Mire választott ki minket Jézus?

Sok embernek vannak elképzelései arról, hogy hogyan akarnak vallásos életet élni. Kialakult életritmusuk van, melyben egy meghatározott módon hajlandók beleszólást engedni Jézusnak is. Sokan vannak, akik “az ő nevében” tesznek dolgokat (Mt 7:22-24). A kérdés viszont nyitva marad: Vajon Jézus milyen céllal hívta el az embereket? Vajon ő mit tekint normálisnak a keresztény életvitel tekintetében? Maga Jézus adja meg erre a választ, amikor kiválasztja apostolait.

Fotó: Némedi Gabó

Fotó: Némedi Gabó

“Jézus ezután fölment egy hegyre, és magához szólította azokat, akiket a többiek közül kiválasztott. Ezek csatlakoztak is hozzá. Tizenkét férfit jelölt ki — akiket apostoloknak nevezett –, hogy állandóan vele legyenek, hogy kiküldje őket Isten üzenetét hirdetni, és hogy felhatalmazást kapjanak a betegek gyógyítására, meg a gonosz szellemek kiűzésére” (Mk 3:13-15, EFO).

E versek szerint Jézus elhívása hármas célt szolgál:

  1. Hogy vele legyünk,
  2. hogy hirdessük az evangéliumot, és
  3. hogy gyógyulást és szabadulást hozzunk másoknak.

A vele való közösség életünk legfontosabb része. A Bibliából kiderül, hogy életünknek három alappillére van: Istennel való közösség (imádat), bizonyságtétel (kifelé való szolgálat) és a testvérek felé való szolgálat (gyülekezeten belül). Ezek közül az imádat, vagy a Jézussal való közösség a “jó rész” (Lk 10:42), mely örökké megmarad. Akkor, amikor már senki nem lesz, akinek az evangéliumot el kellene mondanunk, még mindig imádni fogjuk Istent és közösségben leszünk vele (Jel 21:3). Ezért kiválasztásunkkal Jézus elsődleges célja az, hogy helyreállítsa a vele való megromlott kapcsolatunkat.

Másrészt elhívásunk az evangélium hirdetésére vonatkozik. Némelyeknek adatik az evangélizálás kegyelmi ajándéka (Ef 4:11), akik nagyobb volumenű szolgálatot végeznek az evangélium hirdetése terén. A missziós parancs (Mt 28:28-20) azonban mindenkinek szól, csakúgy mint a felhívás, hogy legyünk só és világosság ebben a világban(Mt 5:13-16). Minden élő hitű keresztény képes arra, hogy olyan életet éljen, mely mások figyelmét Istenre irányítja. És képes arra is, hogy amikor alkalom adódik rá, beszéljen Jézusról másoknak.

Harmadszor pedig szolgálatunk gyógyulás és szabadulás lehet más embereknek. Itt most elsősorban nem a fizikai betegségekből való gyógyulásra gondolok, bár ez is fontos — és Isten akarata szerint gyógyíthat. A lelki gyógyulás és szabadulás azonban az evangélium hirdetésével van kapcsolatban. Amikor az emberek meghallják és megértik Isten üzenetét, akkor az életük rendbe jön, a félelmeik elmúlnak, a “démonaiktól”, szorongásuktól megszabadulnak. Jézus rendbe teszi azt, ami elromlott.

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Jézust követjük, az ő tanítványai vagyunk. Számolnunk kell azzal, hogy ennek feltételeit nem mi határozzuk meg, hanem az, aki elhívott minket. Ha valaki Jézus követésére adja a fejét, akkor csak úgy érdemes azt csinálni, ahogyan a Mester akarja. Ezért érdemes minden áldozatot meghozni, hogy megtapasztaljuk, mennyire kellemes és boldogító az az iga, amit ő ránk tesz: “Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok –, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű (Mt 11:28-30, EFO).

Advertisements

Mire választott ki minket Jézus? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.