A nehézségek szerepe az életünkben

Donald Miller legújabb könyve a Storyline — Finding Your Subplot In God’s Story címet viseli. Alapkoncepciója szerint emberi életünket úgy mutatja be, mint Isten forgatókönyvének egy mellékszálát. Miller honlapjáról ingyen letölthető egy fejezet, mely ebben a nagy forgatókönyvben a konfliktusok, nehézségek és szenvedés szerepéről szól. Azt írja, hogy  “bár a konfliktusok bonyolultak és még fájdalmasak is lehetnek, a legtöbb konfliktus mégis a javunkat szolgálja… megőriznek minket attól, hogy csak magunkkal foglalkozzunk, és csak magunkra gondoljunk…” Szempontjai közül kettőt említek most meg, a többit érdemes a belinkelt fejezetben elolvasni.

Donald Miller: Soryline

Donald Miller: Storyline

1. Az emberek csak a konfliktusok által változnak

Talán elsőre ezzel a megállapítással nem ért egyet mindenki. De ha jobban belegondolunk, el kell ismernünk, hogy az élet örömei és a hétköznapi dolgok, a mindennapok monotóniája nem változtatja meg a személyiségünket. Csak a konfliktus képes egy gyenge emberből hőst faragni, egy félénk személyt bátorrá tenni, egy beképzelt alakot alázatossá és önzetlenné varázsolni. A jellem ugyanis nem változik, ha a körülmények békések és állandók. Az emberek csak akkor változnak, ha nyomás alatt vannak, konfliktusba keverednek, nehézségekkel kell szembenézniük — és ezek a körülmények válaszút elé állítják őket.

Miller a fejezet bevezetéseként idézi Helen Kellert: “A jellem nem tud a nyugalomban és csendben fejlődni. Csak a próbák és szenvedések megtapasztalása által erősödhet meg a lélek, nyerhet ihletet az ambíciónk és érhetünk el sikert.” Pál apostol pedig a korinthusiaknak ezt írta: “Örömmel elviselem a gyengeségeimet, meg amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, vagy amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek vagy rosszul bánnak velem Krisztus miatt, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős” (2Kor 12:10, EFO).

2. A konfliktusok értéket adnak annak, amit elértünk

Annak, amit elértünk — de akár így is mondhatnánk: annak, amiért megküzdöttünk. Donald Miller beszámol egy biciklis élményéről, mely Dél-Amerikában történt vele. Szerette volna néhány társával meglátogatni a Machu Picchut, és a túravezetője elmondta, hogy két úton is eljuthatnak oda. Az egyik, mely nagyjából hat órát venne igénybe, viszonylag könnyű és gyors lenne. Ők azonban a másik úton fognak menni, melyet négy nap alatt tudnak megtenni, és amin sokkal nehezebb lesz haladniuk.

Az ókorban a kereskedők használták a könnyebbik utat, akik különféle áruikat vitték a városba. A zarándokúton lévő vallásos emberek azonban csak a hosszabbik úton mehettek be a városba. A nehezebb úton kellett haladniuk, megküzdeni a feljutásért — azért, hogy utána a városba érve jobban értékelni tudják a látványt. Miller és társai ugyanezt élték meg. A kilátás nem volt szebb, csak a megtett út nehézsége érte el, hogy jobban tudják értékelni, mint azok a turisták, akik busszal közelítették meg a helyet.

Hasonló a szerepe a mi életünkben is a nehézségeknek. Tudjuk, hogy nem céltalanul történnek meg az életünkben, hanem tökéletesen illeszkednek Isten tervébe: “Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott” (Róm 8:28, EFO). Egyet értek Millerrel — és ehhez nem kell teológiai ismeret sem lelkigyakorlat, csak saját tapasztalataink átgondolása. Eddigi életemben mindig a nehézségek és a konfliktusok formálták a jellememet, és tettek jobb emberré. Ugyancsak a nehézségek voltak a tanítómestereim abban is, hogy értékelni tudjam mindazt, amit Istentől kaptam, és amit elértem az életben. Így szemlélve a nehézségeket, már nem ellenségnek látjuk őket, hanem jó barátnak, melyekkel fájdalmas ugyan találkozni, de mégis Isten tervét munkálják az életünkben.

Advertisements

1 hozzászólás

Kategória: evangéliumi, könyvajánló

One response to “A nehézségek szerepe az életünkben

  1. Maximálisan egyetértek. Krízis nélkül nincs változás, fejlődés. A krízis fájdalmas és amikor benne vagyunk, érthetetlen, viszont sokkal jobban fogjuk szeretni azt az embert, akivé a krízis után leszünk – akivé a krízis által tesz minket Isten :)