Gondolatok a Házasság hetére

A Házasság hete minden évben Bálint napja környékén egy felekezetközi programsorozatot jelent, mely igyekszik a házasságra irányítani a figyelmet. A sok-sok program és cikk mellett én csupán egy idézetet szeretnék megosztani az Olvasókkal Mike Mason A házasság misztériuma című könyvéből. Ezt mindenkinek bátran ajánlom, aki házas vagy házasságra készül. Nem egy szokványos könyv, hanem eleget tesz alcímének abban, amit nyújt — elmélkedéseket a csodáról.

Fotó: James Chororos

Fotó: James Chororos

“Ebben a gondviselő közegben [a házasságban] az embernek megadatik, hogy kinyíljék és növekedjék, s akár egy virág, egészen természetessé, önmagával azonossá váljék… Mert voltaképpen ez az, amit a szeretet cselekszik velünk: világra hozza valódi önmagunkat, bármi fájdalmas legyen is számunkra ez az átmenet. Hiszen a szeretet célja nem egyéb, mint e reveláció: igazi természetünk felfedése és megtalálása. Egyfajta ‘köszörű’ ez, amely a sötét és elrozsdált külső rétegeket mindinkább leválasztja rólunk, hogy végül valódi lényünk élei frissen és elevenen felragyoghassanak.

A gyémántot nem bádogfűrésszel vágják, amiképp a sólyom sem a lepkétől tanul repülni. Az embernek, ahhoz hogy valódi lénye kontúrjait élesen, tisztán kibonthassa magából, szeretetre, azaz egy másik emberre van szüksége. ‘Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.’ (Példabeszédek 27,17) Ez a formálás pedig fájdalommal jár. Avagy próbáljuk a szeretetből elhagyni, ami fáj — s meglátjuk, nem marad belőle semmi.”

(Mike Mason: A házasság misztériuma, Harmat, Bp. 2011. p. 19.)

Advertisements

Gondolatok a Házasság hetére bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gondolatok

Hozzászólások lezárva.