A hiábavalóvá tett Isten

A tízparancsolat egyik rendelkezése így hangzik: “Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!” (5Móz 5:11, MBT). Érdemes elcsendesedni, és elmélkedni ezen a mondaton — mit jelenthet egy keresztény életében hiábavalóvá tenni Istent? Visky András néhány gondolata fölött — melyek a Reggeli csendesség című könyvéből származnak — hasznos lehet megállni és elgondolkodni.

Kép: Angelina Grigorenko (pinterest.com)

Kép: Angelina Grigorenko (pinterest.com)

“Isten nevét hiába fel ne vedd — ez azt jelenti, ne ejts ki egyetlen mondatot sem felőle, amit ne neki mondanál, amit nem vele együtt mondasz, amiben ne lenne benne ő… 

A hiábavaló Isten — elszigetelt Úr.
A hiábavaló Isten — mindenhatóságától megfosztott teremtő.
A hiábavaló Isten — korlátozott mozgásterű cselekvő.
A hiábavaló Isten — cenzúrázott Logosz.
A hiábavaló Isten — egy (bármilyen!) ideológia vitorlájába kényszerített szélfúvás. Ami, meglehet, elviszi hajónkat oda, ahová akartuk, de ez a hely rettentően távol esik attól, ahol Isten lakozik…
A hiábavaló Isten — magányos Isten.
A hiábavaló Isten — várakozó Atya.”

A hiábavaló Isten — akinek csak a nevét emlegetem, de a Személyével nincs olyan kapcsolatom, melyre ő vágyik velem.

Reklámok

A hiábavalóvá tett Isten bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.