Hogyan lehet tönkretenni a gyülekezeti közösséget?

A gyülekezeti közösség megélésével kapcsolatban az egyik legfontosabb alapigém a következő: “…igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Ef 4:3, MBT). Pál eme szavai megértették velem, hogy a keresztények közötti egység adott, Isten a Szentlelke által munkálta azt ki. Így a mi dolgunk nem az, hogy megteremtsük, hanem hogy megőrizzük azt. Nem annak módját kell keresnünk, hogy egységbe kerülhessünk más hívőkkel, hanem azt kell felismernünk, hogy egységben vagyunk velük, és épp ezért kapcsolatunkban a békességre kell törekedni. Mint oly sok esetben, itt is azt látni azonban, hogy az elmélet és a gyakorlat között szakadék tátong.

Fotó: MKGY

Fotó: MKGY

Amennyire nem tudjuk megteremteni az egységet a kereszténységen belül — hiszen az Isten munkája –, annyira sokat kellene tennünk azért, hogy a tőle kapott egységet, közösséget, testvéri szeretetet megőrizzük. Ha egy gyülekezetre gondolunk, mind annak vezetői, mind pedig a gyülekezeti tagok tönkre tudják tenni az élő és jó közösséget meggondolatlan, a Bibliával nem egyező viselkedésükkel.

Mit ronthat el egy vezető?

  1. Ahelyett, hogy a rábízott embereket a lelki érettség felé vezetné, a kiskorúságban tartja őket.
  2. Azt gondolja, hogy a gyülekezet az övé, és nem ismeri fel, hogy Jézus a tulajdonos, akinek számadással tartozik.
  3. Nem Isten, hanem a saját dicsőségét keresi, célja az, hogy mások felnézzenek rá, és tiszteljék őt.
  4. Ahelyett, hogy a saját vagyonából, idejéből, energiájából adna, adna, adna, meggazdagodni próbál, és nyerészkedik az evangéliummal.
  5. Nem figyel oda a visszajelzésekre, nem érdekli, hogy mi a tagok véleménye, mik a szükségleteik.
  6. Ahelyett, hogy Isten Igéjét hirdetné, a saját gondolatait tukmálja rá a hallgatóira. Nem engedi, hogy a Biblia üzenete hatással legyen a gyülekezet tagjainak életére, mert szavai elnyomják Isten Igéjét.
  7. Elvárásokat támaszt, megfelelési kényszert állít fel — ezzel elérve, hogy a tagok belefáradjanak terheik cipelésébe.
  8. Nem ad lehetőséget a talentumokkal rendelkező tagoknak a szolgálatra.

Mit ronthat el egy gyülekezeti tag?

  1. Látva a problémákat, melyekért sok esetben a vezetők a felelősek, egyszerűen nem jár. Ahelyett, hogy próbálna segíteni a megoldásban, távol marad.
  2. Mindenféle elismerés nélkül kritizál, támad, elégedetlenkedik, zúgolódik — mindennel.
  3. Nem használja a lelki ajándékait, melyeket Istentől kapott, hanem elvárja, hogy kiszolgálják őt.
  4. Nem imádkozik sem a vezetőkért, sem a gyülekezeti közösségért.
  5. Nem vesz részt semmilyen szolgálatban vagy tevékenységben, de kívülről bekiabál, és kritizálja azokat, akik a dolgukat végzik.
  6. Rossz színben tünteti fel mások előtt saját gyülekezetét vagy a kereszténység egészét.
  7. Nem hallgat a vezetőkre, nem követi az iránymutatásukat, nem hajlandó együtt haladni a közösség egészével.

Miért fontos az egység?

A 133. zsoltár nagyon szépen kiemeli az egység fontosságát: “Milyen jó és kedves, mikor a testvérek harmóniában, jó egyetértésben élnek…! Oda küld az Örökkévaló áldást és örök életet” (Zsolt 133:1, 3, EFO). Ahol egység van, ott élet van. Ahol nincs egység, ott élet sincs. Ami él, az változik, növekszik is. Ami nem él, az stagnál és romlani, pusztulni kezd. A Zsolt 133:2 szerint az egység a fejnél kezdődik (a vezetőknél), és onnan terjed át a többi testrészre, Krisztus Testének, vagyis a gyülekezetnek a tagjaira. Sok-sok tényezőt lehetne említeni, amivel a lelkipásztorok és a gyülekezeti tagok el tudják rontani azt a gyülekezeti közösséget, melyért Krisztus az életét adta. Sokkal nehezebb azonban elkezdeni azt, hogy a javát, épülését munkáljuk — ezzel okozva örömöt a Főnek.

Az én személyes meggyőződésem az egyházzal kapcsolatban ez: megértettem, hogy Krisztus az életét adta érte, ennyire szereti. Ha ő meghalt értem is, nekem képesnek kell lennem, hogy érte éljek, és azért, amit ő fontosnak tart. Márpedig Jézusnak az egyház és annak helyi gyülekezetei fontosak. Olyanok, amilyenek, de fontosak számára. A gyülekezet épp olyan emberekből áll, mint én vagyok — tökéletlenek, megtért bűnösök, akiknek valaki kész volt megbocsátani. Ha magammal szemben elfogadó vagyok, és másoktól is elfogadást várok, én hogy tehetném meg, hogy őket nem fogadom el, és nem békességgel közeledek feléjük?!

Azért, amilyen állapotban a kereszténység van, mind a vezetők, mind a gyülekezeti tagok egyaránt felelősek. Ahelyett, hogy a két oldal egymásra mutogatna — amint ezt teszik –, el kellene kezdeni tisztelni és szeretni egymást, és együttműködni a helyzet orvoslásán. Én eldöntöttem, hogy ezt fogom tenni. Más közösségek nevében nem tudok nyilatkozni, de a sajátunkban arra törekszünk, hogy elkerüljük az egyház kétezer éves hibáit. Ha mi képesek vagyunk erre törekedni, és kemény munkával küzdeni a jóért, hiszem, hogy mások is készek erre. Hiszek abban, hogy az egyház egy napon az a csodálatos, szeplőtelen szűz lesz, akit Jézus a menyasszonyául választott.

Reklámok

Hogyan lehet tönkretenni a gyülekezeti közösséget? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, gyülekezetvezetés

Hozzászólások lezárva.