan-de-erthetoen/

  5. [gork]

    Minél inkább fejlődik a tudomány, annál közelebb kerülünk a teremtés hogyanjához. Ez a kapcsolódási pont Istenhit és tudomány között.

  6. Pető Hunor

    Gork ebben tévedsz. Isten szólt és előállott. Nem volt “hogyan”. A hogyan az olyan mintha azt kérdeznéd, hogy Frédi és Béni “hogyan” lett kifejlesztve. Vagy Super Mario? Vagy milyen apró változásokkal jutott el a művész a Mona Lisához. Abban igazad van, hogy a(z ál)tudomány, melynek azért bőven vannak használható elemei próbál utánozni. Ilyen a Miller-Urey kísérlet is, de vannak modernebbek is, ahol a AGCT/U néhgyes próbálták mesterségesen helyettesíteni meg hasonlók. Ezek legfeljebb arra jók, hogy belássák a DNS és RNS ebben a környezetben felülmúlhatatlan. Isten amikor azt mondta, hogy legyen, akkor nem törődik a részletekkel. Egyszerűen tudja az adott világában ez fizikailag lehetséges, hát meg is történik. Ahogy a művész kialakítja a műalkotása szereplőjét. Előbb van meg maga szerepelő leírása, a részletek kidolgozása csak utána jön. A kellő mélységben. Amikor futtatsz egy játékot nem kezd el kifejlődni, hanem a kész karaktereket látod azonnal. Hasonlóan a teremtés is ilyen volt a bibliai leírás szerint. Egyedül az ember esetében olvassuk, hogy Jézus krisztofániája maga formálta a föld porából, de az élet leheletét már megint nem tudományosan tette bele, amit kutatni lehetne, hanem parancs szavával egyszerűen belelehelte. S kár a belelehelte szót elemezgetni, mert nyilván egy “hangutánzó” kifejezés és semmi több. A lényeg egyik pillanathat csak test volt, a másikban már élő lélek. Ahogy a víz is egy pillanat alatt vált borrá Kánában. A tudomány talán ezt utánozza le először, az élet keltése még nagy falat lenne.

  7. Pető Hunor

    Endike, Az evolúciós algoritmusok név megtévesztő, azt súgja, hogy van egy ősprogram, amelyik képes megfelelő futási környezet hatására tetszőleges evolúciós algoritmussá fejlődni, vagyis önfejlesztő és bármilyen optimumot megtalálni. Neodarwinizmus = Őssejtből biodiverzitás.
    A valóságban egyetlen programozó se kezdené el evolúciós algoritmusok közös őseit rendszerezőleszármazási fáját felállítani. Nem hisznek benne. Nekik erdejük van. Így azután a párhuzam a baraminológiával áll fenn.
    Mindkét esetben már az első alaptípusok életképesek. Azután a (futási) környezet a lehetőségeken belül egy lokális optimumot ad. A huzalozás esetére rátérve. A cél nem az optimum, hanem egy lokális optimum megtalálása, a rendelkezésre álló időben. Ez a tényleges optimumtól tetszőlegesen távol lehet, ám javítani rajta csak a futási idő drasztikus emelésével lehetne.

    Steven Pinkernek van egy könyve Hogyan működik az elme címmel, szóval „rácuppantak” már régen. A mi szempontunkból azért fontos megjegyezni, hogy szó sincs az agy fejlődéséről ezért az evolúció szó itt is zavaró. A helyes szó a változékonyság, a variabilitás. Amelynek eszköztára az evolúcióéval egyezik, de nem alulról építkezik, hanem van egy kész rendszer, ami változhat, variálódhat, de csak egy adott kereten belül. (Az alaptípus variálhatósága) Adott a csecsemő kész aggyal, ami a környezet hatására szépen kialakul egy neutrális hálózat. Például, ha a gyerek 2 éves koráig nem hall emberi beszédet utána azt már képtelen megtanulni egy primitív szintnél jobban.

    Ha olvastad a Vak Órásmestert, a neodarwizmus klasszikusát Richard Dawkinstól, akkor abban világosan kiderül, hogy a véletlen számukra nem tabu, hanem ellenség. Abban hisznek, hogy ha már volt egy őssejt, akkor az apró változásokkal emberré lehetett. Ahogy egy éppen egy evoluciós programozásban jártas ember írja, bár ő hisz az ősprogramban: Az evolució stochasztikus optimalizálás, nem pedig random walk (véletlen séta) (http://www.jozanesz.info/content/az_evolucios_algoritmusok_es_kreacionistak )
    S valóban ha van egy élő aki önmagát tudja reprodukálni, akkor nyilván előnyben lesz, mivel annyi másolatot készít magáról amennyihez csak talál alkatrész. Ha közben képes apránként változni, akkor verseny fog kialakulni. A kérdés az őssejt bonyolultsága, másrészt az alaptípus vagy alaptípusok változékonyságának határai. Képes-e gerinc kifejlődni anélkül, hogy az első őssejtbe ennek lehetősége ne lenne beleprogramozva, ha még nagyon rejtve is. Elvben meg lehetne csinálni. Kicsit bonyolult lenne, de elvileg megoldható. Minden lehetséges allélt kromoszómájával bele kell tenni egy sejtbe, pontos utasításokkal, hogy mikor melyik kapcsoljon be. Magyarán az őssejbe minden bele lenne programozva. Azután már csak a megfelelő környezetek sorozatát kell biztosítani. Az evolucionisták nyilván nem ezt állítják. Teszteljenek hát egy lecsupaszított evoluciós programot, hogy ha magától kell fejlesztenie magát, képes-e bármilyen hasznos optimalizáló algoritmussá fejlődni. Nem fog. S egy élő sejt ennél sokkal összetettebb.

  8. endike

    A materialisták a “kész rendszert” a természeti törvények+véletlennek gondolják. Tehát nem a semmire építkeznek, hanem ezekre a személytelen mechanizmusokra. A temészeti törvényekkel kapcsolatban még talán igazuk lehet (azaz hogy az lehet egy materialista valóság alapja), de a véletlen ügye egy misztikus izé, aminek tárgyalása tabu számukra. Az a 2 materialista a Földön :) aki meg továbbjut ezen, nos… ők se jutnak sokkal tovább. :)

    Amúgy nekem van egy elméletem, miszerint a természeti törvények se úgy léteznek mint ahogy mi hisszük. Azaz azok is programok, méghozzá kétségbeejtően egyszerű alap elemekből épünek össze.

  9. Pető Hunor

    Nem. A materialisták abból indulnak ki, hogy csak az anyag van, de ők mégis itt vannak, valahogy elő kellettek, hogy álljanak, de ez nem lehet a véletlen műve. Kell lenniük tehát olyan sztochasztikus folyamatoknak, melyek bizonyos anyag kombinációkat előnyben részesít. Például az élő anyagot, sőt ezek fejlesztésének is kedvez. Ebből persze annyira van bizonyíték amit mindenki elfogad, hogy az egyes élőlények bizonyos változatossággal léteznek. Minden más bizonyításra vár.

    A materialista úgy gondolja van az anyag és a természeti törvények, s ez az időben fejti ki a hatását. Szerintem viszont inkább érdemes rajzfilm kockákra gondolni. E rajzokat hasonlóság szerint rendezhetjük. Elképzelhető, hogy van 3 rajz, amelyek kölcsönösen ugyanannyira térnek el páronként egymástól, ekkor egyszerűen nincs köztük jó sorrend. Ám tegyük fel, hogy most sikerül lineárisan rendezni a képeket. Ekkor ez a rendezés adja az időt. Tegyük fel, hogy az eltérés mértéke egyben az idő eltéréssel is arányos. Ekkor az adott képsorozat definiál egy lineáris időt. Ez az adott képsorozatnak egy „természeti törvénye”. Azután kiderül, hogy a képsorozaton bolygók, naprendszerek és mások vannak, melyek az Einsteini ált. relnek engedelmeskednek, az idő mentén. Ekkor az adott képsorozatnak Einstein elmélete is a része. Hasonlóan kiderülhet, hogy a kvantummechanikának is engedelmeskedik. A lényeg, hogy itt maga a történet az elsődleges. Amit a Bibliában úgy találsz, hogy Krisztus keresztje a világ teremtése előtt régen el volt döntve. Ahogy az is, hogy Jézus egy népet gyűjt magának. Ez a világ pedig nem más mint ezen eleve eldöntött történet manifesztációja.

    Érdemes a bibliai csodákra gondolni. A materialista szemében a természeti törvények tabuk. Ha egy külső légy időben próbálna bele avatkozni, jogosan vetné ellene, hogy mivel időben teszi, maga is idő alá rekesztett, így rá is vannak törvények. Ám ha úgy gondolkodunk, hogy maga a történet az első, a megvalósítása másodlagos, akkor világos, hogy a természeti törvények felfüggesztése is egy-egy ponton a történet részei. Olyan ez mintha egy virtuális valóság játékba a programozó felfüggesztené a szabályokat egy-egy ponton valamilyen célból. Mondjuk a beépített történet részeként.

    Az EPR paradoxont se időben előre, sem az időt megfordítva nem lehet értelmezni. Ez tehát Istennek egy olyan kézjegye, ami mutatja a tudósoknak, hogy a történet az első. A biológusnak ugyanezt mutatja az, hogy például se oxigéndús, se oxigén hiányos környezetben nem jöhetnek létre a szükséges építőkövek az élethez. A Miller-Urey kísérletben a keletkezett terméket folyamatosan eltávolították és védték. Magyarán csak készen lehetett oda tenni, úgy hogy a sejtmag kellően védett az oxigéntől, de ugyanakkor a sejt képes a szükséges oxigént felvenni. Itt megint egy rajzfilmre érdemes gondolni. A történet a fontos, Frédi és Béni készen kerül rá az első kockára. Hasonlóan Isten számára is a történet a fontos. S ha Isten akarta volna A teremtés 6 napjának befejezte lenne a kezdőképkocka. Azonban célja volt a 6 nap részletezésével, így az is a történet része. (Ez válasz Augustinus felvetésére, hogy Istennek mi tartott ilyen sokáig)

    A materialista szerint a történet most alakul az anyag az idő és a természeti törvények szerint. Aki azt hiszi, hogy Isten ezt a rendet követi, s a tudósok a teremtés mikéntjét kutatják, el van tájolva. Az így kutató tudós, Istent akarja kihagyni, egy most épülő történetben hisz. Ezzel szemben a Bibliában a történet az elsődleges Ha kell ugrik az idő, ha kell egy napig delelés van, ha kell folyók válnak ketté, sőt tenger. S az igazi csoda egy-egy ember megtérése, újjászületése.