A könnyeink

“Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak” (Jel 21:4, EFO).

János a végidőről szóló látomásait Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésének reményével zárja. Üzenete az, hogy amikor ő megérkezik, akkor az emberiség történelmében új korszak kezdődik, melyben a régi, szenvedést okozó dolgok már a múlté lesznek. E vers apropóján elgondolkodtam azon, milyen szép gondolat is ez — Jézus letöröl minden könnyet a szemünkről.

tears

William Barclay így fogalmazott: “Krisztus kezei elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a világegyetemet, és elég gyengédek ahhoz, hogy letöröljék a könnyeinket.” Az a szó, melyet a Jel 21:4-ben letörlésnek fordítanak, nem más, mint az ἐξαλείφω (exaleiphó). Ennek jelentése: letöröl, vagy egészen pontosan kidörzsöl. Ha a további előfordulásait és a szóösszetétel második tagját szemügyre vesszük, akkor még szebb üzenetet nyernek a János apostol által leírt szavak.

Az ApCsel 3:19 szerint ha megtérünk, akkor eltöröltetnek a bűneink. Mi más jelentene valódi vigasztalást, mint az, hogy Isten eltörli azokat a bűneinket, melyekkel mi nem tudtunk volna mit kezdeni, és amelyek a lelki, majd pedig a fizikai halálunkat is okozták volna. De Isten megoldotta ezt a problémát, ezért nincs okunk arra, hogy sírjunk elveszett állapotunk miatt. Pál a Kol 2:14-ben hasonló gondolatot fogalmaz meg: Jézus Krisztus eltörölte azt az adóslevelet, mely minket vádolt. Ennek eredménye pedig az, hogy Isten nem törli ki a nevünket az élet könyvéből (Jel 3:5). Pállal együtt hitvallást tehetünk, hogy sem élet, sem halál és semmi más nem választhat el minket Isten szeretetétől (Róm 8:38-39). A Jel 7:17 szintén azt mondja, hogy Isten minden könnyet letöröl a szemünkről. Előzményként viszont ezt a fontos megjegyzést teszi: “…mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket.” Ha valóban igaz ránk, hogy Jézus Krisztus a pásztorunk, aki nem egy meghalt vallásalapító, hanem a trónján ülő király, akkor ő az igazi élethez vezet bennünket. Egyszerűen csak követnünk kell őt — ha kell, magunkat megtagadva (Lk 9:23-24) — és életünk folyamán egyre közelebb vezet önmagához.

A könnyeket Jézus törli le a szemünkről. Nem az idő szárítja fel őket, hanem Isten gondoskodik arról, hogy ne legyen okunk a rég elmúlt dolgok miatt keseregni. A szó második tagja az ἀλείφω (aleiphó), mely megkenést, bedörzsölést jelent (előfordulási helyei: Mt 6:17, Mk 6:13, 16:1, Lk 7:38, 46 [2x], Jn 11:2, 12:3, Jak 5:14). Az Újszövetségben minden alkalommal, amikor csak előfordul, nem valamilyen erőteljes dörzsölésre utal, mely akár még fájdalommal is járhat, hanem finom érintésre, mint amikor valakinek a lábát vagy a fejét megkenik olajjal.

Ugyanilyen finom, isteni érintéssel törli le Jézus is a könnyeket a szemünkről. Olyan kép rajzolódik ki előttem, mint amikor a szülő a síró gyermeke könnyeit finoman letörli, magához öleli, és ezt mondja neki: ne félj, mert én vigyázok rád. Pontosan ezt teszi Jézus is az életünkben.

Reklámok

A könnyeink bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.