Miért hagyják ott az emberek a gyülekezetet?

A Zsidókhoz írt levél szerzője, látva a judaizmus és a templomi istentiszteletek közeledő végét, így figyelmeztette a zsidó származású, hitében és elkötelezettségében ingadozó olvasóit: “Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik –, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap” (Zsid 10:25, EFO)! Már akkoriban is problémát jelentett az, hogy néhányan felhagytak a gyülekezeti alkalmak látogatásával. Ma is valós probléma, hogy azok az emberek, akik egy ideig járták gyülekezetbe, felhagynak ezzel a szokásukkal. Mi húzódhat meg a háttérben?

leave_church

Fotó: Hazel Edmunds

1. Hitetlenség

Előfordulhat, hogy olyanok látogatnak el a gyülekezetbe, akik nem keresztények (1Kor 14:22-25). Az is lehet, hogy egy ideig látogatja a gyülekezeti alkalmakat. Idővel mégis előfordulhat, hogy hirtelen abbahagyja a gyülekezetbe járást, vagy szépen apránként ritkulnak a látogatásai. Évekig járt hozzánk egy nem keresztény személy, aki eleinte buzgóbban ott volt az összes alkalmunkon, mint némely hívő tagunk. Idővel azonban kimaradozott, és manapság már csak nagyon ritkán látjuk. Mivel a bensőjében nincs meg az elkötelezettség Isten felé, ezért a gyülekezet felé sem tud elköteleződni. Arról nem is beszélve, hogy egy istentiszteleten olyan dolgok történnek (pl. imádság, úrvacsora, igehirdetés, éneklés), amelyek neki nem fontosak. Így könnyen keres magának olyan elfoglaltságot, ami kapcsolódik az érdeklődési köréhez.

2. Gyülekezeti turizmus

Nem ritkán találkoztam a szolgálatom során olyan emberekkel, akik ellátogattak a gyülekezetünkbe. Nyíltan elmondták, hogy közösségről közösségre járnak, mert kíváncsiak más felekezetek, gyülekezetek lelki életére is. Hamar el szoktam könyvelni magamban, hogy nem sok lelkipásztori teendőm adódik majd velük kapcsolatban. Jönnek, látnak, mennek. Hogy mi miatt nem maradnak, és nem gyökereznek meg egy adott gyülekezetben, az talán a következő három ok valamelyikére vezethető vissza.

3. Félreértés

A távozás hátterében meghúzódhat egy félreértés, mely a gyülekezettel kapcsolatban élt benne. Lehetséges, hogy volt egy elképzelése a közösségről, azonban idővel kiderült, hogy mégse felel meg az elvárásainak. Néhány évvel ezelőtt eljött egy férfi a gyülekezetünkbe, aki elmondta, hogy mennyire örül, hogy talált egy olyan közösséget, ahol nem hisznek a hamis háromság-tanban. Nem tudom, miből gondolta ezt, de rögtön az elején elmondtam neki, hogy mi is hiszünk benne. Még el sem kezdődött az istentisztelet, ő már vitázott velem, és akkor sem hagyta abba, amikor a zenészek elkezdték a dicsőítést. Megkértem, hogy koncentráljon az alkalomra, és négyszemközt az istentisztelet után majd folytatjuk a beszélgetést. A Jézusról és Jézushoz intézett dicsőítő dalok viszont kiverték nála a biztosítékot, és alkalom közben hazament.

Nemrégiben pedig egy érdeklődő levelet kaptunk arról, hogy egy bizonyos kérdésben mi a közösségünk álláspontja, mert ettől teszik függővé, hogy csatlakoznak-e hozzánk. Szeretettel, de a bibliai alapelvekben meg nem alkudva válaszoltunk, és felajánlottuk a személyes találkozás és beszélgetés lehetőségét, de eddig még nem éltek vele. Amikor az elvárások nem teljesülnek, és kiderül, hogy félreértelmezték a gyülekezet mibenlétét, könnyen a távozás mezejére léphetnek az egykori látogatók.

4. Sérelem

Szemtanúja voltam már annak is, hogy a tagok az elszenvedett sérelem miatt távoznak a gyülekezetből. Lehet, hogy egy másik tag sértette meg, és nem sikerült a konfliktust rendezni, így inkább távozik. Az is lehet, hogy épp a lelkipásztortól hallott olyasmit, ami nem tetszik neki, és a távozás mellett dönt.

Időnként szembesülök azzal a problémával — és ezt talán csak más pásztorok fogják megérteni –, hogy félve teszek szóvá olyan dolgokat, amelyeket a Biblia helytelenít. Nem azért, mert bizonytalan vagyok, vagy mert meghunyászkodok, hanem a lehetséges reakcióktól félek. Attól, hogy bár a legnagyobb szeretet vezérel, amikor szóvá teszünk valamit, mégis megsértődik az illető, és távozik. Tapasztaltam már azt, hogy némelyeknek lehet szólni, és még ha nem is esik jól nekik, átgondolják, és változnak. Mások megsértődnek, és nem fogadják el, akár egy lelkipásztor, akár az Ige, akár maga Isten igazítsa is helyre őket. Épp ezért véleményem szerint a sértettség miatt távozók jelentős része hívő életkorát tekintve már érett keresztény, lelki érettsége viszont leragadt a tipegőkorban. Talán ez túlzott általánosítás, de az én életemben az eddigiek során velük adódtak nehézségek.

5. Megszokottság

Emlékszem, amikor bekerültem a mostani gyülekezetembe mintegy évtizeddel ezelőtt, minden nagyon új volt. Szokatlan, friss, lendületes, újszerű hatása volt a közösségnek. Semmire sem hasonlított, amit addig ismertem, és egyetlen más gyülekezetre sem, ahol addig jártam. Mára már megszokottá vált, tudom, mikor mi következik, kik azok a férfiak, akiket hétről hétre hallgatunk, mik azok a dolgok, melyek rendszeresen történnek egy alkalmon. Számomra e dolgok miatt a gyülekezet nem veszíti el a varázsát, mert ilyennek szeretem, itt érzem otthon magam.

Amikor a gyülekezet elveszíti az újszerűségét és megszokottá válik, elveszíti egyben a varázsát is, mely egyes tagokat addig odakötött. Az emberek változnak, a dolgok viszont állandók maradnak. Az egyes egyének más mértékben változnak, mint teszi azt egy egész közösség. Ilyenkor vannak, akik a távozás mellett döntenek. Viszont ez időről időre ismétlődni fog, mert egyetlen közösség sem fog mindig megfelelni nekik. Ők azok, akik hetekig, hónapokig vagy akár évekig is járnak egy gyülekezetbe, de aztán távoznak, és keresnek egy másikat.

Emlékszem egy családra, aki hozzánk egy másik gyülekezetből érkezett. Néhány év után tovább álltak, és azóta már ismét egy másik (tehát sorrendben a negyedik) gyülekezetbe járnak. Remélem, hogy ott megtalálják a helyüket, amennyiben a saját elképzeléseiket felülírják a közösség iránti elköteleződéssel — újszerűségtől, megszokástól függetlenül.

6. Isten akarata

Talán ez az ok az, mely legritkábban fordul elő az előzőkhöz képest. Előfordulhat, hogy Isten arra késztet valakit, hogy hagyja ott az addigi gyülekezetét. Ennek két oka lehet: (a) Azt szeretné, hogy az illető új munkát kezdjen, és gyülekezetet plántáljon. (b) Vagy szeretné megmenteni őt egy olyan közösségből, mely a hamis tanítással vagy torzult lelkiséggel nem hogy segítené Isten jobb megismerését, de egyenesen távol tartja tőle.

Advertisements

45 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

45 responses to “Miért hagyják ott az emberek a gyülekezetet?

  1. Egy jó ideje én is gondolkozom ezen a kérdésen – egész pontosan nem általánosságban, de a személyes életemet illetően igen.

    Sérelem? Nos, talán igen. Ugyanakkor van valami egészen más és érdekes összetevő is, ami éppen nem a “lelki kiskorúsággal” függ össze. Engem kifejezetten idegesített, hogy a gyülekezetben egyre kevésbé tudtam növekedni – mármint teológiai és szolgálati értelemben. Egyre inkább azt éreztem, hogy a vasárnap délelőttjeim a kukába kerülnek, köszönhetően egy rock koncertet követő stand-up comedy-nek.

    Aztán persze benne van az ember személyes élethelyzete is. A gyülekezet – jó esetben – szerető figyelemmel van az ember iránt. De ez a szerető figyelem bizonyos élethelyzetekben bántó is lehet. Legalábbis így éli meg az, aki krízisben van.

    Meg aztán – a magam részéről – az egész összegyülekezés céljával is szembekerültem. Valahogy intellektuálisan keveset adott, miközben ezt vártam. Aztán rájöttem, hogy irreális az elvárásom. De olyan disszonancia volt már bennem, hogy inkább léptem…

    Azóta sem tudom, hogy annak, aki a szolgálatból kiszorul és teológia szempontból növekedni szeretne, milyen lehetőségei vannak egy protestáns kisközösségben…

  2. infaustus

    Érdekes helyzetről írsz, János, köszönöm, hogy megosztottad. Sok tekintetben megértem azt, amiről beszélsz. Találkoztam már olyan emberekkel, akik hasonló okból hagyták ott a korábbi gyülekezetüket, mint amiről te beszélsz. És annak is nyomós oka van, hogy én sem vagyok már Jehova Tanúja.

    Nem gondolom, hogy minden protestáns kisközösség rossz lenne, hisz nem is jártam mindegyikben. De általánosságban nem sokat tudnának kezdeni olyan emberekkel, akikről az utolsó mondatodban említést tettél. Azt tudom, hogy mi a mi kis közösségünkben miért dolgozunk, és itt igyekszünk otthont adni mindenkinek – képességeink alapján.

    Egyszer – akár csak privátban is – elmesélhetnéd, hogyan szorultál ki a szolgálatból. Persze ha nem akarod, tiszteletben tartom.

  3. endike

    “köszönhetően egy rock koncertet követő stand-up comedy-nek.”

    azért a golgotára ilyet mondani elég súlyos…

    Infa, az írásod szerintem eléggé leegyszerűsítő… Tudnék írni arról, hogy én miért mentem el a HGY-ből, és miért nem lettem tagja más gyülekezetnek. De inkább hagyjuk…

  4. Mindemellett, talán kiegészítésképpen:
    – egy gyülekezet változik,a vezetés is az irányultsággal, a tanítással, prioritásával együtt, ez igaz teológiailag is, de személyesen is..
    Ez a korábbi tag esetleg szolgáló ellehetetlenülését is okozhatja, akár – és persze ez húzza sebeket, meddő vitákat stb..ebbe bele lehet fáradni..
    .- A tag, szolgáló leépülhet, nem találja a helyét…szellemi életére is igaz, már mint hallgató sem tud feltöltődni.
    Talán ez is lehet ok.

  5. UPV

    Olvastam, hogy az ateizmus mar a 3-dik “vallas” a keresztyenseg es a muzulman vallas utan. Az uj elvonal “The New Atheism Movement” – Az Uj Ateizmus Mozgalom, mar nyiltan hadat uzent a keresztyensegnek es lenyegeben veve mindenfele vallasnak. Ez is egy ok. A regi ateizmus hivei mint a neves Benjamin Kidd (Social Evolution), a vallasokban meg sok jot lattak, ezert jonak lattak oket, de egyben surgettek az igazi vallas megtalalasat.
    A mai uj-ateista trend ugy latszik mar megtalalta az igazi vallast, amely szerintuk “a kozjo”. Es hogy mi jo vagy sem a kozossegnek, persze ok fogjak diktalni:
    Elso “Nemet kell mondani mindenfajta vallasnak es harcolni kell ellenuk minden teruleten”. Tehat politikai, megtorlo eszkozokkel is, es ez be fog kovetkezni ha egy uj-ateista messias kerul a politikai hatalom csucsara. Mi lesz a kovetkezmenye? A Pal apostol altal elore bejelentett nagy hitehagyas be fog kovetkezni. A mai silany, nehezsegekhez nem szokott keresztyenek tomegesen fognak atallni.

  6. Én is jártam már többféle protestáns gyülekezetben, de igazából egyikhez sem sikerült egyáltalán kötődnöm.
    Nekem ugyanis nem az lenne a célom vasárnap délelőtt, hogy minél több “amatőr/profi fellépőt” (elnézést a kifejezésért) halljak, lássak (modern énekek, klasszikus egyházzene kórussal/zenekarral, gyerekek szolgálata, versek…stb.), hanem az, hogy elmélyüljek, töltekezzek.
    Az előbb említett “performanszok” viszont engem ebben inkább akadályoznak, mint segítenének.
    Nekem a régi, ma már konzervatívnak tekinthető világ jobban tetszett, kiáll a lelkész/pap, a többiek pedig mindenféle egyénieskedés nélkül hallgatják, persze szép, ha például van egy kórus/zenekar, de ne azon legyen a hangsúly, legyen az inkább egy szép kiegészítés, az orgonista is el van rejtve, nem a személyre koncentrálunk (jajj, de helyes, jajj, de jó nyakkendőtűje van!…stb), hanem a csak zenére figyelve próbál a gyülekezet elmélyülni.

    Azt tudom, hogy a fiatalok többségét nehéz “megfogni” a konzervatív típusú gyülekezeteknek, mert a mai társadalom az embereket az exhibicionizmus felé viszi el, nem kivétel ez alől a gyülekezet sem, amely a magamutogatás egyik legjobb terepe lett – sajnos.

    Azokról a helyekről, ahol márkás öltönyökben, aranyakkal felszerelve ülnek és a profi fény-és hangtechnikával ellátott koncertszerű előadáson vesznek részt, egyáltalán nem a gyülekezet szó jut eszembe.

    Csapdahelyzetban van a kereszténység a nyugati világban olyan szempontból, hogy olyan dolgokkal lehet megfogni a fiatalok nagy részét, ami nem annyira a lényeget, hanem az exhibicionizmist, a külsőségeket helyezi előtérbe.

    Természetesen ez csak ez én véleményem.

  7. Spectator

    Köszönöm a posztot!Engem ez a téma most ténylegesen is érint mert
    keresztúthoz értem.Hosszú vajúdás után rájöttem,hogy mennem kell
    a jelenlegi gyülekezetemből.Elfogyott körülöttem a levegő.Nem tudom
    tovább vállalni azt a lagymatag hívőséget ami ott folyik.Éhesebben
    jövök ki lelkileg az alkalomról minta ahogy bementem.A gyülekezet
    lelki állapota nem engedi meg a lelki növekedést.Ami nálunk igehirdetés
    alatt folyik az minősíthetetlen.Az interneten lehet találni jó prédikációkat,
    de az nem gyülekezet.A gyülekezet ad egy pluszt.Fontos az otthoni
    csendes óra,áhitat,jó keresztyén blogok olvasása és az azokon a
    részvétel-de mindez nem gyülekezetet.A jó szellemiségű gyülekezetet
    semmi más sem pótolhatja.Lehet,hogy rossz a hasonlat de most
    ez jut eszembe:nagyon jó TV-n nézni egy Liverpool-Man.United
    meccset és élvezni a magas szintű focit,de egészen más ott lenni az
    Anfield-en vagy az Old Trafford-on és átélni az atmoszférát.Akárhány
    kamerát is használjanak,a TV csak részben tudja visszaadni azt amit
    a jelenlevők átálnek.Ez az a közösségi érzés az ami nagyon fontos
    egy gyülekezet életében.Nálunk ez nem látezik,együtt vagyunk,de
    nem vagyunk közösség.Ami zajlik az csupa pótcselekvés.Ha ez így
    folytatódik akkor ez a gyülekezet egy idő után egyszerűen elhal.
    Mondtam,hogy kellene változtatni-de ez őket nem érdekli és finoman
    de némelyek durván is céloztak rá,hogy jól meglennének nélkülem is.
    Fáj a dolog mert sok munkát fektettem be annak idején a gyülekezet
    munkájába,most úgy érzem,hogy hiábavaló volt.Megértettem:mennem
    kell.De hova?Nem szeretnék “nomád keresztyén”lenni és vándorolni
    helyről-helyre,alkalomról- alkalomra mert az nem megoldás.Most az
    ÚR elé vittem a dolgot és várok.Ahogy öregszem egyre inkább
    vágyok egy puritán istentisztelet iránt,egy jó igehirdetés plusz egy-
    két ének és ima.A múltkor találkoztam egy emberrel akik egy ideig
    látogatta az alkalmainkat és megkérdeztem tőle mi a véleménye a
    közösségünkről.Egy szóval válaszolt:”hűtőszekrény”.Ez egy kereső
    ember véleménye volt,Igazat kellett adnom neki.Ez egy baptista
    gyülekezet.Nem akarok általánosítani:remélem vannak még élő
    baptista gyülekezetek,de ez nem az.Nálam “húsbavágó” ez a téma
    ezért is reagálok ilyen személyesen.Bocsássátok meg!Eljön az idő
    amikor váltani kell,vagy mert a józan ész ezt mondja,vagy pedig a
    körülmények kényszerítik ki.Szerintem lehet Isten akarata is a
    Zsid.10,25 ellenére is.Lehet,hogy az ÚR új területre hív el és új
    feladatot,megbízást ad majd-valahol máshol.Viszont levette a terhet
    a vállamról a amiatt,hogy felelős vagyok a kialakult helyzetért.
    El kell mennem,ez most már világos,de nem akarok ad hoc döntést
    hozni,csöbörből vödörbe kerülni.Várok és imádkozok,hogy az ÚR
    mutassa meg a következő lépést.Még egyszer:bocsássátok meg,
    hogy ilyen személyesen reagálok a posztra de a felvetett téma
    engem most egzisztenciálisan is érint lelki értelemben.Vagy maradok
    és lelkileg megfulladok vagy megyek oda ahol friss levegőre találok.
    Ez már nem dilemma,ez már csak idő kérdése.Bocs a hosszú
    hozzászólás miatt.Nagyon jó a poszt,és azt hiszem nem én vagyok
    az egyedüli aki vajúdik vagy vajúdott ezzel a dologgal…

  8. frallemande

    Sziasztok!
    Egy kicsike gondolat a külsőségekkel kapcsolatban: azt hiszem, nincs az sehol előírva, hogy Istent csak egyféleképpen lehet tisztelni, mármint az istentiszteletet tekintve. Jó dolog, hogy többféle formából lehet választani – kinek ez a fajta jön szívből, kinek amaz. Engem pl. eléggé zavar a hagyományos református istentiszteleteken, hogy ötszáz éves dalokat énekelünk: nem ezekben nőttem fel, és nehezemre esik megtanulni őket, s őszintén szólva nem is érzem úgy, hogy ki tudnák fejezni mindazt, amit érzek Isten iránt. Magasztosak, szépek, mívesek, de távol vannak tőlem. Ezért teljesen meg tudom érteni azt az örömzenélést, amit újabb alapítású gyülekezeteknél csinálnak. És azt is megértem, hogy ha valaki ilyen, apróságnak számító külsőség miatt vált (oda vagy vissza) gyülekezetet. Bár kérdés, hogy a gyülekezeti tagoktól is elválik-e egyúttal…

  9. endike

    sőt, vannak, akik szerint aki nem énekel, az a pokolba kerül, meg se tért stb:

    http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=455&na_step=30&t=9131333&na_order=

  10. UPV

    Kedves Spectator,
    Én sem érzem nagyon jól magam a jelenlegi gyüliben, a feleségem pedig még úgy sem. Pl. olyanokat mond valaki nyíltan, aki szónok, hogy Júdás az áruló üdvözülni fog. Bármikor mondhatja, ahányszor jónak látja. Talán azt is megengednék, hogy a Sátánt is üdvözítse. Mert nálunk mindenki szólhat, bármit, bármikor. Nekem is mennem kellene :)
    Milyen gyülit szeretnék? Én egyesíteném a baptista-pünkösdista gyülekezeti elemeket.
    1. Az imák úgy legyenek mint a baptista gyülekezetekben, nem egyszerre, hanem egyenként, legfeljebb három személy. Az Úr Jézus tanítása világos: az imában ne legyünk sokbeszédűek mint a pogányok. Isten nem kíván ima-színészeket.
    2. Gyülekezeti autonómia a pünkösdista gyülekezetek módjára.
    Szívesen betársulnék egy ilyen gyülekezetbe Szászfenesen, Romániában.
    Egyetlen feltételem lenne, hogy a gyülekezet nézete a kárhozatról az adventista gyülekezetek nézete legyen. Van örök büntetés, de ez az örök halál.
    Ha találnék egy ilyen baptista lelkipásztort a falumban, vagy Kolozsvárt, akár ebben a percben gyülekezetet váltanék.

  11. Spectator

    Kedves UPV!
    A baptista és a pünkösdi gyülekezetek egyesítése már folyamatban van
    hiszen a baptisták egy része ebbe az irányba fordult(“újbaptistá”-nak
    nevezik magukat).A másik részük egy a reformátushoz hasonló alakzatot
    szeretne és vannak akik középen vannak.Egyik megoldás sem jó,mert
    identitásvesztéssel jár.Valahol váltani kellett volna,de elvétették a
    pillanatot és most “szaladnak”a pénzük után”.Van ott sok értékes ember,
    remélem pozitív hatással lesznek és a baptisták visszanyerik igazi ízüket.
    Abban a gyülekezetben amelyet el kell hagynom azért nincsenek ilyen
    kijelentések mint nálatok.Nem akarom ismételni magam,leírtam az okokat.
    A legrosszabb az,hogy nem tudnak,nem képesek változni,változtatni,
    pedig láthatják,hogy a falhoz értek.Lehet,hogy nem is akarnak.
    Két megjegyzést azért tennék:az a gyülekezet modell amit leírtál mint
    kívánalmat-nem működne.Ez egy kaotikus közösség lenne és gyorsan
    széthullana.A két-három felfogás egy gyülekezetben előbb-utóbb
    konfrontációhoz vezetne és szétesne az ilyen gyülekezet.Szerintem
    az a jó ha a baptista baptista marad,a pünkösdi pünküsdi,de a legfont-
    osabb,hogy bibliai alapokon álljon és rend legyen a gyülekezetben.
    Meglepett,hogy adventista dolgot hoznál be.Én nem tartom őket
    evangéliumi karakterű közösségnek,hemzsegnek a tévtanításoktól,
    semmi közöm hozzájuk és nem is akarom,hogy legyen.Semmit de
    semmit sem hoznák be a tanaikból a gyülekezetbe mert az annak a
    teljes romlását okozná.Semmi keresnivalója nincs a szombatos
    tévtanításoknak egy evangéliumi gyülekezetben.Erről tovább nem
    szeretnék szólni,mert nem erről szól a poszt.Végül:én nem valamilyen
    “keverék”gyülekezetbe szertnék menni(pl.hogy férne meg egy
    gyülekezetben John Olsteen és Paul Washer?),én egy egyszerű
    istentiszteletű,csendes és legfőképpen tiszta biblia tanításon alapuló
    közösséget szeretnék ahol az igehirdetés és az ima van a központban
    és nem zene.A zene/ének is fontos-de csak kiegészítője a tiszteletnek de
    nem a középpontja.Ma már némelyek ott tartanak,hogy van egy tíz
    perces igehirdetésnek nevezett valami a többi általában zene
    (sajnos gyakran rossz zene)és az alkalom rossz show műssorrá
    degradálódik.Még ha rosszul is-de itt legalább történik valami,az
    én gyülekezetemben nem történik semmi,állott víz.Nem hirdetnek
    tévtanításokat de a szolgálatok olyan gyengék,hogy majdnem annak
    lehetne mínősíteni.Nem tudok hatással lenni,ki vagyok szorítva a
    perifériára:megértettem,jól meglesznek nélkülem.

  12. endike

    a leprástestvérekkel mit szoktatok csinálni?

    http://barathendre.wordpress.com/2013/07/26/a-leprastestver/

  13. @Endike: >>” Tizen vagyunk testvérek, és csak te vagy ilyen… furcsa. Ez nem jó. Miért nem tudsz te is olyan lenni mint mi? Így sosem lesz békességed, jóléted, sosem lesz családod, gyerekeid. Minek ragaszkodsz folyton annyira az igazsághoz? Hiszen látod, mi is ragaszkodunk hozzá nagyjából, annyira, amennyire szükséges.

    Emellett, és emiatt van jó baráti körünk, feleségünk, jólétünk, gyerekeink, szép házunk, békességünk. Téged meg mindenki utál, ki vagy közösítve mindenhonnan. Teljesen nyilvánvaló, hogy mi csináljuk jól, hiszen ezt alátámasztja, hogy jólétben élünk, békességünk van, szép családjaink, gyerekeink. Ezek minket igazolnak. És az igazságnak ez az eredménye. A jólét, békesség, család, gyerekek. Mi más lenne?
    Nem véletlen, hogy kiközösítettünk. “<<

    ( Forrás: Baráth Endre: A Leprás testvér)

    Félelmetes diagnózis egy (sok?) beteg gyülekezetről.
    Nem ismeretlen jelenség: sajnos.
    Mit tehetnék?
    Keresném Vele a kapcsolatot,-ha nyitott rá.
    Nem engedelmeskedek a diotrefészi papipari diktátoroknak,
    ha kiutálnak-kizárnak olyan Testvért, akit a (Bibliai kereteken belüli) különbözősége miatt nem szeretnek.

    Pl.: nem énekel /-én sem énekelek, mert szeretem a környezetemet,és környezetvédőként megvédem a környezetemet a hang-ártalomtól, – az [ének?]hangom ártalmaitól [;-<)) /
    Vagy : nem vesz fel nyakkendőt,-én csak ritkán veszek fel.
    Esetleg: Nem hiszi az örökké tüzes poklot, a predesztinációt, Szentháromságot,a nyelveken szólást, a kötelező szombatnapot, és más Biblia-értelmezést az Üdvösség Kulcsának,
    mert csak az Úr Jézus Krisztus érdeméért van feloldozás: minden más teologizálás, és filózás: ami hasznos, ha nem tesszük a Biblia nyílt, direkt kijelentései mellé.

  14. zsotza

    @ Spectator:
    >>” Nem szeretnék “nomád keresztyén”lenni és vándorolni
    helyről-helyre,alkalomról- alkalomra mert az nem megoldás.Most az
    ÚR elé vittem a dolgot és várok.Ahogy öregszem egyre inkább
    vágyok egy puritán istentisztelet iránt,egy jó igehirdetés plusz egy-
    két ének és ima.

    A múltkor találkoztam egy emberrel akik egy ideig
    látogatta az alkalmainkat és megkérdeztem tőle mi a véleménye a
    közösségünkről.Egy szóval válaszolt:”hűtőszekrény”.Ez egy kereső
    ember véleménye volt,Igazat kellett adnom neki.Ez egy baptista
    gyülekezet.Nem akarok általánosítani:remélem vannak még élő
    baptista gyülekezetek,de ez nem az. “<<

    Hasonló helyzetben vagyunk,mivel egy felekezet tagjai vagyunk.
    Nagyon-nagyon halkan,és csendben bizakodom,
    hogy ez egy átmeneti, "pünkösd előtti" állapot,
    ahonnan csak előre lehet lépni.
    Ahogy én látom:
    Az általam ismert baptista gyülekezetekben
    jó a teológiai "alap", de a "falak":a gyakorlati közösségi / missziós élet- jóval gyengébbek, tele "résekkel":
    Akit ez zavar, és próbál hatni, tenni ellene azt ugyan nem zárják ki a gyülekezetből,
    de vagy elmegy, vagy különcként a majdnem fekete sötétszürke bárány )szerepét kell (el)viselnie.

    Mivel nem szeretném _nagyon_ elvinni "Off-topikba" a témát,-bocsánat, ha mégis ez történt-
    szeretettel javaslom, -ha van erre Indíttatásod-hogy beszélgessünk erről privátban. Email címem: szabadjt [kukac ] post [pont] com

  15. “Nem szeretnék “nomád keresztyén” lenni és vándorolni helyről-helyre,alkalomról- alkalomra mert az nem megoldás.Most az ÚR elé vittem a dolgot és várok.” /Spectator

    Szerintem ez a legjobb, amit tehetsz, Én találkoztam már sok “nomád” kereszténnyel, és ami miatt elment az egyik gyülekezetből, amiatt ment el a következőből is. De ha Istentől kérsz vezetést, akkor ő meg is fogja adni, csak idő kérdése.

  16. @Infaustus:

    Ideális esetben stabil szellemi,és szociális kötődések fűzik a Krisztus-tanítványt a gyülekezetéhez: tud növekedni hitben, Szentírás-ismeretben az Igehirdetések által, és megtapasztalja a gyülekezet szeretet-közösségét: vannak tanítvány-társak akikkel az őszinte, minőségi lelki beszélgetések, ima-közösségek által fel tud töltődni szellemileg.

    Ha csak az egyik működik, akkor még lehet sántán járni a Mennyei Mester keskeny Útján, de ha sem erős, tápláló, gondolat,és cselekedet-inspiráló tanítás, sem befogadó, elhordozó lelki -baráti közösség nincs,akkor már csak a vegetálás, vallási tradíció-ápolás marad,-csak a leli erő fogy el. Ekkor -bármennyire fájdalmas- inkább választani kell a kisebb rosszat, a távozást a gyülekezetből, mint a nagyobb rosszat, a szellemi elsorvadást.

    Régebben voltak a “bezzeg-gyülekezetek” (Hit Gyülekezete, Agapé gyülekezetek, stb…. ), de mintha a legtöbb helyen Budapesten, és környékén lelki jégkorszak lenne: Jobban vágyom arra, hogy jó híreket halljak,olvassak erős,Bibliaismeretben, szeretetben, létszámban növekedő ,aktívan missziózó, befogadó keresztény tanítványi közösségekről olvassak,mint az egyházi iskolákról, egyházi műemlékekről, keresztény kulturális fesztiválokról, és az egyházaknak adott állami támogatásokról.

    Mintha valami megváltozott volna… : http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/valami-megvaltozott.html

    A gyülekezeti “palettán” mintha csak a “rockzenedicsi plusz stand-up comedy” jellegű Amerika,-és Izrael centrikus modern kereszténység,és az álmos, hagyomány,és liturgia-centrikus régi típusú vallásipari gépezet lenne Budapesten,-a kettő között lenne ideális egy egészséges “középút”. Nem hiszek a tökéletes (állapotú) gyülekezetekben, de hiszem, nem szabad természetesként elfogadni a szürke , langyos közösségmentes klikkcentrikus gyülekezetesdit sem.
    Kell, hogy legyenek élő, a Bibliát Szentírásként tekintők, a hagyományokat ,és a keresztény kegyességi divatokat a gyakorlatban is a Szentírás tekintélyének alárendelő élő tanítványi közösségek!
    Hogy Miskolcon,és Magyarország néhány pontján létezik, ez hatalmas áldás,és kegyeelem!

  17. Spectator

    Kedves Zsolt,Zsotza!
    Köszönöm,hogy megszólítottál!Több blogon is találkoztam a hozzászólás-
    aiddal és építők a hozzászolásaid.A blogod is tetszik.Követem és profitálok az aon található tartalmakból..Ez nem hízelgés,jó dolgokat írsz és jó a hozzáállásod az aktuális történésekhez.
    Én sem vesztettem el a reményt,hogy beállhat a változás de ehhez
    alapvető szemléletváltásra volna szükség.Újre kellene definiálni mi is
    a baptista felekezet helye ás szerepe.De nem csak a baptista közösség
    van válságban,sajnos a többi evangéliumi közösség sem dicsekedhet.
    Vannak gyülekezetek akik még állnak és jó róluk olvasni.
    Pontos a diagnózis is amit felállítottál:”…jó a teológiai alap…de a missziós
    élet jóval gyengébb”.Erről jutott eszembe Vance Horner egy gondolata:
    “Egy gyülekezet lehet olyan egyenes a tantételekben mint egy puskacső,
    és közben pontosan ugyanolyan üres is lehet.”Azt hiszem,sajnos,hogy
    ez elmondható sok mai evangéliumi közösségről.A teológia rendben
    van de ennek gyakorlati kivitelezése gyatra.Igazad van abban is,sőt
    magam is tapasztaltam,hogy aki mer a bevett ár ellen úszni azt előbb-
    utóbb valamilyen módon ellehetetlenítik.Zavarja a köreiket,zavarja az
    évtizedek óta szinte változatlan gyakorlat.Mások radikális megoldásokat
    erőltetnek,ilyenkor meghasonlás és szakadás történhet a közösségben.
    A változtatásokat fokozatosan kell bevezetni,felkészíteni a közöséget,
    egyébként a sokk-hatás miatt sokan össze fognak zavarodni.Új elemek-
    et csak komoly megfontolás után szabad bevezetni egyébként ellenkező
    hatást váltanak ki mint ami a kezdeményezők reméltek.
    Sok helyen a “játszunk gyülekezetet”dolog folyik,a vezetőség éretlen,a
    lelki vezető pedig nem rendelkezik szellemi teljhatalommal vagy pedig
    egzisztenciális okok miatt megalkuszik.A belinkelt “valami megváltozott”
    nagyon jó és találó.Valóban valami megváltozott és sokan vagyunk
    akik nem tudjuk követni ezeket a változásokat.Nagyon rossz érzés
    elszigetelve élni egy gyülekezetben,amikor a közösség izolál,ott vagy
    de nekik mindegy,hogy ott vagy vagy nem.És közben papolnak
    missziórol meg evangelizációról,bújják R.Warren könyveit azt remélve,
    hogy majd az alapján beindul valami.A Bibliát nem nagyon olvassák,
    tanulmányozni a Szentírást se kedvük se idjük sincs.Logikus ezek
    után,hogy növekedésről nem lehet szó,esetleg pangásról,stagnálásról.
    Jók a meglátásaid az Infaustushoz írt soraidban is.Köszönöm az
    e-mail címedet.A jövő héten jelentkezek majd nálad privátban.
    Sajnos testileg nem vagyok a legjobb állapotban,hetente több orvosi
    kivizsgálásra is járnom kell.Ezek lelkileg igen fárasztóak,de amint
    lehet írok Neked.Köszönöm a bizalmadat.
    Kedves Infaustus!
    Köszönöm a támogató tanácsodat.Még lehet,hogy valami csoda
    folytán megújulás törtánik a gyülekezetben és nem kell majd
    tovább állnom.A jelen helyzetben ez kizárt.Igazad van,meg kell
    várnom az ÚR döntését mert ha én emberileg döntök,lépek,
    abból csak újabb csalódás lesz.Várni nagyon nehéz,mert az ÚR
    gyakran nem siet a megoldással,a várakozás alatt nevelni akar.
    Azt hiszem,hogy ebben a helyzetemben is nevel és valamire
    meg akar tanítani.Nehezen tanulok,ez az én bajom :)

  18. Spectator

    Bocsánatot kérek,most vettem észre,hogy két Kovács Zsolt is
    hozzászólt.Válaszomban én “összemostam”őket.Válaszom
    első sorban Zsotzának szólt,de a belinkelt dolgot a másik
    Kovács Zsolt adta.Egyébként az ő meglátásával is teljesen
    egyetértek.Elnézést a felületességért!

  19. UPV

    Kedves Spectator,
    Lehet, hogy félreértettél? Itt nincs szó arról, hogy a két vagy három egyházat egyesíteni akarnám.. Csak körülírtam, mi egyezik meg a nézetemmel. És szeretném, ha errefelé lenne egy ilyen fajta gyülekezet. Ilyen légkörben érezném otthon magam. A Fire That Consumes (A Tűz Amely Elhamvaszt) című könyvben Ed Fudge megemlíti, hogy a középkorban léteztek olyan baptista gyülekezetek, amelyek nem vallották az örökké tartó kínzás tanát. Valószínűleg ilyen közegből vették át az adventista alapítók a tanítást. Az a gyülekezet amelyben tag vagyok nem vallja az örökké tartó kínzás tanát, viszont úgy gondolják, hogy a meg nem tért bűnösök fognak kapni egy új megtérési lehetőséget az ezer éves királyságban. Ez a tan engem nagyon aggaszt, és emiatt nincs lelki nyugalmam. Ha a tannal ellentétes nézetet prédikálnék (amit megpróbáltam, de nem megy), felborul a gyülekezeti béke és nincs esély hogy meggyőzhetnék valakit. A legjobb, ha békésen távoznék, de hova? Tegnap este megint problémám volt a gyülekezetem miatt (feleségem és anyám). Nem is védtem, nagyokat hallgattam. Környezetemben nem ismerek olyan gyülekezetet amely a fentieknek megfelelne.

  20. Spectator

    Kedves UPV!
    Sokfajta baptista gyülekezet létezett és létezik a világon.Sokszor
    csak annyi a közös bennük,hogy baptista név alatt futnak.Én az
    általánosan elfogadott baptista hitvallást vallom amely egyezik
    a Magyarországi Baptista Egyház állásfoglalásával.A Bunyan,
    Spurgeon stb.féla baptizmus az enyém.Én nem a tanítási különbség
    miatt mennék tovább ebből a gyülekezetből.Ennek okait már
    már előbb leírtam.Őszintén szólva baptisták között nem hallottam
    az ún.örök kínzás tanát és magam sem tudom hova tenni és nem
    foglalkoztam vele.Azt nem zárom ki,hogy voltak olyan baptisták
    akik ezt vallották.Az adventista dolgokkal kapcsolatban két
    blogra hívnám fel a figyelmedet amelyek nagyon alaposan
    körüljáráják az adventizmus tévelygéseit:
    1. bratan%.vallaskritikai blog
    2. bury-adrian.blogspot.com-a 2oo9-es évi bejegyzések között keresd
    Ami az 1000 éves királyságot illeti,bibliás ember vagyok,hosszú évek
    óta olvasom és tanulmányozom a Szentírást és őszintén szólva ezzel
    a bibliai hellyel nem tudok mit kezdeni,legalább három variációt
    olvastam erről.Én ezt úgy igazán nem értem és szerintem az üdvösség
    szempontjából nem annyira lényeges témának tartom.Ha majd ott
    leszünk majd meglátjuk mi is az az 1000 királyság.Szerintem feleslegesen
    terheled le magad ezekkel a kérdésekkel.Az a mondatod azonban
    szeget ütött fejemben:”…környezetemben nem ismerek olyan gyülekezetet
    amely ennek megfelelne.”Lehet,hogy nincs is ilyen gyülekekezet és
    őszintén szólva a problémád gyökerét magadban kell megkeresned és
    rendezned.Azt kívánom Neked,hogy az fontossabb bibliai igazságokkal
    foglalkozz és a kevésbé fontos dolgok maguktól a helyükre kerülnek.
    Most ennyit,este testileg elég rosszul voltam,most kezdek magamhoz
    térni.Ebben a pillanatban ennyit tudok mondani.
    üdv.

  21. @Spectator:

    Nem Tévedtél, egy és ugyanaz a személy Kovács Zsolt, és Zsotza. Várom Leveledet,és a Gyógyulásodat!

  22. UPV

    Kedves Spectator,
    Köszönöm a minősítést. Ennyibe is maradunk. Úgy látszik nem vagy a vallásismeretek kútfője, te olyan vagy mint az a vonatállomás körüli Őrtornyos idős nénike aki azt mondta, ő sohasem hallotta, hogy a Jehova Tanúi Egyháza szerint a szentek már 1918 óta feltámadtak és a menyben vannak. Na lám, Őrtornyot terjeszt, de nem tudja a tanokat. Te is baptista vagy, de nem ismered mit mond a Baptista hitvallás a meg nem tért bűnösök sorsáról… Szerintem igen is ismered, de teszed magad, hogy nem. Ha pedig mégsem, ajánlom vedd fel a kapcsolatot a kolozsvári Faragó Benjámin (Beni Fargau) baptista pásztorral. Interneten keresztül megtalálod. Úgy látszik ő egy baptista reformer. Pár éve azt vallotta a Vocea Evangeliei (Az Evangélium Hangja) rádióban, hogy a “pokol” még nem nyílt ki (“iadul inca nu s-a deschis”). Szerinte a pokol, csak az ezer éves királyság lezárása után nyílik meg. Nem tudom, ha azóta a konzervatív baptista irány nem kerítette ismét a hatalmába. Ezek nem kímélnek senkit (lást a kiközösített Iosif Ton pásztor esetét, aki azt vallotta, hogy a csodák nem szűntek meg az apostolok halálakor). Nem kizárt, hogy ez a “példamutató” eljárás, másokat is elijesztett a reformok nyílt prédikálásától. Ami az Adventistákat illeti, ne félj, én 1991 óta benne vagyok a hitvitákban és ehhez nélkülözhetetlen a felekezeti háttér dogmatikai-fejlődés tanulmányozása. Vallásismeret, egyháztörténelem, dogmatika és dogmatika-fejlődés téren bármikor megmérkőzők, bárkivel. Első sorban megmérkőznék veled, egy szabad vetélkedőn, nem itt az interneten, ahol minden lépésnél ihletődhetsz innen onnan, de valahol a szabadban, egy asztalnál, csak egy pohár hideg víz mellett, hogy lássuk ki tud többet, illetve mit tudsz te amit én nem tudok.
    Nos, ezzel távozom, tudod, hol találsz meg, ha felemeled a kesztyűt.

  23. UPV

    Itt közölheted, ha hajlandó leszel.
    http://aupv.blogspot.ro/2013/10/felveszi-kesztyut.html
    Találkozhatnánk valahol Románia és Magyarország határán, úgy hogy az úti költségek megközelítőleg fele-fele arányban lesznek. Feleségemmel el fogok jönni, ha minden jó lesz. De persze, más hely is szóba jöhet. Ha nincs pénzed talán eljövünk mi Magyarországra.

  24. Spectator

    Kedves UPV,vagy inkább a régebbi “lényegtelen”!
    Eddig is úgy gondoltam,hogy az UPV neve alatt a múltkori “lényegtelen”
    nevű személy rejtőzik.Meglepett a kultúrált hangnem,de azért kibújt a
    szög a zsákból.Ismét a múltkori hangnem kedves “lényegtelen”.Mivel ez
    a helyzet, a további eszmecserét értelmetlennek tartom.Én nem akarok
    megmérkőzni sem veled se mással csak együtt akarok gondolkodni.
    Egyébként nem hiszem,hogy baptista vagy.Nem vagy őszinte,nem
    játszol nyílt lapokkal kedves UPV/lényegtelen.Meghagyom azt is neked,
    hogy itt mindenkinél okosabb és tájékozottabb vagy.A kesztyűt pedig
    nem emelem fel.Semmi értelme.Amit az utolsó két hozzászolásodban
    írtál az téged minősít.Különösen az önteltséged taszít.Nem akarok
    találkozni veled sehol,egyébként én is külhoni magyar vagyok,egy
    Vajdasági magyar.Vannak itt értékesek emberek akikkel értelmes
    vitákat lehet folytatni.Veled nem kedves UPV…lényegtelen vagy mi a
    csoda vagy már.Lekezelő hangnemedet pedig harározottan
    visszautasítom.Ezzel a veled való mit tudom mit lezártnak tekintem.
    Semmi értelme egy ilyen személlyel vitatkozni és még nagyobb
    ostobaság lenne személyesen találkozni.Te csak egy piti kis
    provokátor vagy aki nem érdemel reagálást.Nem tudom,hogy milyen
    új néven fogsz tovább provokálni engem vagy másokat,tovább nem
    érdekel a mondanivalód UPV/lényegtelen.Számomra valóban
    lényegtelen vagy,nem érdekel,hogy mit fogsz válaszolni.Részemről
    “társalgásunk” befejeződött.Pont.

  25. UPV

    Kedves Spectator,
    Két kard szikrát vet :)
    Továbbra is várom a veled való találkozási lehetőséget, ha meggondolod magad.
    Nem is mondtam, hogy baptista volnék, csak azt hogy bizonyos tekintetben közel állok. Voltam baptista, pünkösdista, adventista és más fajta gyülekezetben. Rokonszenves ez a Benjámin pásztor, valamint Ton pásztor. Legjobban Zakariás prédikátor. Ezek az emberek gondolkodnak.
    Köszönöm az eddigi időpazarlásod.
    Isten áldása és békéje legyen veled.

  26. Sziasztok,
    én a 6/b ok miatt jöttem el eddig két gyülekezetből. Emberileg mindenkit nagyon szerettem, és nagyon sok fájdalommal járt mindkét esetben az az időszak, ami alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem maradhatok tovább. A közösség tagjai is értésemre adták, hogy túl sok vagyok nekik, és rossz hatással vagyok a keresőkre (amikor levlistán érdeklődtem bizonyos gyakorlatok igei háttere felől). Azután eljött egy pont, amikor úgy gondoltam, ha tovább maradok, az azt jelenti, közösséget vállalok ezekkel a dolgokkal.

    És abból is elegem lett, hogy névleges keresztények döntsék el, mi történjen egy gyülekezetben, és még ők akadjanak ki rám, ha az Igével jövök… Nincs ebben semmi meglepő persze, a fura az élő hitűek reakciója volt: békét mindenáron, maradjak csöndben, nehogy emiatt valaki elmenjen (olyat is visszahallottam, hogy ugyanezen egyház egy másik gyülekezetében hasonló esetben a maradók kvázi felrótták azoknak, akiknek – az újonnan bevezetett misztikus gyakorlatok miatt – el kellett hagyniuk az addigi gyülekezetüket, hogy volt képük a többieket ezzel megbotránkoztatni…)

    Most gyakorlatilag két helyre járok, az egyik egy hagyományos, templomi gyülekezet, ide leginkább barátság köt, és egy teljesen újszövetségi mintára felépült, kis házigyülekezet, ahova nagyon hosszú keresés után vezetett el az Úr.

  27. Spectator

    Kedves Zsuzsa!
    Mindenek előtt szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet a hitvédelmi
    blogodért amelyet évek óta olvasok.Sok és hasznos információhoz
    jutottam és jutok a blog követése útján.Egyszer-kétszer hozzá is
    akartam szólni de számomra komplikált a hozzászólás engedélyezése,
    nem olyan egyszerű mint pl.ezen a kiváló blogon.Más blogokon
    szoktam idézni anyagokat a blogodból,pl.a múltkor egy másik nagyon
    jó blogon a posztmodern ker.-el kapcsolatban,”Kaptam”is keményen.
    Bátorítalak,hogy folytasd a blogod,nagyon fontos területtel foglalkozik!
    Nagyon is értem a hozzászólásodat.Hasonló tapasztalataim vannak
    nekem is.Néha elfog a kétség,hogy talán azért nem tudok megmaradni
    egy közösségben mert talán összeférhetetlen vagyok,talán túl nagyok
    az elvárásaim és frusztrálom az átlag gyülekezeti tagot akinek nincsenek
    akkora elvárásai és igényei mint nekem?!Szerintem nagyon nyomós ok
    kell,hogy meghúzódjon egy gyülekezet váltás mögött.Egyszer egy időre
    tettem egy kis “kirándulást” egy másik gyülekezetbe.A “próba” nem
    volt sikeres.Most felhagytam a “kísérletezéssel”és talán rám is Hozzád
    hasonlóan hosszú út vár egy egészséges gyülekezet megtalálásában.
    Hozzászólásod utolsó része egy kicsit meglepett.Most akkor két
    gyülekezetbe jársz amelyeknek a profilja eltér egymástól.Úgy látom,
    hogy a kis házi gyülekezet az igazi otthonod.Mégis igényeled a
    hagyományos templomi gyülekezetet még ha oda csak a barátság
    köt.Nekem furcsa ez a kettősség.Lehet,hogy a barátságon kívül azért
    valami más is vonz abba a hagyományos gyülekezetbe?Komolyan
    érdekel ha leírnád azt a hosszú utat amely elvezetett abba a kis
    közösségbe amelyben lelki otthonra találtál.Hiszem,hogy többen is
    profitálhatnánk tapasztalataidból.Végezetül:tovább is nagy érdeklő-
    déssel olvasom a blogodat.Csak úgy mellékesen jegyzem meg,hogy
    nem foglalkoztál sem Joel Osteen-nal és Paul Washer-ral a blogodon.
    Az első az ún.prosperitás evangélium egyik vezető képviselője,a
    másik pedig hitvédő prédikátor aki óriási hitvédő munkát végez.
    Az ÚR áldjon meg!-Árpád.
    Infaustus-tól egy kicsit bocsánatot kérek,hogy egy picit visszaéltem
    a blog adta szabadsággal azzal,hogy egy másik kiváló bloggal
    foglalkoztam,de ez egy lehetőség volt Zsuzsával kapcsolatba
    kerülnöm mint ahogy ugyanígy sikerült Zsotzával is hasonló módon
    kapcsolatba kerülnöm.Egy jó blog erre is lehetőséget ad.
    Köszönöm és egyben elnézést is kérek a tolakodásom miatt!

  28. Kedves Árpád (Spectator), köszönöm a visszajelzést! Aki mást felüdít, maga is felüdül :)

    “Lehet,hogy a barátságon kívül azért
    valami más is vonz abba a hagyományos gyülekezetbe?”
    Például az Ige, amit a szószékről hirdetnek, valamint az Úr megmutatta, hogy szükség van a szolgálatomra a gyülekezet szimpatizánsai és névleges keresztényei között (ez legfőképpen bizonyságtételek formájában nyilvánul meg).

    “Komolyan
    érdekel ha leírnád azt a hosszú utat amely elvezetett abba a kis
    közösségbe amelyben lelki otthonra találtál.”

    Jaj, az tényleg nagyon hosszú, de igyekszem rövidre fogni :) Az Igéből és az általam olvasott/hallgatott tanításokból egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy milyen gyülekezetet kell keresnem; voltam több helyen, pl. az Ó utcában, a Golgotában, a Biblia Szólban, de sehol nem találtam azt az egyszerűséget, amire vágytam. Kekec is vagyok sajnos, mert pl. ugyan szívesen hallgatok amerikai igehirdetőket, de ha egy magyar igeszolgáló prédikál úgy, mintha angolból tükörfordítaná, az nagyon zavaró számomra.
    Aztán végül-végül az egyik helyen megismerkedtem egy romániai gyülekezet vendégszolgálójával, aki viszont megismertetett azzal a családdal, akikhez most járunk (30 km-re az otthonunktól).

    Addigra már kialakult bennem az a látás, hogy az újszövetségi gyülekezet úgy néz ki, hogy az adott helyen élő keresztények mind házaknál összegyülekeznek, és nem Apollóst vagy Pált követve különböző templomokban gyűlnek össze a meggyőződésük szerint. Aki Krisztusban van, az a testvérem, és bárhogyan vélekedjünk is erről vagy arról a dologról, egy test tagjai vagyunk. Viszont nagyon fontos, hogy gyakorlat dolgában közös bibliai alap legyen, tehát nincs csecsemőkeresztség, nincs női prédikáció, megtéretleneknek nincs úrvacsora, nincs a karizmatikus értelemben vett szellemkeresztség, nincsenek misztikus gyakorlatok, a gyülekezet tagjai pedig kölcsönösen szolgálnak egymás felé az istentiszteleten (bizonyságtétel, tanítás, buzdítás stb.). És mindent áthat a Krisztusban való öröm!
    Namost pontosan egy ilyen helyre vezetett az Úr, és bizonyos vagyok benne, hogy Téged is elvezet, vagy ha mást nem, Te alapítasz egyet az otthonodban.

    Az egy nagy hazugság, és a megalkuvás krédója, hogy nincs tökéletes gyülekezet, mert mi sem vagyunk azok. Tényszerűen ez persze igaz, de ezt abban az értelemben szokták mondani, hogy maradjuk meg a hátsónkon ott, ahol vagyunk, úgyse találunk jobbat.

    Tudok pl. egy családról, akiknek el kellett jönniük a gyülekezetükből, és mivel nem találtak mást, otthon tartanak istentiszteletet, és egyelőre csak ők maguk vannak. De biztos vagyok benne, hogy az Úr majd növeli a gyülekezetet üdvözülőkkel.

    Köszönöm, hogy elolvastatok, bocs, hogy hosszú voltam, és remélem, senkit nem bántottam meg. (Van egyébként a lakóhelyemen egy keresztény mamakörünk, itt teljesen vegyesen vagyunk mindenféle háttérből, adventista, hitgyülis, katolikus, református, metodista, szabadkeresztény, és én ezt nagyon helyesnek érzem, mindaddig, amíg Krisztus van a középpontban, és Ő köt össze minket. Nem bírálgatjuk egymás nézeteit, hanem az Igét olvassuk és próbáljuk értelmezni.)

  29. Spectator

    Kedves Zsuzsa!
    Köszönöm a kimerítő választ!Maradt bennem még egy-két kérdés,
    de most ennyi is bőven elegendő.Jó tudni,hogy maradtunk még
    néhányan akik nem hódoltunk be a modern divatos irányzatoknak.
    Ha véletlenül ismered.kapcsolatban vagy Kertész Zsuzsannával,
    kérlek add át üdvözletemet.Többek között az ő tanulmányának
    az említése,közlése miatt kaptam erős kritikákat egy blogon.
    Adjon az ÚR áldást életedre és hitvédő munkádra!
    Ebben a nagy szellemi zűrzavarban jó hallani egy tiszta hangot!
    A dolgok nevén nevezését ma kevesen merik nyíltan felvállalni.
    Folyik a nagy mellébeszélés,sumákolás,ez is oka,hogy az
    emberek elmennek egy közösségből.Ebben a nagy szellemi
    lármában vágynak egy csendes de tiszta hangra.Vagy lárma van
    vagy apátia.Még egyszer:köszönöm a válaszodat és a blogodat.
    Árpád alias Spectator

  30. >>” Nemrégiben pedig egy érdeklődő levelet kaptunk arról, hogy egy bizonyos kérdésben mi a közösségünk álláspontja, mert ettől teszik függővé, hogy csatlakoznak-e hozzánk. Szeretettel, de a bibliai alapelvekben meg nem alkudva válaszoltunk, és felajánlottuk a személyes találkozás és beszélgetés lehetőségét, de eddig még nem éltek vele. “<<
    ( Infaustus)

    Hiszem,és vallom: a gyülekezethez tartozás nem pusztán a teológiai doktrinák, kegyességi gyakorlatok,tradíciók elfogadásáról, gyakorlásáról szól, hanem szellemi-lelki közösség gyakorlásáról is,amely sokkal több,mint néhány rövid, udvariaskodó mondat az Istentiszteleti alkalmak után,amit nem a valódi érdeklődés generál,
    hanem a megszokás, az illem.

    Amit megalapítani lehet,az nem a keresztények közössége,hanem keresztények egyháza-egyesülete.
    A Krisztusi közösség életének,létezésének egyik bizonyítéka,hogy keresik a tanítványok egymást,-nem csak a gyülekezeti épületben-,
    hajlandóak egymásra áldozni minőségi időt-amit nem éreznek áldozatnak,vagy nyűgnek, és azokat a keresztényeket is készek testvérnek tekinteni,akik másképp gondolkodnak teológai tételekről, vallási hagyományokról,mint a gyülekezet tagjainak többsége.

    Egyetérthetek egy gyülekezettel a legapróbbnak látszó részletkérdésekben is, fel is vehet egy gyülekezet a tagjai közé,
    ha nincs legalább egy élő, működő szeretet-kapcsolat valamelyik gyülekezeti tanítvány-társsal,azt a kapcsolatot nem tudom keresztény közösségnek nevezni,-ami nem biztos,hogy a gyülekezet hibája.
    Előfordulhat, hogy egy gyülekezet profiljától idegen az én személyiségem, ha fel is vennének tagnak, kívül maradnék a gyülekezeti közösségből.

  31. Hát elolvastam a posztot, és a hozzászólásokat is. Sok mondanivalóm lenne, de csak a magamét fogom fújni.

    Mit mondjak? Erősen vallásellenes gondolkodású ember vagyok. Azt hiszem, hogy az egyházak jelentős része semmi másra nem jó, csak egy vékony rétegnek biztosít jó megélhetést. Nem hiszek abban, hogy van/lesz olyan keresztény gyülekezet,ahol a keresztények mind jól fogják magukat érezni. A gyülekezetek/egyházak teológiailag nem párhuzamosan haladnak, hanem gyakran egymásnak ellentmondva, egymást ördöginek tekintve. A Biblimagyarázatok, Istentiszteletek,gyülekezeti összejövetelek csupán egy bizonyos réteg igényét akarja, és tudja is kielégíteni.Esélyt sem látok arra, hogy ebben változás legyen. Ezért nem is látom értelmét annak, hogy egy gyülekezethez tartozzak. Ezt csakis megalkuvással, önmagamról való egészségtelen lemondással tudnám megoldani. Én már egyszer megégettem magam. Képtelen lennék még egyszer akkora erővel, és buzgalommal szolgálni másokat.
    A gyülekezetek teljesen felesleges erőfeszítést igényelnek. És olyan mértékben tartanak igényt az egyénre, ami sok esetben az egyén romlásához vezet. Elkerülhetetlen, hogy a gyülekezet vezetői a saját “érett” véleményüket ne Istentől származónak tekintsék, és az is elkerülhetetlen, hogy ezek a vezetők ne negatív megítéléssel tekintsenek azon személyekre, akik nem értenek velük egyet, és esetleg ennek hangot is adnak.
    Szóval a lényeg az, hogy erősen egyház és közösség ellenes gondolkodású vagyok, és azt mondom, hogy a jelenlegi megoldások MINDEGYIKE figyelmen kívül hagyja a juhot, akiért Jézus meghalt. Mondom ezt úgy, hogy teljesen tisztában vagyok a Szentírás elvárásaival, és mondom ezt úgy hogy közel húsz évig tiszta szívből, rengeteg áldozatot hozva szolgáltam a gyülekezetemet. És még azt is mondanám, hogy miközben ez a véleményem, tisztában vagyok azzal, hogy keresztény közösség nélkül csak félkeresztény az ember. De jobb félkereszténynek lenni, mint egy kihasznált baromnak.
    Ez a poszt erős érzelmeket ébresztett bennem. Egyrészt erős vágyat egy megfelelő közösség iránt, másrészt pedig erős felháborodást ezért a keresztényietlen kereszténységért, amely képtelen az Úr akaratát teljesíteni. (a pásztorokkal az élen)

  32. Még azt is hozzátenném, hogy ez a téma már sok blogon előkerült, és úgy tűnik, hogy egyre több szenvedője van annak, hogy a különböző biblaértelmezések, gyülekezeti összejövetelek miatt az egyszeri ember nem találja helyét a keresztény világban.És ebben elsősorban azok a pásztorok felelősek, akik a saját fejük után menve megitélik, lenézik a másként gondolkodókat, miközben ugyanannyi igazságtartalma van az ő véleményének, mint az önjelölt pásztornak

  33. Spectator

    Kedves Sefatias!
    Hozzászólásod eléggé radikális de sok mindenben igazat adok Neked.
    Két gondolatodra reagálnék külön:”….egy vékony rétegnek biztosít
    jó megélhetést.”Sajnos ez a réteg(“megélhetési missziós munkások”
    vagy “vallási vállalkozók”)egyre “vastagabb.Ma jól meg lehet élni a
    misszióból.Viszont hiszem,hogy azért vannak,maradtak még becsületes
    misszió munkások akik hűen hirdetik az Igét és megelégszenek a
    kevesebbel is anyagi téren.Mindkét fajtát ismerem.Már anno Pál
    apostol is beszélt olyanokról akik haszonlesésből,nyerészkedve “hírd-
    ették” az Igét visszaélve azzal.Olyan régi ez a probléma mint maga a
    keresztyénség.A károkról most ne beszéljünk…
    A második felvetésed még inkább visszhangra lelt bennem:”… a
    jelenlegi megoldások mindegyike figyelmen kívül hagyja a juhot…!”
    Régi dilemma hol van hangsúly:a tanáron vagy a diákon,a betegen
    vagy az orvoson-kit helyezünk a középpontba?!Igazad van,a legtöbb
    esetben a juh mint olyan figyelmen kívül van hagyva,csak egy adat
    a statisztikában,a véleménye nem számít.Remélem azért,hogy nem
    mindenhol ilyen visszás a helyzet.
    Azt mondod,hogy megégetted magad(egyébként én is!)ezért most
    gyülekezet nélkül vagy.Szerintem az ilyen “Robinson-keresztyén”
    életmód hosszabb távon nem működőképes.A gyülekezet bibliai
    kategória,úgy lett “megtervezve”a dolog,hogy mint testvérek egymásra
    vagyunk utalva.Valaki azt mondta,hogy a rossz gyülekezet is jobb
    mint gyülekezet nélkül élni.Szerintem ez nem jó megállapítás:a
    gyenge gyülekezetben növekedni nem lehet.Nekem szükségem
    van a közösségre,a testvérekre és minden csalódásom ellenére
    (amiből van sajnos bőven)nem állok le addig amíg olyan közösségre
    nem találok ahol el- és befogadnak és ahol növekedhetek lelkileg.
    Egyébként a Te blogodat is követem és szeretem.Egy szóval jellemez-
    hetném:eredeti.Sokszor pozitív értelemben,de van-egy két dolog
    amit nem tudok “megrágni”.Mindenesetre írásaid gondolatébresztőek
    ás hasznosak és szerintem nem baj ha egy blog provokatív,csak
    ne a provokálás legyen a célja a blognak(ilyennel is találkoztam
    már).A Tiéd nem ebből a fajtából való.Szeretem olvasni,főleg az
    általános témákat,a JT-ús dolgok nekem idegenek egy kicsit,de
    örömmel látom,hogy egyre többen vagytok akik kiszabadultatok
    ennek a kultusznak a fogságából és harcoltok,hogy mások is
    kiszabaduljanak belőle.Nagy az ÚR kegyelme!Fontos munkát
    végeztek egy nagyon nehéz missziós területen!
    üdv.

  34. Kedves Spectator!
    Megtiszteltetés hogy olvasol. Az én blogom sok tekintetben sajátos. Egyrészt sajátos, egyedi problémákkal foglalkozom, ami nem minden keresztényt érint, Másrészt én sem vagyok egy mindennapi figura. Ez persze nem a tudásomra, hanem a bátorságomra vonatkozik. Hogy provokatív? lehet. Én kiskorom óta az vagyok. enyhén anarchista beállítottságú, Istenben hívő ember vagyok, aki igyekszik Istent nem az egyházakban, hanem önmagában (is) megkeresni. Közösségi ember vagyok, aki hajlamos mások érdekeiért feloldódni a gyülekezetben, mint ahogy ezt tettem sokáig. Meggyőződésem, hogy közösség szükségeltetik az új ember felvételéhez, hiszen, ha nincs közösség, nincs visszajelzés. valamint ha nincs közösség, akkor nincs kit szolgálni, nem tudod betartani a galata 6:10 végét. De sajnos azt tapasztalom, hogy a keresztény ember közösség utáni vágyával visszaélve (rab)szolgai sorba taszítják az egyént. A fenti posztba én még erőteljesen beleírnám, hogy a gyülekezetváltás sok esetben a pásztorok hibája, akik szinte már isteni szerepkőrben szolgálnak, és magukat sokkal jobb kereszténynek tartják a nyájnál. Persze nem mindenhol van ez, de sajnos sok helyen.Egyre több a helyét nem találó keresztény, és ebben nem feltétlenül ők a hibásak. Szerintem jelenleg nincs az a hely ahol engem boldogan fogadnának a nézeteimmel, illetve én sem tudok még olyan mértékben alkalmazkodni, hogy egy keresztény közösség aktív tagja legyek. Remélem én is tudok változni, és a kereszténységben is lesznek olyan változások, amelyek segítséget nyújtanak az olyan elveszett bárányoknak mint én. De nem nagyon látok erőfeszítést hogy bárki is elhagyná a kilencven kilencet értem.

  35. infaustus

    Addig, amíg magukat kereszténynek valló emberek így nyilatkoznak az egyházról és a gyülekezetről, mint te tetted, Sefa, vagy zsotza, addig nem leszünk hitelesek a világ előtt. Pál máshogy reagált a korinthusiak esetében, akik bűnösebbnél bűnösebbek voltak, mégis szentnek nevezte őket. Ti meg épp a keresztényeket ítélitek el, és fölényeskedtek. Így nem lehet a világnak bemutatni Jézust.

    A kiragadott idézet (Zsotza részéről) nem részletkérdés, hanem alapvető fontosságú kérdés a hitélet tekintetében. Nem teológia, hanem erkölcsi. Ők tették függővé a válaszunktól a gyülekezetbe való eljövetelüket. Hazudnunk kellett volna? Elmondani, hogy nem bűn, amit gondolnak, csak hogy jöjjenek? Közben meg a Biblia mást tanít? És Sefa, ebben a kérdésben speciel ismerem a véleményed, és undorító bűnnek tartod — ha jól értettem, így nyilatkoztál róla.

    Szomorú vagyok, amiért a mai keresztények ilyenek. Támadják a gyülekezeteket, és az egyházat (eklézsia), amiért Jézus meghalt. Érvelnek az evolúció és sokminden más mellett, pl. amellett, hogy a kereszténység mennyire alávaló. De egy szavuk sincs arról, hogy Isten szereti a bűnöst, arról, hogy szent életre hív, arról, hogy nála van a bűnbocsánat. Szerintem nem CSAK a gyülekezeti vezetők a hibásak, hanem azok az emberek is, akik a partvonalról kiabálnak be, és maguk semmit nem tesznek, csak távolról osztják az észt.

  36. Én nem azt a gyülekezetet/egyházat kritizálom, amely Krisztus teste, és amit ő alapított, hanem azokat a bejegyzett vallásokat, amit emberek alapítottak akik azt állítják magukról, hogy Krisztust, és az ő akaratát képviselik, miközben valójában csak nyerészkedői, kihasználói az evangéliumnak. Hogy most ki hibás az lényegtelen, de a posztodból a hamis, vagy önelégült pásztorok hiányopznak, mint a gyülekezet elhagyás okai.

  37. B. Klára

    Én nem olvastam a cikket se el…csak a 6.-ot pontot, hát én még attól is a hajamat téptem, úgyhogy csak arra reagálok! Egyáltalán mi keresztények tudhatjuk valóban, h mi Isten akarata csak, mert van az Ige, és abból már mindjárt okosak is vagyunk, és ismerjük a velünk kapcsolatos egyéni szándékait??? Nagyban sejtem elolvasás nélkül is, h mik lehetnek a cikkben, vagy akár a kommentek többségében…, de hatalmas nagy tévedés, ha azt merjük gondolni mi emberek, h tudjuk, ismerhetjük Isten szándékait – akár a szolgálatunkat illetően is…ahogy az is hatalmas nagy tévedés, h Istent bekategorizálhatjuk a Szent Biblia, azaz az Igéje által!!!
    Lehet gyülekezeteket hibáztatni, h ki-miért hagyja ott, lehet benne Isten akaratát is keresni…, de elsősorban, ha vki így tesz önmagába kell keresni az okot, anélkül, h feleslegesen fantazmagóriák lennének gyártva, h miért is tett így vki!
    Én is ott hagytam a hgy-t, golgotába se járok, sőt sehová se járok…nagy valószínűséggel nem is fogok, miért? Mert mi köztünk keresztények között is túlnyomó részt más se zajlik csak a képmutatás, okoskodás, stb.
    Ezt egész bátran ki lehet így mondani, ahogy van, szépítgetések helyett!
    Miért nem térnek meg pogányok, hitetlenek? Mert mi magunk se vagyunk különbek náluk…és, mert ugyan prédikálva van róla, de még se látnak mást, mint, h ha megtérnének ugyanúgy egy másik igába kerülnének, ugyanúgy szar helyzetük lenne, mintha maradnának a világban!!!
    Természetesen tisztelet a kivételnek…, de mint tudjuk a kivételek sajnos erősítik a szabályt! Lehet megkövezni a hszemért, vagy azért, hogy túl nyers voltam, nem finomkodtam … túlzottan nem érdekelni!!!

  38. Egyébként azzal, hogy kritikát fogalmazok meg a jelenleg működő szervezett vallásokkal szemben, nem hiszem hogy keresztényeket ítélek el. Én egy szóval sem írtam, hogy valakit személy szerint felelősnek tartok. Az viszont kétségtelen, hogy ezért a nagy széthúzásért van felelős, és az nem az egyszeri hívő. Az egyházak kinevezett, iskolát végzett lelkészként DOLGOZÓ munkásai, gyakran többet ártanak a világméretű Krisztus áldozatában hívő láthatatlan egyháznak, mint az hogy én most erről írok. Miért ne választhatna magának valaki a saját szempontjai alapján gyülekezetet? Te is a saját szempontjaid alapján tetted ezt meg, és jól döntöttél.
    Az utolsó bekezdéseddel a hozzám szóló kommentben teljesen egyetértek.

  39. infaustus

    “Mert mi köztünk keresztények között is túlnyomó részt más se zajlik csak a képmutatás, okoskodás, stb.” (B. Klára)

    A hozzászólásod olvasva egyetértek azzal, hogy csak okoskodás zajlik. Máskor, mielőtt reagálsz, olvasd el, hogy mire. Egyébként pedig javaslom, hogy ha keresztény vagy, akkor a saját eszed (Péld 3:5-6) helyett támaszkodj jobban a Bibliára. Hidd el, jobban jársz.

  40. Kedves Klára!
    Azt hiszem kapsz tőlem egy lájkot :)

  41. B. Klára

    Még annyit hozzátennék…, h a mi kifejezést nem véletlen használtam…ez rám is vonatkozik, és szerintem bárki magába nézz mélyen fog találni ilyen hibákat magában! Én se magam néztem, h miért hagytam ott a gyüliket…elsősorban, hanem kifogásokat gyártottam!

  42. B. Klára

    Nem támaszkodok jobban a Bibliára…nem bűn a saját eszünket használni, ha meg még is, hiszek annyira Istennek, h megbocsátja nekem, ha nem Igékkel vagdalódok én is! :)

  43. Szerintem se hiba, ha valaki a józan eszét használja, hogy felismerje Isten akaratát. Az elmúlt kétezer évben elég sokan vezették félre bibliaversekkel azokat, akik nem használták az eszüket

    http://sefatias.blog.hu/2013/04/27/_maga_a_szellem_tanuskodik_a_mi_szellemunkkel_egyutt

  44. B. Klára

    Egyébként még csak annyit, h ez is nagy gond a keresztényekkel…, h Ige nélkül lassan már nem is boldogulunk, ezzel nem az Igét akarom “mocskolni”, de én nevetségesnek tartom azt, h mindent azzal kéne alátámasztanunk, utána meg csodálkoznak, azok akik így tesznek, h ha ki vannak nevetve, ugye nem kell kihangsúlyoznom, h kik részéről! :(

  45. infaustus

    Őszinte leszek, a hozzáállásotok, melyről fentebb írtam, most egy kissé elszomorított. Egy időre, míg a lelki békém helyre áll, a hozzászólásokat lezárom (és talán meg is tisztítom).