Az “összegyülekezés” lényege

A Zsidókhoz írt levél szerzője ezt a bátorítást írja a Jézus eljövetelét váró olvasóinak: “Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik –, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap!” (Zsid 10:24-25, EFO). A versben kiemelt helyen a görög ἐπισυναγωγή (episzünagógé) kifejezés áll, melynek jelentése és újszövetségi előfordulásai meghatározzák a gyülekezeti közösség célját. Ennek fényében érdemes átgondolni, hogy a mi céljaink a közösség megélésében egyeznek-e a Biblia céljával.

A szóelemzés forrása: ujszov.hu

A szóelemzés forrása: ujszov.hu

A kifejezés egy szóösszetétel, mely egyrészt az ἐπι (epi) prepozícióból (előragból) áll. Ennek rengeteg előfordulása és számos jelentése van, többek között: -hoz/-höz. Helyhatározói prepozíció, mely jelen esetben az összegyülekezés irányát jelöli meg, vagyis azt, hogy kihez történik a gyülekezésünk. A szóösszetétel másik tagja pedig a συναγω (szünagó), melynek jelentése összegyűjtés, összegyűlés (esetleg betakarítás, befogadás).

Mi ennek a jelentése? Az, hogy a keresztény közösség összegyülekezése nem öncélú, hanem alapja az, hogy valakihez gyülekezik. A kifejezés további előfordulásai pedig megmutatják, hogy ez a személy maga Jézus Krisztus. Az itt tárgyalt görög szó igei alakja a következő helyeken fordul elő az Újszövetségben: Mt 23:37, 24:31, Mk 1:33, 13:27, Lk 12:1, 13:34, 17:37. Ezek az igehelyek azt mutatják, hogy az odagyűlés a közösség részéről mindig Jézushoz történik. A főnévi alakja a már említett Zsid 10:25 mellett a 2Thessz 2:1-ben jelenik még meg: “Most pedig, testvéreim, Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléről szeretnék írni nektek, és arról, hogyan fog bennünket magához gyűjteni” (EFO). A két levél szerzője ugyanazon kifejezés használatával egyenlőség jelet tesz a Jézus eljövetelekor való hozzá gyülekezés, ill. az eljövetele előtt való keresztény közösségben hozzá gyülekezés között. Ez a megközelítés teljesen összhangban van azzal, amit Jézus ígért: “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18:20, MBT).

Egy közösség sokféle céllal gyűlhet össze. És előfordulhat, hogy egy tanító, egy tanrendszer, egy sajátos liturgia, egy másoktól bennünket megkülönböztető magatartás vagy gyakorlat köré gyűlnek össze. A valódi gyülekezeti közösség alapja azonban az, hogy mindannyian Jézushoz gyülekezünk. Nemrég feltettem egy körkérdést a közösségünkben, hogy miért járunk gyülekezetbe. Az egyik válasz nagyon megragadott: “Azért, hogy Jézust ünnepeljem.” A cél mindig Jézus — miatta jövünk gyülekezetbe, hozzá gyülekezünk, és Máriához hasonlóan alázattal lekuporodunk a lábához, és gyermeki áhítattal imádjuk és hallgatjuk őt (vö. Lk 10:39, Jn 11:32, 12:3).

Ilyen információkat tudni nagyon szép és hasznos. A következő lépés azonban az, hogy feltesszük magunknak a kérdést: Az én gyülekezeti közösségemet az határozza meg, hogy Jézushoz jövök? Bármilyen választ is adunk erre a kérdésre, az meglátszik a magatartásunkon, életvitelünkön, a közösséghez való viszonyunkon. A másik fontos kérdés magukhoz a gyülekezetekhez szól: Úgy működünk, hogy az ide betévedő keresztények és nem keresztények Jézussal találkoznak? Ha csupán emberek társaságát tudjuk nekik nyújtani, nem érünk többet egy sakk-klubnál. Ott viszont, ahol Jézussal találkoznak az emberek, jól fogják érezni magukat, és felébred bennük a vágy a közösség iránt: Jézussal és a testvéreikkel egyaránt.

Források:
Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin, Bp. 1998
Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logos, Bp. 1998
G. C. Willis: A görög Újszövetség néhány elrejtett kincse, Evangéliumi, Bp. é.n.

Reklámok

Az “összegyülekezés” lényege bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, görög

Hozzászólások lezárva.