A hiányzó alázat problémája

Nem vagyok a tudomány ellensége. Azt viszont tudom, hogy a tudósokból többnyire hiányzik az alázat, mely pedig szükséges lenne a világ helyes megértéséhez. Tudományos elméleteket állítanak fel azokra az információkra alapozva, melyek épp aktuálisan a rendelkezésükre állnak. Azonban nehezen tudják kezelni azt a helyzetet, amikor egy kialakított nézetet felül kell írni — pont az újabb megfigyelések miatt.

gj504b

GJ 504 b

Erre szolgáltat egészen aktuális példát a GJ 504 b nevet viselő bolygó. Az égitest mintegy 57 fényévnyi távolságra helyezkedik el a Földtől. Mérete megegyezik a Jupiterével, tömege azonban annak többszöröse. A problémát az okozza, hogy a GJ 504 b távolsága a saját napjától 43,5-szöröse a Föld-Nap távolságnak. Ez azt jelenti, hogy ha a mi naprendszerünkben lenne, akkor kívül esne még a Neptunusz pályáján is.

Mi a probléma ezzel a bolygóval? Tulajdonképpen semmi. A baj inkább a kialakult elméletekben van, melyeknek a megfigyelés most ellent mond. Eddig úgy vélték a csillagászok, hogy a GJ 504 b-hez hasonló méretű bolygók úgy keletkeznek, hogy a csillaguk körül keringő anyagok összeütköznek, és egyre több anyagot vonzva magukhoz, egyre nagyobb tömegű bolygót alkotnak. Az eddig uralkodó elmélet szerint azonban a csillagtól mért  távolságuk tekintetében a Nap-Neptunusz távolság az, melyen belül a GJ 504 b méretű bolygók még kialakulhatnak (ilyen pl. a Jupiter is). E távolságon kívül ugyanis nincs elegendő anyag, hogy a bolygó elég nagy méretűvé duzzadhasson.

Ez az elmélet most felborult, mert az újabb tudományos megfigyelések megcáfolták azt a paradigmát, ami eddig uralkodott a tudományban. Történt már ilyen korábban is. Az alázat hiányát abban látom, hogy sokszor azt gondolják az emberek, hogy az éppen most felhalmozott ismeretük már mindent megmagyaráz, minden kérdésre választ ad. Azt feltételezik, hogy ami ma igaz, az holnap is az lesz. Mikor látja már be az ember végre, hogy tudományos megfigyelései annyiban korlátozottak, amennyiben az emberi megismerés módszerei, képességei, befogadása is véges?! Hol van a kellő alázat, mely képes lenne kimondani: Ezt hisszük ma az eddigi megfigyelések alapján. De elfogadjuk annak lehetőségét, hogy lesznek még újabb felfedezéseink, melyek gyökeresen felforgathatják az eddigi nézeteinket.

Amíg a tudományos hozzáállás ezt az alapvető alázatosságot nem tudja felmutatni, képtelen lesz a világot a maga valóságában megismerni. Miért? Azért, mert Isten teremtette, róla pedig tudjuk: “Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jak 4:6).

Reklámok

5 hozzászólás

Kategória: tudomány

5 responses to “A hiányzó alázat problémája

  1. endike

    Valójában az igazi tudósok, azaz akik felfedeznek, feltalálnak, kitalálnak valamit, azok elég alázatos emberek általában. Az ő követőik azok, akikből hiányzik az alázat. Ők azok, akik az iskolában bemagolják az anyagot, kb nulla kreativitásuk van, és a magoláson kívül szorgalmuk se nagyon. Szorgalmuk csak arra van ami tutibiztos: amit már az igazi tudós kitalált, feltalált, felfedezett, általában nagyon sok munkával és megvetetten.
    :)

  2. A csillagászat nagyon furcsa egy tudományos képződmény. Egymásnak ellentmondó elméleteket is magában foglalhat anélkül, hogy valójában a tudományos megítélés ne tekintse tudománytalannak…

  3. A hivatkozott tudományos cikk mely aspektusai alapján ítélted alázat nélkülinek a kutatásban résztvevő tudósok hozzáállását? És a többi tudósét általánosságban? Ez érdekelne.

    A tudomány hozzáállása igen megfelelő: mindenki állíthat bármit, amíg tudományos mérésekkel és számításokkal, kézzelfogható, mérhető módon, többféleképpen be nem bizonyítja azt, addig csak elmélet marad.

    Ha nem lettek volna hit- és vallás-szketptikus emberek, akkor ma közel sem itt tartanánk… no nem baj, majd kinövi az emberiség a fejlődést hátráltató tényezőket.

  4. infaustus

    Ebben a kérdésben más véleményen vagyunk. A “felvilágosult” modern emberre jellemző, hogy mérésekkel bizonyítani akar mindent. Ami pedig nem mérhető, az nem létezik. Hallottam már ilyet: “Mivel Isten létére nincs tudományos bizonyíték, ezért ő nem létezik.”

    A baj itt az, hogy bizonyos kérdésekre vagy egyáltalán nincsenek, vagy még nincsenek jelen tudásunk szerint felfogható és mérhető bizonyítékok. Mégis messzemenő következtetéseket vonnak le pl. Isten létével kapcsolatban. A modern ember a megismerési folyamatát isteníti, és ami ezen kívül esik, az csak vakbuzgóság és vallási fanatizmus lehet. Ez kiérződött a te hozzászólásodból is, Johnny. Azonban Isten természetfeletti lény, így ugyanazokkal a módszerekkel őt nem lehet vizsgálni, amivel a természeti jelenségeket (pl. a világűrt, egy madarat vagy magát az embert).

    Ebben látom én az alázat hiányát, mert az ember nem ismeri el, hogy ő is csupán része valaminek, ami fölött van egy Úr, egy Teremtő, aki felé elszámolással tartozik. Én is remélem, hogy a “fejlődést hátráltató tényezőket” kinövi majd az emberiség. Viszont mást értünk fejlődés alatt, és ezért másban látjuk azt is, ami hátráltatja azt.

  5. Az evolúció szabályai nem csak az újabb vakcinák kifejlesztésekor vagy az embriók fejlődésében vagy a fajok fejlődésében figyelhetők meg, hanem az ideológiák területén is. Amelyik kevésbé alkalmazkodik a változó környezetéhez, az kihal. Ennél istenibb program nem létezhet, folyamatosan javítja önmagát, jobbat hoz létre. Persze ezek nagyon, nagyon lassú folyamatok… néha úgy meggyorsítanám az időt! Örülnék, ha pár száz évvel később születtem volna, ma még túl korlátolt az emberiség. =)