A látás evangéliuma

Jézus evangéliuma a látás evangéliuma, a hit pedig a látás kegyelmi ajándéka. Ez világossá válik, ha megnézzük a Biblia kijelentéseit az igazi észleléssel, meglátással, megértéssel, kapcsolatban — mely jóval túlmutat a fizikai érzékszerveinken. Az Ószövetség több esetben is említi, hogy valakinek lehetnek szemei, mégsem lát, és fülei, de mégsem hall (pl. Zsolt 115:4-7, 135:15-18, Ézs 44:18, Ez 12:2). Az Újszövetség pedig arra figyelmeztet, hogy ha vannak fizikai érzékszerveink, akkor használjuk is őket, hogy valódi megértésre, a dolgok igazi meglátására jussunk (pl. Mt 13:9, Lk 8:8, Jel 2:7, 13:9).

Fotó: Bálint Gábor

Fotó: Bálint Gábor

Jézus példázatai sok esetben elveszett, elrejtett, kicsi dolgokról szólnak, vagy olyan folyamatokról, melyek láthatatlanul mennek végbe (pl. a kovász, a mag növekedése stb.). Ezért kell keresnünk, hogy ezeket a dolgokat valóban megtaláljuk (Mt 7:7-8), és ne csupán fizikai érzékszerveinkkel lássuk a világot, hanem értelmünkkel is felfogjuk azt. Richard Rohr a Minden egybetartozik című könyvében az igazi meglátásról így ír: “Az elveszett dolgok arra késztetnek, hogy keressük őket. El kell ismernünk, hogy amit keresgélnünk kell, az nem szembeötlő. Akarnunk kell, hogy meglássuk, és meg kell tanulnunk, hogyan vegyük észre.” Antoine de Saint-Exupéry pedig A kis hercegben ezt a klasszikussá vált megállapítást teszi: “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Márk evangéliumának nyolcadik fejezete a látással kapcsolatban életünk négy korszakát mutatja be. Ezen lemérhető, hogy hol tartunk éppen lelki életünkben.

1. A vakság korszaka (Mk 8:14-21)

A bevezetőben említett igehelyek is mutatják, hogy lehet, hogy a fizikai érzékszerveink jól működnek, de mégsem észleljük a valóságot. Sőt az is lehet, hogy létezünk, de mégsem élünk (vö. Mt 8:22, Ef 2:5). Épp hogy Jézus csodás módon megvendégelt négyezer embert, és elutasította, hogy a (vak) farizeusok kedvéért csodát tegyen — a tanítványok pedig elkezdenek értetlenkedni és hitetlenkedni. Jézus pedig ezt mondja nekik: “Ennyire megkeményedett a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, de nem hallotok?” (Mk 8:17-18). Ez az az időszak, amikor Isten szavai, tettei és dolgai rejtve vannak előttünk. Nem látjuk és nem értjük a munkáját. Minden ember ezen a szinten kezdi az Istennel való kapcsolatát, az viszont nem jó, ha itt meg is marad (Zsid 5:11-6:3).

2. A látás fokozatos visszanyerése (Mk 8:22-26)

A következő lépés az, amikor apránként elkezdjük visszanyerni a látásunkat. A történet folytatásában Jézus meggyógyított egy vak férfit. Viszont a legtöbb csodájával ellentétben nem azonnal történik a gyógyulás, hanem fokozatosan, több “részletben”. Olyan ez, mint amikor az újszülött csecsemő látása hónapok során elkezd élesedni, és egyre jobban felismeri már a tőle egyre távolabb lévő arcokat és tárgyakat. Jézus igazi követése folyamatos fejlődést feltételez. Nem stagnálunk, hanem napról napra, hónapról hónapra, évről évre egyre engedelmesebbek, odaszántabbak vagyunk, és egyre jobban meglátjuk a világ és a saját életünk történései mögött meghúzódó tervét.

3. A látás korszaka (Mk 8:27-30)

Ez az a korszak, amikor már fel tudjuk fogni és be tudjuk fogadni Isten dolgait. Amikor Péterrel együtt el tudjuk mondani, hogy Jézus a Messiás. Azonban ez az a szakasz is, amikor beleeshetünk a lelki büszkeség hibájába. Azt gondolhatjuk magunkról, hogy már elértük a célt, és beteltünk minden jóval, beteljesedtünk lelki fejlődésünkben (vö. Jel 3:16-18). Valóban sok dologban már tisztán látunk, mégis ez a szakasz nem életünk célja, hanem valójában a startvonal, ahonnan Istenre szegezett tekintettel haladhatunk előre.

4. A belátás korszaka (Mk 8:31-9:1)

Azt is mondhatnám, hogy ez a látás korszakának megszelídült, konszolidálódott folytatása. Bár Péter látta, hogy Jézus a Messiás, mégis kiigazításra volt szüksége, mert Isten tervét nem látta át. Ebben az időszakban a saját értelműnkkel szemben képesek vagyunk inkább Istenre támaszkodni (Péld 3:5-6). Elfogadjuk azt, amit mond, amit ad, amit tesz — és nem lázadozunk ellene, hanem türelmesen várunk. Közben pedig a saját makacsságunk, a testies gondolkodásmódunk és e világi törekvéseink miatt már nem hátráltatjuk Isten munkáját. Kilépünk a kényelmi zónánkból, megfeszítjük önmagunkat, vállaljuk a kereszt cipelését, és azt tesszük, amit Isten megírt a forgatókönyvében életünkre nézve (Ef 2:10).

Te melyik korszakodat éled most? Mi gátol abban, hogy a következő szakaszba lépj?

Reklámok

A látás evangéliuma bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: teológia

Hozzászólások lezárva.