Gondolatok egy apás szülés margójára

Ma 12.50-kor megérkezett Sára — két kéz, két láb, 20 ujj, a világot csodáló szempár és két, a már ismerős szülői hangokra figyelő fül. Mindene megvan, még melegen viseli magán Teremtője utolsó kéznyomait és simításait. Emlékszem, amikor néhány hónappal ezelőtt Kata egy terhességi tesztet elvégzett, és az eredmény pozitív lett. Alig 24 órája tudtunk a létezéséről, mégis olyan mérhetetlenül szerettük már, mintha mindig is a családunk része lett volna. Ma pedig megszületett, Isten nekünk adta őt ajándékba. Néhány órát töltöttem csak vele, mégis úgy hiányzik, és olyan űrt kelt a szívemben a távolléte, mintha testem vagy lelkem egy darabkája lenne elszakítva tőlem (ha Katára gondolok, ez igaz is — “lesznek ketten egy testté”).

DSC00912

A szülés egy hatalmas csoda és misztérium. Beszélhetnék a születés menetéről, a testi folyamtokról, amik ilyenkor lezajlanak, de nem is értek igazán hozzá, és nem is akarok. A testnél sokkal mélyebb dolgokról is szó van itt, három lélekről, melyek egy családban összeforrnak. A szülést megelőzően, és közben is megtapasztaltuk Isten gondoskodását, melyért sokat imádkoztunk. Most inkább erről írnék.

DSC00913

Nem volt fogadott orvosunk és szülésznőnk. Se pénzünk arra, hogy “megvásároljuk” a szakértelmüket. Volt ellenben hitünk és reményünk arra nézve, hogy Isten a legjobbat fogja nekünk adni. És valóban így lett, az orvos és a szülésznő nagyon kedvesen bánt velünk, és úgy vették körül Katát, hogy érezze, ebben a darabban egyedül ő a főszereplő.

DSC00909

Kata mosolyogva vajúdott. Volt-e fájdalom? Volt bizony, olyannyira, hogy az én lelkem sajdult belé, hogy nem vállalhatom át ennek a szenvedésnek a terhét. De Isten ezt a nőre bízta, talán mert tudta, hogy a férfinál jobban tudja elhordozni (én már egy kis fogfájástól is haldoklom). A fájdalom ezen a világon azt jelzi, hogy nem ez az otthonunk. Isten egy jobb világra teremtett minket, és míg itt élünk, az életünk szenvedéssel teljes. Katára nézve mégis azt láttam kiábrázolódni a szemeim előtt, ahogy az Atya szenved Fia elvesztésekor a halálban. Ahogyan Krisztus ártatlanul szenved, hogy a bűnös embert megmentse, újjászülje.

Imádkozzatok értünk, hogy Sárának jó és istenfélő szülei lehessünk.

Reklámok

10 hozzászólás

Kategória: életképek

10 responses to “Gondolatok egy apás szülés margójára

  1. Úgy legyen. Ámen.

  2. Sanci

    Isten áldja meg gazdagon a családotokat! Örülök veletek! Velünk is nagyon hasonlóan történtek 4 hónapja a dolgok, és mérhetetlen öröm egy új ember születésénél és fejlődésénél segíteni. Mi is azért imádkozunk hónapok óta, hogy Isten segítsen helyesen nevelni őt és szülje ujjá minél hamarabb.

  3. Isten aldja meg ot es titeket gazdagon, mindazzal ami szukseges!

  4. Horváth Tibor

    Az Úr áldjon meg titeket, hogy a kis Sárát tudjátok felnevelni Isten félelmébe. Tibi

  5. Krivickijné M. Krisztina

    Az Úr vigyázzon rátok, és töltse be minden szükségeteket GAZDAGON! :)
    Krisztina

  6. Villam

    Óh hát megérkezet a kis emberke!Nem is sejti mi vár.Számára idegen emberek bújnak felé,mindenki fogdosni fogja. A puha húsát cuppogja a fejét.Valamilyen idegen nyelven magyaráznak neki,amit nem is ért.Hamarosan átfut a fején a gondolat,hogy a régi helye csak nyugisabb volt bár sötét,de senki nyomkodta húsomat..De ahogy jött ez a gondolat egy új születik,hiszen a sok hang közül kettő ismerős és arca van a hangoknak!Ha sírok rögvest ott terem ,ha éhes vagyok enni ad és valahogy érintésük is más,mint a sok idegen kézé,amit nem is szeretek annyira.

    Jó előre szolok te kis ember!Én vagyok azaz idegen,aki megfogja húsodat cuppogja fejedet és idegen nyelven szól hozzád,akinek hangját sosem hallottad .:D Barátkozzál meg a sorsoddal,mert a kis babák életét éled ez az élet pedig azzal jár,hogy mindenki megszeretget,ha álmos vagy,ha éhes vagy ha éppen eszel.Kemény sors,de erős emberke vagy és lássuk be ennyi kellemetlenség válalható,hogy lást az ismert hangokat,anyukád és apukád.:D

    Add át neki inf,add át a kicsnek a mondandóm:D

    Egyébként meg gratulálok e szépséges leánykához,kis emberkéhez:)Adjon Isten erőt a felneveléséhez meg testvért a kicsinek.:D:D

  7. yeru

    Megjött Sàra, a kis csoda:-) Boldogsàg ez a hír!:-)

    Gratulàlok a Mamànak&Papànak!

    Sàra gyönyörû, ès Ti is ragyogtok!

  8. Az “én időmben” kimaradt az “apás szülés”,
    de más idők vannak már, új(abb) szokásokkal.
    Jó látni Benneteket! Külön köszönet a képekért!
    Imádkozom én is Értetek.
    Jahveh Atyánk áldása legyen Veletek!

  9. Szia Infa’, hű de örülök, hogy ismét bekukkantottam a blogszobádba! Adjon Isten örömet és bölcsességet a nevelésben, és meglátod, egyszer csak ő fog nevelni a gyermeki hitre!! Az lesz csak az igazán csodás!! Ennek az átélését kívánom a leginkább, mert alig van ennél felemelőbb és hálára indítóbb érzés.
    Csak egy példa a sok közül: Bíztatgattuk, bátorítgattuk a kisebbik fiunkat (5 éves volt) az esti imára, de csak hiába. A nővére (8 év) megelégelte, és a füle hallatára Istentől kérte, hogy az öcsikéje is tárja ki a szívét a Mennyei Atya előtt. Ahogy az ámen elhangzott, jött is a mennyei válasz, olyan formában, hogy elkezdett a kisebbik is imádkozni. Ilyen a gyermeki hit, és az atyai imameghallgató szív. Nem hagyja válasz nélkül a kisgyermekeit sem, sőt, egyúttal engem, minket tanít általuk. De sok ilyet átéltem már, és hálaadással tanulok tőlük is.

  10. infaustus

    Köszönjük mindannyiótoknak a jókívánságokat! :)