Jézus mindenütt

“Mert az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Útjaitok sem az én útjaim! — mondja az Örökkévaló. — Amennyivel az ég magasabb a földnél, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál. Mert az eső és hó az égből száll le, de addig oda vissza nem tér, míg a földet meg nem öntözi. Termékennyé és gyümölcsözővé teszi, hogy magot teremjen a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek. Ilyen az én szavam is, amelyet elküldök: nem tér vissza hozzám dolgavégezetlen, hanem minden tervemet megvalósítja, és célját eléri” (Ézs 55:8-11, EFO).

A fenti idézet Ézsaiás könyvéből származik, és világosan leírja, hogy Isten útjai és módszerei nem azonosak a mi emberi elképzeléseinkkel. Bár világosan megláthatjuk belőle, hogy Isten mennyire megfoghatatlan, beskatulyázhatatlan és sokszor kiszámíthatatlan módon munkálkodik a világban, mi, keresztények mégis megpróbáljuk őt a saját elménk és teológiánk dobozaiba bepréselni.

Fotó: Pápai Gergő

Fotó: Pápai Gergő

Nem várt fejlemények

Az alábbi történetek azt hivatottak illusztrálni, hogy Isten valóban sokféle módon vonhatja magához az embereket, sokféle tanúbizonyságot adhat magáról, de a háttérben — akár felismerjük ezt, akár nem — ő munkálkodik.

1. Al-Gharib From Water to Wine címmel tette közzé megtérésének történetét (az Iszlámtól Jézusig). A történetben van egy érdekes fordulat, melyet talán sokan kétkedve hallgatnak. Fényes nappal egy mozgó csillagot vélt felfedezni az égen, mely közeledett felé. Ezzel egy időben pedig egy bizonyos fajta szentség kerítette őt hatalmába, és azt érezte, hogy Jézus szól hozzá, és hívja őt magához.

2. Egy konferencián hallottam egy most már keresztény személyről, aki súlyos balesetet szenvedett. Kórházba került, és elmondása szerint halál közeli élménye volt. Miután magához tért, egy dolgot tudott biztosan: az életét onnantól kezdve Jézus követésére akarja szentelni. Nem Krisnát, nem a Természetfelettit, nem valami más vallást, hanem a Biblia Istenét akarta megtalálni.

3. Donald Miller a Kék, mint a Jazz című könyvében beszámol egy barátja megtéréséről. Ebben a történetben sem a közös bibliatanulmányozásé vagy imádkozásé, egy nagyszabású evangelizáció meghallgatásáé volt a főszerep. A megtérés egy késő esti kábult füvezés alkalmával történt, amikor Isten megszólította az illetőt, és megváltoztatta az életét.

Mindhárom történetben közös az, hogy Isten nem a szokásos evangéliumi keresztény módon avatkozott be az életükbe. Nem a Biblia olvasása győzte meg őket a saját bűnösségükről vagy arról, hogy Istenre van szükségük. Az első történetben a főhős látni vélt valamit, aminek első hallásra semmi köze nem volt Istenhez. Egy csillagot látott, mely mögött azonban ő Jézust fedezte fel. A második történethez hasonlóan sokan éltek már át halál közeli élményeket. A főhős mégis meglátta Jézust benne, és onnantól kezdve őt követte. A harmadik esetben pedig Jézus közbelépését egy egyetemi kollégiumban fedezte fel az illető a hangos zene, a hippik társasága és a marihuána füstje között — egy olyan helyen, ahová véleményünk szerint Jézus biztosan nem menne el.

Jézus mindenhol ott van

Jézus mindenhol ott van, és mindenféle módon hívja magához az embereket. Nem válogatós a módszereket tekintve. Úgy szólítja meg az embereket, ahogyan meg tudják őt hallani és érteni. A kérdés csak az, hogy az életünket véletlenek sorozataként fogjuk-e fel, vagy elhisszük, hogy Jézus minden történés hátterében felfedezhető, és hozzá minden körülmény közepette közelebb kerülhetünk.

Az egyik bibliai történet ugyanezt erősíti meg. Izrael nemzete éppen a pusztában vándorolt, amikor a szomjúság gyötörte őket. Isten utasítására a vezetőjük, Mózes vizet fakaszt egy sziklából, majd tovább indulnak (vö. 2Móz 17). Évszázadokkal később viszont Pál apostol másként látta ugyanezt a történetet, és ezt mondta: “és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt” (1Kor 10:4, MBT).

Krisztus volt az a kőszikla? Ott volt Jézus a 2Móz 17 eseményeinek sűrűjében? Anélkül, hogy bárki is észrevette volna? Vagy kimondta volna a nevét? Igen! Pál tudott a sorok között olvasni, és felismerte, hogy Jézus volt az, aki velük volt. A zsidók közül a nagy többség ennek nem is volt tudatában, Jézus mégis egy lépéssel igyekezett őket közelebb vezetni magához. Ha ebben a történetben ott volt Jézus a háttérben, titokban (vö. Róm 16:25-26), akkor vajon életünk mely eseményei között kellene még őt meglátnunk, ahol eddig észre se vettük? És vajon más emberek életében nem kellene-e az ő munkáját meglátnunk akkor is, ha nem az általunk elvárt evangéliumi sémák mentén alakulnak a dolgaik? Kérdések, melyeken érdemes gondolkodni.

(Megj.: Ezt a bejegyzést Rob Bell Love Wins című könyvének There Are Rocks Everywhere című fejezete ihlette.)

Advertisements

Jézus mindenütt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.