Csillagok és homokszemek

Isten azt ígérte Ábrahámnak, hogy öregsége ellenére olyan sok utódja lesz, mint az égen a csillagok, és a homokszemek a tengerparton. Az ígéret pedig beteljesedett, hisz később a Zsidókhoz írt levél szerzője a hithősök csarnokában szereplő Ábrahámmal kapcsolatban ezt jegyzi meg: “Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek” (Zsid 11:12, EFO). Mivel Ábrahám minden hívő Atyja (Róm 4:9-12), így a csillagok és homokszemek hasonlata ránk is vonatkozik. Az ígéretnek azonban van a mennyiségi beteljesedésen kívül egy minőségre vonatkozó üzenete is.

Homokszemek 300-szoros nagyításban (Fotó: Dr. Gary Greenberg)

Homokszemek 300-szoros nagyításban (Fotó: Dr. Gary Greenberg)

Dr. Gary Greenberg a Hawaii tengerpartján található homokot tanulmányozta. Háromszázszoros nagyítás alatt fényképeket készített róluk egy 3D-s mikroszkóp segítségével, és a fotók által egy csodás világ tárul fel a szemünk előtt. A homogénnek gondolt homokszemek között ugyanis különféle formákkal, színekkel és mintázattal találkozunk. De hasonló a helyzet a tiszta, felhőtlen égbolton pislákoló csillagokkal is. Fejlődésük különböző szakaszaiban tartanak, különböző méretűek, és más-más tulajdonságokkal rendelkeznek. Pál apostol a csillagok különbözőségével kapcsolatban ezt írta: “Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól” (1Kor 15:41, MBT).

Isten kreativitását látom abban, hogy nincs két egyforma csillag, homokszem, hópehely, falevél stb. És nincs két egyforma ember sem Ábrahám utódai között. Minden egyes keresztény különbözik egymástól hátterében, érdeklődési körében, stílusában, temperamentumában és sok más tulajdonságában. Isten pedig nem uniformizálni akarja a híveit, hanem engedni nekik, hogy kibontakoztassák személyiségük egyes területeit, mely áldás lehet az összes többi embernek. Nem az a lényeg, hogy egy adott sablon alapján az egyházban mindenkit beleolvasszanak “a hívők” homogén masszájába, hanem az, hogy mindenki megtalálhassa önmagát, felfedezhesse, hogy kivé formálta őt Isten, és megláthassa, hogy személyisége hogyan teheti színesebbé az egész közösséget — a helyi gyülekezetet és az egyházat.

Ha Isten a természeti jelenségeket ilyen változatosan alkotta meg, akkor miért épp az ember lenne kivétel ez alól? Nem a szavával, hanem a kezével és életadó leheletével (Szentlelkével) alkotott meg minket. És nincs az emberre szabott univerzális öntőformája; mindegyiket csak egyszer használja, aztán létrehoz egy újat a következő ember számára. Különbözünk egymástól, és jobb lenne, ha ez ellen a tény ellen nem harcolnánk, hanem elfogadnánk, és meglátnánk, milyen nagy ajándék Istentől, hogy nem vagyunk egyformák.

A csillagok önmagukban is szépen pislákolnak, de amikor csillagképeket alkotnak, az jobban felkelti az emberek figyelmét (hasonlítsuk össze az eget, amikor még csak az Esthajnalcsillag van fenn, és az éjszakai égboltot, melyen minden csillag ott ragyog). A homokszem önmagában csupán piszok, bármilyen szép is legyen. Ha viszont sok van együtt egy helyen, azt tengerpartnak nevezzük, ahol élvezetes sétálni a napnyugtában. Ilyen csoda a különféle emberek közössége egymással, akik között a sok különbözőség ellenére van egy kapocs — maga Jézus. Amikor a különbségek ellenére szeretjük és elfogadjuk egymást, akkor olyanok vagyunk, mint a szivárvány, amely a különböző színei ellenére együttesen mutatja a fény teljes skáláját. Én így látom a köztünk lévő különbségeket, és örülök nekik!

Reklámok

Csillagok és homokszemek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.