Tévhitek az evangélium hirdetésével kapcsolatban

Az evangélium Isten ereje, mely az emberek üdvösségét szolgálja (Róm 1:16), illetve hitünk fundamentuma (1Kor 15:1-5). A Szentírásban kijelentett és az apostoli korból ránk hagyományozott tartalmát óvnunk és hirdetnünk kell, hiszen ez az egyház egyik feladata Jézus visszajövetele előtt (Mt 24:14, ApCsel 1:8). Az evangelizálással kapcsolatban viszont él néhány tévhit a keresztények fejében, mely akár az üzenet terjedésére is káros hatással lehet.


1. tévhit: Mindenkinek evangélizálni kell. Az evangelizálás kegyelmi ajándék (Ef 4:11), mely nem mindenkinek, hanem “némelyeknek” adatott. Az 1Kor 12:28-30-ból világos, hogy nem mindenki rendelkezik mindegyik kegyelmi ajándékkal. Ezért nem várható el mindenkitől, hogy a szónak ebben az értelmében evangélista legyen és evangelizáljon. Vannak azonban más igeversek, melyek minden egyes keresztény felelősségét mutatják meg az evangélium üzenetének terjesztésében. Ilyen pl. a Mt 5:13-16, mely arra hívja Jézus követőit, hogy a világ előtt hiteles életet éljenek, és a cselekedeteikkel Isten dicsőségét hirdessék. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy bár nem mindenki evangélista, mégis mindenki élhet olyan életet, hogy általa Istenre és az evangéliumra irányítsa mások figyelmét (2Kor 5:19-20). Ha ebben a tévhitben élünk, a következmény az lesz, hogy sokan, akik nem képesek a direkt evangelizálásra, kényszert éreznek majd magukon, és keresztény életüket kudarcként, sikertelenül élik meg — olyasmit várnak el ugyanis tőlük, amire nem kaptak Istentől elhívást és ajándékot.

2. tévhit: Az evangélium a problémáink megoldásáról szól. Teréz anyától származik az a gondolat, hogy az éhezőnek az evangéliumra egy szelet kenyér formájában van szüksége. Ez annyiban igaz, hogy az üzenetet olyan formában kell tovább adnunk, mely a másik ember számára befogadható és érthető. Az evangélium üzenete azonban nem az anyagi gondjaink megoldása, betegségeink gyógyítása, a világ problémáinak orvoslása. Egyszerű és világos üzenete van: az ember bűnös, és Jézus megváltására van szüksége. Anélkül, hogy ezt modortalanul az emberek arcába vágnánk, nem tehetjük meg, hogy az örömhírből kampányüzenetet kreálunk, mert azzal a központi üzenetét hamisítjuk meg. Ha mégis ezt tesszük, akkor ugyanazt érjük el, mint ami a politikai választásoknál történik: a be nem teljesült ígéretek után az emberek csalódnak. A tét viszont nagy: sokan vannak, akik nem csupán egy felekezetben vagy emberi tanítóban csalódtak, hanem abban az Istenben is, akit rossz színben tüntettek fel előttük.

3. tévhit: Jó hír származhat más vallásokból is. Ha valaki így gondolkodik, nem fogja fontosnak tartani, hogy a bibliai evangéliumot hirdesse. Igaz, hogy más vallásokban is találunk igaz és hasznos elveket. Azonban a bibliai evangélium exkluzivista, és ezt hirdeti Jézusról: “nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4:12, MBT). Nem képviselhetjük egyszerre az evangélium igazságát, és hirdethetjük ugyanakkor, hogy minden vallás Isten felé igyekszik, csak más utakat jár be.

4. tévhit: Az evangélizáció sikere a módszerektől függ. Utcai evangélizáció, gyülekezetben tartott igehirdetés, alpha-kurzus, bibliaolvasó kör hitetleneknek — és még sorolhatnánk azokat a módszereket, melyeket felhasználunk az örömhír tovább adásában. Vannak, akik egyikre vagy másikra szavaznak a hatékonyság szempontjából, mások pedig többet is használnak közülük. Az evangélizálás sikere azonban soha nem a módszereken, hanem a Szentléleken múlik (Jn 16:7-11). Lehetséges, hogy a legprofibb módszerekkel tartott evangélizációra sem tér meg az, akinek ezt a Lélek nem munkálta ki a szívében. És az is lehet, hogy a legelfuseráltabb bizonyságtételre is megtér az, akinek a munkát már elvégezte szívében Isten. Nem a módszerek, hanem Jézus üdvözít.

5. tévhit: A hatékony evangélizáció alapja a megfelelő képesítés és az intelligencia. Ha ez igaz lenne, akkor Jézus első követői — halászok, földművesek, egyszerű, hétköznapi emberek — nem tudták volna az örömhírt képviselni. Már ránézésre megállapítható volt róluk, hogy “ők írástudatlan és iskolázatlan emberek” (ApCsel 4:13). Ennek ellenére Isten úgy döntött, hogy felhasználja őket, hogy a világi mértékkel mérve tanult és bölcs embereket megszégyenítse (1Kor 1:26-31). Az Újszövetség és számos missziós beszámoló megerősíti, hogy a hatékony evangélizáció alapja nem az intelligencia vagy iskolai képesítés, hanem a hiteles élet, mely szavak nélkül is Istenről beszél.

Advertisements

Tévhitek az evangélium hirdetésével kapcsolatban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.