Isten, mint Atyánk

Nem büszkélkedhetek azzal, hogy gyerekkoromban az ideális apa mellett nőhettem fel. Édesapám egész fiatal koromban meghalt. Addig pedig, míg élt, nem volt jó apa. Ivott és vert. Ezért számomra a mai napig nehéz Istent úgy tekinteni, mint Atyámat. Sokkal könnyebb úgy gondolkodnom, hogy ő a természetfeletti Isten. A mindenható, a mindentudó, a teremtő, a szerető felsőrendű lény. Most azonban, hogy apa lettem, kezdem más színben látni Isten atyai mivoltát.

Fotó: Lükő Éva (Stílus fotóstúdió)

Fotó: Lükő Éva (Stílus fotóstúdió)

A kislányunkat már egy ideje rendszeresen magunkkal visszük az istentiszteletre. A legutóbbi vasárnapi alkalom után hazafelé sétálva tettük meg a két háztömbnyi távolságot. Sára kenguruban volt a mellkasomra erősítve, rajtam kabát volt, amit elől nem tudtam összehúzni. Jól fel volt öltözve, és a kenguru is védte, de nagyon erős szél fújt. Egyszer pedig az erős széllökéstől megijedt és sírni kezdett. Gondolkodás nélkül vettem le a kabátomat, és borítottam be vele Sárát, hogy így is védjem a széltől. Nem arra gondoltam, hogy épp beteg vagyok én is, és csak egy rövid ujjú ing van rajtam, hanem arra, hogy a kislányomat meg kell védenem.

És abban a pillanatban, mikor éreztem a szél hidegét a csupasz karomon, megértettem valamit. Az Ige ezt írja: “Azt gondoltam, hogy Atyádnak hívsz engem, és nem fordulsz el tőlem” (Jer 3:19). Isten jó Atya, nem olyan, mint a földi szüleink voltak. Elég rossz marketing fogásnak tűnik, hogy a földi apáinkat látva ő mégis Atyaként mutatkozik be. De talán pont azért, mert tudta, hogy mennyire megromlik az emberek apai szerepe. Ő pedig meg akarja mutatni, milyen egy igazi apa — egy olyan apa, mely sokunknak nem adatott meg.

Kívánatos számomra egy olyan Isten, aki az Édesapám akar lenni. Mint jó Atya, ő nevel, fegyelmez, szeret, foglalkozik velem, időt tölt velem, áldozatot hoz értem. A legnagyobb áldozata pedig az, hogy Jézus Krisztust adta értem: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Én vagyok a tékozló fiú, aki elherdálja az életét, ő pedig az a szerető apa, aki minden nap a kapuban áll, és nézi, várja, hogy mikor térek haza (Lk 15:11-32). Ő az az apa, aki azt adja nekem, amire szükségem van — soha nem kevesebbet vagy silányabbat (Lk 11:11-13).

Isten az az Atya, aki a legerősebb szélben is kész levenni a kabátját, és rám teríteni — még akkor is, ha csak egy rövid ujjú ing van rajta.

Advertisements

Isten, mint Atyánk bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.