Minák és talentumok

Az evangéliumokban két helyen is fel van jegyezve Jézus két története a minákról és a talentumokról (Mt 25:14-30, Lk 19:11-27). Lényegük röviden ez: az Úr értékeit szolgáira bízza, majd elutazik; tőlük pedig azt várja, hogy jól gazdálkodjanak azzal, amit kaptak — hogy amikor visszatér, el tudjanak számolni vele. Jézus emlékeztet bennünket, hogy kaptunk tőle valamit, és ezért elvárásai is vannak velünk kapcsolatban. Szerintem három fontos területre szeretné a példázatok által a figyelmünket irányítani.

Fotó: Nehézy Laci

Fotó: Nehézy Laci

1. Érték

Lukács történetében az Úr tíz szolgáját hívatja, és mindegyik kap “egy zacskó ezüstpénzt” (EFO) vagy egy minát. Az Egyszerű fordítás lábjegyzete hozzáfűzi: “A mina ókori görög ezüstpénz, értéke kb. annyi, amennyi bért kapott a napszámos 100 napi munkájáért.” Máté példázatában három szolga szerepel, akik egyenként öt, kettő és egy talentumot kaptak. Egy talentum 60 minával volt egyenlő értékű, és kb. 34-35 kg. aranyat jelentett.

A történetek mondanivalója az, hogy Isten valami igazán értékes dolgot bízott ránk. Bár pénzbeli javakról beszél, amit tőle kaptunk, bármi lehet (anyagiak, lelki javak, idő, képességek, az életünk stb.), amit képességeinknek megfelelően kaptunk — vannak, akik többet, vannak, akik kevesebbet. De senkinek nem valami “vásári kacattal” szúrta ki a szemét, hanem valódi értéket adott nekünk. Olyasmit, ami az övé, de ránk bízta, hogy használjuk azt. Amit kaptunk tőle, az igazi értéket képvisel. Az életünk ajándék Istentől, és ő értékesnek tartja, ezért szeretné, hogy jól használjuk, és ne tékozoljuk, pazaroljuk el.

2. Felkészülés

A szolgák feladata az Uruk távollétében az, hogy jól használják, amit tőle kaptak, és ezáltal felkészüljenek visszatérésére és az elszámoltatás napjára. A jelenlegi életünk felkészülés az eljövendő világra, amikor Jézus visszatér, és megkezdi királyi uralmát. Ezért az életünket úgy kellene élnünk, hogy felkészüljünk arra, hogy ennek a királyságnak részesei leszünk. Az élet igazán nagy kérdése az, hogy hogyan használjuk a minánkat, a talentumunkat, az időnket, az erőnket, a javainkat — az egész életünket. Ahogyan most élünk, hatással lesz a jövőnkre, és meghatározza azt, hogyan tudunk majd Krisztus munkatársaiként neki szolgálni országában.

Pál apostol így fogalmazza meg ezt a tényt: “Vagy egy másik hasonlattal, olyanok vagytok, mint a lakóház, amelynek Isten a tulajdonosa. Mint bölcs építőmester, én fektettem le a ház alapját, ahogy Isten erre képessé tett. A további építést azonban már mindenki maga végzi! Jól vigyázzatok, mit és hogyan fogtok erre az alapra építeni! A ház alapja már készen van: Jézus Krisztus ez az alap, hiszen más alapot senki sem készíthet. Erre az alapra azután mindenki ráépítheti a maga házát, amelyhez különböző anyagokat használhat fel: aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, vagy szalmát. Hogy milyen anyagból épített, az az Ítélet Napján fog kiderülni. Mert az a nap tűzzel jön el, és próbára teszi, hogy ki milyen anyagból építkezett. Ha valakinek a háza kiállja a tűz próbáját, akkor jutalmat kap. Ha viszont leég a háza, kárt szenved. Ő maga ugyan megmenekül, de csak úgy, mint akit az égő házból mentenek ki a tűzön keresztül” (1Kor 3:9-15, EFO).

3. Elvárás

Az életünk célja nem az, hogy üdvözüljünk, és átessünk a menny küszöbén — akár egy futóverseny után, amikor csak átzuhanni van már erőnk a célvonalon. Isten azt szeretné, ha az életünket úgy látnánk, mint egy értékes ajándékot, amit tőle kaptunk, mely által felkészülhetünk az előttünk álló örökkévalóságra, és amelyről számot kell majd adnunk egy napon. Isten azért adta nekünk az életet, mert elvárja, hogy jól használjuk. Ahogyan a szolgáknak gazdálkodniuk kellett a rájuk bízott javakkal, gyarapítani őket, befektetni, jól felhasználni, úgy nekünk is kezdenünk kell valamit az életünkkel. Többet vár tőlünk Isten, mint hogy túléljük a hétköznapokat — azt szeretné, hogy vele megéljük azokat, és minden egyes nappal közelebb kerüljünk hozzá.

Istennek azonban nem csak elvárásai vannak velünk szemben, hanem segít is minket, hogy neki tetsző életet tudjunk élni. Darris McNeely a “Well Done, Good and Faithful Servant” című cikkében (The Good News Magazine, 2014. march-april, pp. 32-33.) ezt írja: “Isten, aki az életet adta nekünk, nem csupán elvárja a növekedést, de segítséget is nyújt, hogy megtörténhessen ez a növekedés.” Szentlelke aktív munkás az életünkben: formálja a jellemünket, gyümölcsöt terem bennünk, egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá formál minket, és ajándékokat ad, hogy hatékony szolgáló életet élhessünk. Isten az, aki az akarást és cselekvést is munkálja bennünk (Fil 2:13).

McNeely így folytatja: “Ez az élet felkészülés és kiképzés egy teljesen más jellegű életre az eljövendő világban. Amikor ezt megértjük, Isten elvárja tőlünk, hogy ennek megfelelően éljünk, és minden napunkat ezzel a céllal az elménkben éljünk meg.” Isten a tudatlanság idejét elnézi (ApCsel 17:30), azonban ha most elolvastad a példázatokat, már nem vagy tudatlan. Pontosan tudod, mi Isten terve az életedre nézve, és a továbbiakban a kérdés ez: akarok Isten akarata szerint élni, és kész vagyok úgy használni azt, amit tőle kaptam, hogy egy napon kamatostól adhassam neki vissza?

 

Advertisements

Minák és talentumok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.