Pál apostol az egységről

Pál apostol a keresztények egységéről így nyilatkozott egyik levelében: “ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal 3:28). Ennek ellenére hajlamosak lehetünk erről megfeledkezni, és a széthúzást, a pártoskodást, a klikkesedést mozdítjuk elő viselkedésünkkel. Ez a probléma állt fent a korinthusi gyülekezetben is, mely miatt az apostolnak intenie kellett őket az egység megtartására. Levelében segítséget találhatunk arra nézve, hogyan őrizhetjük meg egységünket.

unity

1. Emlékezzünk elhívásunkra (1Kor 1:1-9)

Segíthet, ha mindig észben tartjuk, hogy az üdvösségünket nem magunknak köszönhetjük, hanem Isten az, aki elhívott bennünket önmagának (1Kor 1:2, 9, 24-29). Isten kegyelme tette lehetővé mindannyiunk számára, hogy a családjához tartozhatunk, így nincs okunk arra, hogy egymással szemben büszkék legyünk, és klikkesedve a gyülekezeten vagy az egyházon belül keressük az ellenséget.

Amikor rádöbbenünk, hogy az elhívásunk Isten kegyelme által történt, minden okunk megszűnik, hogy büszkék legyünk — Jézus parancsa pedig arra hív minket, hogy szeressük egymást (Jn 15:17). Egy ilyen kegyelmen és irgalmon alapuló szeretet-kapcsolatban pedig nincs helye a büszkeségnek és széthúzásnak.

2. Emberi vezetők (1Kor 1:10-17)

További széthúzó tényező lehet az, ha az emberi tanítókat követjük, és közben ellenségesen viszonyulunk azokhoz, akik nem értenek velünk egyet. A korinthusi gyülekezetben így álltak egymással szemben Pál, Apollós és Péter “tanítványai” — és természetesen voltak olyanok is, akik büszkeségükben egyenesen azt állították, hogy ők nem emberi példát, hanem magát Krisztust követik. Az emberi vezetők azonban tévedhetnek.

A másodlagos kérdésekben az egyházon belül igencsak sokszínű helyzet alakult ki. A próféciák pontos magyarázatában, a teremtés mikéntjében, a gyülekezeti liturgiában, a karizmák használatában és sok más kérdésben eltérő álláspontok figyelhetők meg. Ennek ellenére egységesek lehetünk, ha nem az egyes tanítókat nézzük (legyen az Derek Prince, John Stott, Chuck Smith, Kálvin János vagy akárki más), hanem Jézust. Tudatosan törekedjünk arra, hogy fontosabb legyen az, aki összeköt minket, mint azok, akik esetleg elválasztanának egymástól.

3. Emberi bölcsesség és filozófia (1Kor 1:18-31)

A világ a maga bölcsességével nem képes megismerni Isten mélységeit. Ezért választotta Isten “az igehirdetés bolondságát”, hogy üdvözítse általa a megtérőket. A világ filozófiái időről időre változnak, Isten igazsága viszont örök érvényű. Üdvösségünk tekintetében ami igaz volt kétezer évvel ezelőtt, az igaz ma is. A különböző teológiai irányzatok a kereszténységen belül megosztottságot teremthetnek. Tudni kell azonban, hogy ezek csak a Biblia értelmezései, melyben a teológusok tévedhetnek. Bizonytalan talajt jelent, ha arra alapozzuk egységünket, hogy bizonyos kérdésekben kivel értünk egyet, és kivel nem. Isten azt akarja, hogy törekedjünk az egységre annak ellenére, hogy eltérő álláspontot képviselhetünk olyan kérdésekben, amelyek nem elsődleges fontosságúak üdvösségünk tekintetében (pl. a végidők pontos forgatókönyve).

Sok-sok tényező van, mely az egységünket felboríthatja. Segíthet, ha…

  • észben tartjuk, hogy mindent Isten elhívásának köszönhetünk, így nincs okunk és jogunk a pártoskodásra,
  • nem engedjük, hogy emberi vezetők követése elválasszon minket más hívőktől, hanem egységre törekszünk Krisztus pásztorlását elfogadva,
  • és nem a különféle írásmagyarázatokból kiindulva vállalunk testvéri közösséget más hívőkkel, hanem az alapján, hogy mindannyian Krisztus családjához tartozunk.

Az egység áldásáról pedig a legszebb dicshimnusz nem más, mint a 133. zsoltár, mely ezt írja: “Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek…! Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Advertisements

Pál apostol az egységről bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.