A magányos vezető

“Számolj azzal, hogy magányos leszel!” — írja Dag Heward-Mills A vezetés művészete (Immánuel Alapítvány, Szombathely, 2013) című könyve egyik fejezetében. Hivatkozik Pál apostolra, aki megélte a magányt, miközben Isten munkáját végezte: “Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott” (2Tim 4:16). A vezető magányáról a következőket írja…

Fotó: Fényes Lóránd (pleiades.hu)

Fotó: Fényes Lóránd (pleiades.hu)

“Már attól magányos leszel, hogy vezetői pozíciót vállalsz. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy a sokaság előtt jársz. A vezetők magányos emberek. (…) Bizonyos dolgokban senki sem segít nekik.

Minden vezető ismeri a magányosságot. Gyakran senkivel nem tudja megosztani a problémáit. Nem beszélhet nyíltan a félelmeiről. Sok követő úgy érzi, hogy a vezetője nem ismer félelmet, de minden őszinte vezető bevallja, hogy naponta valódi félelmek tépázzák a lelkét.

Sok követő azt gondolja, hogy a vezetője örökéletű, pedig a vezető sokszor attól tart, hogy hirtelen meghalhat. Kivel beszélhet a vezető a házassági problémáiról? Ki értené meg, hogy a pásztor is problémákkal küzd? Senki! Ezért magányos a vezető. A vezetőknek más vezetőkkel kell kapcsolatot tartani, hiszen csak egymásra számíthatnak.”

Lelki vezetők, akik átélték a magányt:

  • Jézus egyedül imádkozott a Gecsemáné-kertben, miközben mindenki más aludt — Mt 26:29-44
  • Illés egyedül volt a pusztában, amikor hollók táplálták; ott hallotta meg Isten hívó szavát — 1Kir 19:4-5
  • Keresztelő János magányosan élt a pusztában, ő volt a pusztában kiáltó szó — Lk 3:4
  • Dávid sok magányos évet töltött a Saul elől történő meneküléssel — 1Sám 21:1
  • Jónást egyedül dobták ki a hajóból, és egyedül került a cet gyomrába — Jón 2:2
Reklámok

A magányos vezető bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gyülekezetvezetés

Hozzászólások lezárva.