Milyen az igazi tanítvány?

Minden tanítvány hívő is, de nem minden hívő tanítvány. Hogy melyik kategóriába tartozunk, az nem Istenen múlik, hanem egyedül rajtunk. A döntéseinkkel, a gondolkodásmódunkkal, az életvitelünkkel mi magunk határozzuk meg, hogy csupán elhisszük az evangéliumot, és örülünk az üdvösségünknek, vagy határozott lépéseket is teszünk, hogy olyan tanítványok legyünk, mint amilyeneket Jézus elképzelt magának (Lk 9:23-24, 14:25-35).

tanitvany

Olyan világban élünk, melyben a kereszténység az egyik legnagyobb világvallás. Papíron mintegy kétmilliárd ember vallja magát kereszténynek. Közülük azonban sokan megrekednek azon a szinten, hogy Jézusra csupán Megváltóként gondolnak. Azt viszont figyelmen kívül hagyják, hogy ő Úr és Mester is akar lenni az életünkben: “Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok…, én, az Úr és a Mester…” (Jn 13:13-14). J. Dwight Pentecost a Design for Discipleship: Discovering God’s Blueprint for the Christian Life című könyvében a “hívő” emberek három csoportját határozza meg: a kíváncsiak, a meggyőződöttek és az odaszántak. A kíváncsiakra jellemző az, hogy érdeklődnek Jézus dolgai iránt (tanítása, gyógyításai, csodái, kenyérszaporítás), de érdeklődésük elvész, amint olyan keményebb témákat hallanak, mely már nem tetszik nekik (vö. Jn 6:60-66). A következő szinten vannak azok, akik meggyőződtek Jézus isteni küldetéséről, és hisznek benne. Ilyenek voltak az említett történetben az apostolok, akik nem hagyták el Jézust még akkor sem, amikor veszített a népszerűségéből (Jn 6:67-69). Ők azok, akik Megváltójuknak már elfogadták Jézust. A harmadik szinten pedig az odaszánt, elkötelezett, átadott életű tanítványok vannak, akik tisztában vannak Jézus isteni származásával, és engedelmeskednek neki (Mt 16:15-17).

Valódi változást a világban csak az ilyen elkötelezett tanítványok tudnak generálni. Azokra, akik nem kötelezik el magukat naponta Jézus követésére, igazak a holland misszionárius szavai: “[az emberek] nem látnak szembeötlő különbséget hívők és nem hívők között” (Marco de Leeuw van Weenen: Tanítványság — Út a lelki érettséghez). A különbség akkor lesz látható, ha olyan tanítványi életet élünk, melyről Jézus tanított. Ennek három fontos összetevője van:

1. A tanítvány és a gyümölcstermő élet

“Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (Jn 15:8). Máshol Jézus arról beszélt, hogy a fákat a gyümölcseikről lehet megismerni (Mt 7:15-20). Ugyanez igaz az emberekre is. A tanítványok egyik ismertetőjele Jézus szerint az, hogy az életük gyümölcsöt terem (vö. Jn 15:1-8, Gal 5:22-23, Zsid 13:15). A hitünk nem magánügy abban az értelemben, hogy annak a külvilág számára is érzékelhető hatása van. Ha mások nem látják életünk gyümölcsét, akkor feltehetőleg hívők vagyunk, de még nem indultunk el a tanítványság útján. Ennek lehet az oka kiskorúság, lelki betegség vagy akár csak lustaság. Bármi is húzódik meg a háttérben, dolgoznunk kell rajta (Istennel együttműködve), hogy az akadályokat leküzdjük, és Jézust követve gyümölcsöt tudjunk teremni.

2. A tanítvány és a Szentírás

“Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok” (Jn 8:31). Az ige, melyet az MBT itt megtartjátoknak fordít, a μείνητε (meinéte), melynek jelentése: marad, megmarad benne, tartózkodik, benne lakik. Ez nem egyszerűen a Szentírás olvasgatását jelenti, hanem a vele való folyamatos foglalkozást, a benne való folyamatos megmaradást, a neki való folyamatos engedelmeskedést. És mindezt természetesen nem azért, mert azt gondoljuk, hogy ettől lesz örök életünk, hanem azért, mert az Igében magával Jézussal találkozhatunk (Jn 5:39-40). Az igazi tanítványok tanulmányozzák a Bibliát, és a tanítása szerint élnek (vö. Józs 1:8, Zsolt 1:1-3, 2Tim 3:16-17).

3. A tanítvány és a szeretet

“Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13:35). A szövegkörnyezetből kiderül az is, hogy nem akármilyen szeretetről beszél Jézus, hanem olyanról, mint amilyennel ő szeretett minket. A tanítványok ismertetőjele az önfeláldozó krisztusi szeretet, mely a másik érdekeit a magáé elé tudja helyezni. E szeretetnek három iránya van: szeretnünk kell Istent (5Móz 6:5, Lk 10:27), a testvéreinket (Jn 13:34, 15:12, 17, Róm 13:8, 1Pt 1:22) és mindenki mást (3Móz 19:18, Mt 5:44, Lk 10:25-37). Az ilyen tanítványi szeretetről érdemes elolvasni Francis A. Schaeffer rövid könyvecskéjét, melynek címe: Ismertetőjelük: a szeretet.

Kérdések, amiket érdemes átgondolni

A fenti jellemvonások nélkül nem lehetünk Jézus tanítványai. Ő arra hív mindenkit, hogy kövessük őt — de nem a saját elképzelésünk szerint, hanem úgy, ahogyan ő elvárja tőlünk. Érdemes önvizsgálatot tartani, és a saját életünket összevetni azzal, amit a Bibliában találunk.

  • Csupán a “magam módján” vagyok vallásos, vagy életem összhangban van Jézus tanításával?
  • Melyik kategóriába sorolod magad: kíváncsi, meggyőződött vagy odaszánt hívő vagy?
  • Mi hátráltat most abban, hogy Jézus tanítványává válj, vagy növekedj a tanítványi életben?
  • Milyen gyümölcsök jellemzik az életemet?
  • Hogyan viszonyulok a Szentíráshoz?
  • Látható-e az életemen az igazi, isteni szeretet?
Reklámok

2 hozzászólás

Kategória: evangéliumi

2 responses to “Milyen az igazi tanítvány?

  1. endike

    Érdekes, de nagyon sokszor a nagy “térítő” életet élők nem is szeretik a testvéreiket. A “megtérítendőket” szeretik, persze csak addig, amíg meg nem térnek, azután már nem. Hiszen nem érnek rá szeretni őket, hiszen téríteni kell…

  2. infaustus

    Jézus idejében a farizeusok pont ilyenek voltak. Csak egy újabb skalpot láttak a “megtérített” emberekben…