Keresztény gyülekezet Jézus nélkül?

Evangelizációs alkalmakon gyakran idézik a következő igeverset: “Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3:20). Nem gondolom, hogy egyének esetében helytelen lenne erre utalni, hiszen minden megtérés során az történik, hogy “beengedjük” Jézust az életünkbe, otthonunkba. Azonban Jézus szavai itt ezen jóval túlmutatnak. Nem csupán egyéneknek szól, hanem egy egész gyülekezetet hív megtérésre.

Fotó: MKGY

Fotó: MKGY

A jelenések könyvének második és harmadik fejezete Krisztus üzenetét tartalmazza hét gyülekezetnek. A fent idézett szavak pedig a laodiceai gyülekezetnek szóló levélből származnak. A veszély, melyre Jézus itt a figyelmet felhívja a lelki büszkeség. Éppen az ellentéte annak, amihez a boldogmondások között az első áldás tartozik: “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5:3).

Azok a közösségek, melyek a lelki büszkeség állapotában vannak, kimondva vagy kimondatlanul, de ugyanazt állítják magukról, amit a laodiceai gyülekezet: “Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire” (Jel 3:17). Szomorú, de keresztények juthatnak arra az álláspontra, hogy már meggazdagodtak, és nincs szükségük senki és semmi másra. Ez az oka annak, hogy Jézus a gyülekezeten kívül rekedt. És talán ugyanez az oka annak is, hogy keresztények elzárkóznak a hívők közösségétől — önmagukat jobbnak, érettebbnek látva, a többieket pedig rosszabbnak, gonoszabbnak, hitetlennek, engedetlennek stb.

Jézus pedig ezt üzeni a büszke laodiceai közösségnek: “…nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a meztelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben tisztított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss” (Jel 3:17-18). Ameddig túl büszkék vagyunk beismerni lelki szegénységünket, amíg a saját gazdagságunkkal, éleslátásunkkal, tiszta ruháinkkal dicsekszünk (lelki értelemben ezek fontos szimbólumok!), addig Jézus kívül reked az életünkön és a gyülekezetünkön. Csak a Lélek koldusaié, a lelki szegényeké az Isten országa.

Jézus szavai ma is megtérésre hívják azokat a gyülekezeteket, melyeket lefoglalt a saját programjaik szervezése, önző és gyerekes pásztoraik szeszélyének finanszírozása és sok más program, melyben Jézusnak már nem jut hely. Látva napjaink kereszténységét, sok gyülekezetben nem jut már Jézusnak hely. Liu Csen-jing, miután Kínából Európába jött, és látta a gyülekezeteket, ezt mondta: “Sok gyülekezet nagyon szépnek látszik kívülről, de belül, ahol igazán számít, ott halott.” És talán az egyéni életünkön is érdemes elgondolkodni, hogy nem került-e ki Jézus a bejárati ajtón kívülre. Amikor azt gondoljuk magunkról, hogy mindent jobban tudunk mindenkinél, előrébb tartunk mindenki másnál, gazdagok vagyunk, és senkire és semmire nincs szükségünk, akkor Jézust kitessékeljük az otthonunkból. Ő viszont kitartó, és vissza szeretne jönni, de egyikünkre sem töri rá az ajtót. Türelmesen áll, és kopogtat; közben pedig azt várja, hogy felismerjük, lelki értelemben szegények vagyunk, vakok és meztelenek.

Reklámok

Keresztény gyülekezet Jézus nélkül? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.