Megjelent az Új világ fordítás 2013-as revideált kiadása

Jehova Tanúi Vezető Testületének tagjai az Őrtorony Társulat éves közgyűlésén bejelentették, hogy megjelent A Szentírás új világ fordításának (továbbiakban: ÚVF) revideált kiadása. Az ÚVF eredetileg 1950-ben jelent meg angolul az akkori szóhasználatot követve. Mintegy hatvan év alatt azonban sokat változott az angol nyelv, ezért szükségessé vált, hogy revideálják, felfrissítsék a szöveget.

Számos újdonság bekerült az új kiadásba, melyek ismertetését most mellőzöm. Akit érdekel, az Jehova Tanúi hivatalos honlapjáról letöltheti a teljes bibliafordítást, és elmélyedhet annak jellegzetességeiben. A kritikus igehelyek fordításánál (pl. Jézus személye tekintetében) továbbra is megőrizték a hagyományos fordítási megoldásaikat, melyek a bibliahamisítás határait súrolják.

A függelék egyik része azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan került bele az Újszövetségbe a Jehova név. Mivel ez az egyik sajátos vonása az ÚVF-nek, ezért ennek a témára szeretnék figyelmet fordítani. Jehova Tanúi érvei a következők:

“A Héber Iratok másolatai, melyeket Jézus és az apostolok korában használtak, tartalmazták a szövegben a Tetragrammát.” Ezt senki nem is kívánja tagadni. Az kérdéses, hogy az apostolok magát a héber szöveget, vagy annak görög fordítását, a Septuagintát használták-e, de ezek — mivel az Ószövetség kiadásai voltak — tartalmazták a JHVH betűket. Azonban az, hogy ezt az Ószövetség tartalmazta, semmit nem bizonyít arra nézve, hogy a Tetragramma bekerült az Újszövetségbe is. Ez már Jehova Tanúi bibliafordítóinak a feltételezése, melyre történelmi bizonyítékok nem állnak rendelkezésre.

“Maguk a Keresztény Görög Iratok jelzik, hogy Jézus gyakran utalt Isten nevére, és ismertté tette azt másoknak.” Jézus hallgatósága túlnyomó részt zsidókból állt, akik legalább liturgikus nyelvként ismerték a hébert. Nekik nem kellett “ismertté tenni” a JHVH nevet, hisz tudtak róla. Az állítás másik része azt igazolja, hogy az ÚVF fordítói bizonyos héber és görög sajátosságokkal nincsenek tisztában. Az eredeti nyelvben ugyanis nincs olyan elvont fogalom, mely a személyiség megjelölésére alkalmas lenne. Ezért a név szó szolgált arra, hogy valaki személyére utaljanak. Így az ApCsel 1:15-ben a százhúsz főnyi sokaság az eredeti görögben százhúsz nevet jelentett, mely kifejezés a jelenlévő személyekre utal. Tehát a név nem csupán egy személy nevére vonatkozik, hanem az ő személyiségére. Mivel a zsidók ismerték Isten ószövetségi nevét (JHVH), ezért Jézusnak nem magát a nevet kellett kijelenteni nekik, hanem azt a személyt, aki a név mögött áll, akit ők már nem ismertek.

“Mivel a Keresztény Görög Iratok a szent Héber Iratok ihletett folytatása voltak, a Jehova név hirtelen eltűnése a szövegből következetlenség tűnik.” Világosan látható, hogy az Ószövetség és az Újszövetség között olyan jelentős nyelvi, kulturális, vallási, világnézeti különbségek vannak, melyek az Őrtorony Társulat értelmezése szerint szintén következetlenségnek tűnnek. Az Ószövetséget héber és arámi nyelven írták, míg az Újszövetséget görögül. Az Ószövetség a zsidó nép elsőbbségéről szól, az Újszövetség az üdvösséget kiszélesíti a pogányokra is. Az Ószövetség alapja a Törvény (étkezési, rituális törvények), az Újszövetség pedig a hangsúlyt a Jézusban megnyilvánuló kegyelemre fekteti. Mivel az Újszövetség már nem csak a zsidóknak szól, hanem a pogányoknak is, ezért a zsidó JHVH név eltűnése a görög iratokból nem következetlenség. A fő célja az Újszövetségnek az, hogy megmutassa, ki az az Isten, aki Atyánkként mutatkozik be Jézus áldozatának köszönhetően.

“Az isteni név rövidített alakjában megjelenik a Keresztény Görög Iratokban.” A megfogalmazás pontatlan. Nem az isteni név jelenik meg, hanem a hallelujah kifejezés, mely Jézus idejére — a hozsannához hasonlóan — egy dicsőítő formulává vált. Mint ahogy a személynevek, úgy ez a kifejezés is tartalmazza a rövidebb Jah formát, de ez nem bizonyítja, hogy az Újszövetség eredeti szövege tartalmazta volna a Jehova nevet.

“A korai zsidó iratok azt jelzik, hogy a zsidó keresztények használták az isteni nevet az írásaikban.” Elképzelhető, hogy ez a helyzet. Azonban az, hogy zsidó keresztények Kr. u. 300 körül (ahogyan erre az ÚVF függeléke utal) használták a nevet, nem bizonyítja, hogy a 250 évvel korábban keletkezett Újszövetségbe is beleírták.

“Néhány bibliatudós elismeri, hogy a Keresztény Görög Iratokban található, és a Héber Iratokból származó idézetekben valószínűleg előfordult az isteni név.” Ha ez így van, azzal nem lenne semmi probléma. De mi az oka annak, hogy az ÚVF olyan helyekre is beírja a Jehova nevet, ahol az Újszövetség nem idéz az Ószövetségből? A munkájuk nem tudományos kutatásokon vagy szövegkritikán alapul, hanem önkényes bibliaértelmezésen.

“Elismert bibliafordítások használták Isten nevét a Keresztény Görög Iratokban.” Valójában nem elismert bibliafordításokról, hanem kevésbé és kevesek által ismert kiadásokról van szó. A valóban elismert bibliafordítások sem angol (pl. KJV, NIV, NASB stb.) sem magyar (pl. MBT, SzIT, KNB, EFO stb.) nyelven nem használják a JHVH istennevet az Újszövetségben.

Mi a helyzet valójában? Az Újszövetség — összehasonlítva más ókori iratokkal — rendkívül jól van dokumentálva. Ezt a tényt a Jehova Tanúi is elismerik: “Időközben odaadó másolók aprólékos gonddal pontos másolatokat készítettek, hogy megőrizzék a Szentírást” (Közeledj Jehovához!, p. 181.). A fennmaradt pontos másolatok pedig egyöntetűen azt támasztják alá, hogy az Újszövetség eredetileg nem tartalmazta a Jehova nevet — és ennek teológiai oka volt, amit az Őrtorony Társulat nem értett meg. Hogy elméletét alátámassza, az ÚVF fordítói bibliafordító berkeken belüli hipotézisekre hivatkoznak, melyeket szakmailag nem támasztottak alá, és el sem fogadtak, Jehova Tanúi mégis tényként utalnak rá. Továbbá olyan bibliafordításokat idéznek, melyek alátámasztják a sajátos elképzelésüket, ám azt már nem közlik az olvasóval, hogy ezeket a hivatkozott bibliakiadásokat ugyanúgy nem fogadják el pontosnak, ahogyan az ÚVF-t sem.

Bár az ÚVF azt ígéri, hogy a bibliai igazságot világosítja meg az olvasók előtt, valójában azonban csak sötétségbe borítja azok elméjét, akik valóban szeretnék megismerni Istent. Aki csak teheti, tartózkodjon tőle. Jehova Tanúit pedig arra buzdítanám, hogy hasonlítsák azt össze az eredeti szöveggel (The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures), melyet szintén az Őrtorony Társulat adott ki, valamint más megbízható bibliafordításokkal.

Advertisements

2 hozzászólás

Kategória: apológia, bibliafordítás

2 responses to “Megjelent az Új világ fordítás 2013-as revideált kiadása

  1. UPV

    Kedves Karcsi,
    Reagálnék pár dologra. Nem jó ez a papi-laikus megközelítése a dolognak.
    “Aki csak teheti, tartózkodjon tőle.” Te mégis fordítva teszed, hasonló módon csinálnak a JTi elitjei is: “Nekünk szabad bekukkintanunk bárhova, ti jobban tennétek ha nem néztek be sehova”. Hadd olvassa a laikus is és ő döntse el ahogyan jónak látja. A Károliban is rengeteg hiba van, pl. a pneuma szót léleknek fordítja. Ha bármely más nyelvterületen a szent szellemnek “szent lélek” mondanák, pl. románul “sufletul sfant” vagy angolul “holy soul” biztosan nagyokat néznének.

    Amikor Raymond Franz testvér Kolozsváron konferált, valaki megkérdezte ha olvashatjuk-e az UVFt? A válasza igen volt. Ő azon a jó véleményen volt, hogy minden bibliafordítás olvasható, összevetve egyiket a másikkal, mert ez a kulcsa annak, hogy a nehezen érthető versek vagy szavak a megfelelő értelmezési helyre kerüljenek.
    “A kritikus igehelyek fordításánál (pl. Jézus személye tekintetében) továbbra is megőrizték a hagyományos fordítási megoldásaikat, melyek a bibliahamisítás határait súrolják.”
    Ez hasonló a háromságpárti revideált Károliban is. Csak egy példa a 2Péter 1:1. nem JTi kezdték el a szöveghamisításokat.
    http://www.aupv.blogspot.ro/2013/09/nos-ezzel-mi-gond-2peter-11_15.html

    Ami az Isten nevét illeti, JTi sem adnak megfelelő választ a név eltűnéséről. A történelmi jelek arra mutatnak, hogy ez nem egyszerre tűnt el a közéletből, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. Mert nem tűnt el.
    Először – egyelőre ismeretlen okokból, de valószínűleg külső pogány hitvilági normák templom-hatására – korlátozták a név használatát a Jeruzsálemi templomra, ezáltal is növelve a papság és a templom tekintélyét (ókori egyházpolitika). Valószínűleg ez a korlátozás nem ment ellenállás nélkül. A Gemara megemlíti, hogy a templomon kívül halkan használták Isten nevét. A köznép-kompromisszum szokása, hogy a kiskaput választja: “ha nem engeditek meg, hogy hangos szóvak ejtsük ki, hát akkor kiejtsük halkan”. Habár a JTi tudatlansága a név nemhasználatát a babonára alapozza, valójában a kegyelemdöfést a Bar-Kochba lázadás utáni kegyetlen zsidóellenes római törvények adták. A zsidó vallás minden porcikáját betiltották, így még az Isten nevének használatát is. Ben Terádion fia, a legendás Hananiás rabbi, dacolt ezzel a törvénnyel és a nyilvánosság előtt felolvasta a törvényt, sőt Isten nevét is segítségül hívta. Az eredmény az lett, hogy élve elégették, a Tóratekercsbe tekerve. Valószínűleg ezután jöhetett a babonás félelem amit JTi emlegetnek, de most már inkább a rómaiak miatt alakult ki ez a motiváció. A rómaiaktól való félelem miatt még Isten nevét sem merték leírni, hanem körülírták “hashem” (a név).
    Pont a végére: Isten nevének dicső és őrök jövője van, sohasem vész el. Megőrzi Isten ami az övé (Jel 3:12).

  2. infaustus

    Kedves UPV,

    Ezt írtam korábban a bejegyzésben: “Akit érdekel, az Jehova Tanúi hivatalos honlapjáról letöltheti a teljes bibliafordítást, és elmélyedhet annak jellegzetességeiben.” Vagyis senkinek nem “tiltom”, hogy belenézzen. Amit a végére írtam, azzal arra utaltam, hogy az ÚVF-et alkalmatlannak tartom a mindennapi bibliaolvasásra.

    Hogy erről Raymond Franznak más volt a véleménye, az szíve joga. Ő valójában soha nem szakadt el a Társulattól, csupán ki lett közösítve, így érthető az elfogultsága — ez érezhető a később megjelent tanulmányai témáján és stílusán is.