Utolsó mondatok

Modern világunkban sok vezetőnk van. Politikusoknak, celebeknek, sztároknak, színészeknek, élsportolóknak, médiaszereplőknek nevezzük őket. Ők azok, akik befolyásolják a gondolkodás- és életmódunkat. Az emberi vezetőkkel kapcsolatban a Biblia egy fontos figyelmeztetést tartalmaz: “Ne feledkezzetek meg vezetőitekről… Figyeljetek életük végére…” (Zsid 13:7, MBT). Egyszerre kell szemlélnünk az életüket, és földi pályafutásuk befejeződését is — mindennek komoly üzenete lehet számunkra.

time

Híres utolsó mondatok

Az Interneten könnyen ráakadhatunk néhány ismert személy állítólagos utolsó mondataira. Tallulah Bankhead színésznő, liberalista volt, aki soha nem vetette meg a földi élvezeteket — legyen szó a szabad szerelemről, az alkoholról vagy akár a drogokról. Utolsó szavai ezek voltak: “Kodein…, bourbon…” A földön töltött utolsó pillanataiban is drogot és alkoholt kért. Carl Panzram sorozat- és kéjgyilkos volt, aki 21 embert, köztük gyerekeket ölt meg. Gyűlölte az embereket, és saját magát is. Utolsó szavaiból sem a megbánás tükröződik, hiszen kivégzése előtt a hóhérait sürgette: “Igyekezzetek, szerencsétlenek! Tíz emberrel végeznék, míg itt vacakoltok!” Oscar Wilde, aki életét a szépség szeretete jellemezte, ennek adott hangot utolsó leheletével is. Egy olyan szobában kényszerült meghalni, melynek berendezése nem tetszett neki, és ezt mondta: “Gyűlölöm ezt a tapétát. Kettőnk közül valakinek mennie kell.”

Ezekkel a szavakkal búcsúztak a világtól ők. Utolsó mondataikban nyoma sincs sem megbánásnak, sem valamilyen tartalmas üzenetnek, melyet örökségként hagynának hátra az utánuk következő nemzedékekre. Ha az életüket és életük végét szemléljük, nem sok követendő példát látunk — nem csak hármuk tekintetében, de a ma vezető egyéniségeknek tekintett hírességek esetében sem. Szerencsére találunk olyanokat, akik életmódja és életének vége is követendő példa lehet.

Pál utolsó mondatai

Az ApCsel legszomorúbb története a 20. fejezetben található. Közeledik Pál apostol jeruzsálemi megérkezése, letartóztatása és kivégzése. Bár még nyolc fejezet hátra van a könyvből és az apostol életéből is, ekkor intézi búcsúbeszédét az efezusi gyülekezet véneihez. Utolsó szavaiból érdemes meglátni, hogy hogyan élt, és miben követhetjük a példáját:

“Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről” (ApCsel 20:18-21, MBT).

“Ti tudjátok…” — ezzel kezdi az apostol. Élete nyitott könyv volt mindenki előtt. Nem viselt álarcot, nem játszotta meg magát, őszintén azt a képet mutatta magáról, aki ő valójában volt. Így nem kellett védekeznie, vagy jobb színben feltüntetnie magát. Életmódja önmagáért beszélt. Búcsúüzenetében pedig öt fontos dolgot emel ki, mely életét jellemezte:

  1. “Szolgáltam az Úrnak”Istent szolgálta. Az életét nem világi célokba vagy saját törekvéseibe fektette be. Számára a legfontosabb az volt, hogy azt az Urat szolgálja, aki őt megmentette, akinek a rabszolgájává vált. Ezért hivatkozik magára oly sokszor úgy, mint aki Jézus Krisztus rabszolgája.
  2. “Teljes alázatossággal”Életében megnyilvánult lelki érettsége. Mielőtt missziós munkáját elkezdte volna, éveket töltött a felkészüléssel az antiókhiai gyülekezetben. Isten formálta őt, kézbe vette, mint fazekas az agyagot, és arra a képre alakította, melyet ő megálmodott. Az élete fejlődött; évekkel később nem ott tartott, mint a megtérésekor. Az egészséges hívő életet a növekedés, fejlődés és jellemünk változása tükrözi vissza.
  3. “Könnyek és megpróbáltatások között”Pál vállalta a szenvedést Jézusért. Tudta, hogy ha ezen a földön együtt szenved vele, akkor az eljövendő világban vele együtt fog megdicsőülni is. Célja nem az volt, hogy átessen a menny küszöbén. Tudta, hogy Isten társuralkodóknak hívta el a keresztényeket — arra, hogy Jézus királyságában vele együtt uralkodjanak. Ez olyan cél volt, melyért kész volt elvállalni a nehézségeket is.
  4. “Hirdettem és tanítottam” Életének alapja az Ige volt. Ezt hirdette, tanította és élte. A Szentírás tekintéllyel bírt számára, formálta a jellemét és gondolkodásmódját, meghatározta döntéseit, befolyásolta mindennapjait. Nem emberi bölcsességet követett, hanem Isten szavait.
  5. “A mi Urunkban, Jézusban”Életének középpontjában Jézus volt. A megtérésekor rögtön feltette az őt megszólító Krisztusnak a kérdést: Ki vagy Uram? Mit akarsz, hogy cselekedjek? Innentől kezdve életét Jézus követése és a neki való engedelmesség jellemezte. Ő maga is az Urat követte, és őt hirdette, mint megfeszített Megváltót.

A fentiek eredményét gyönyörűen mutatja meg a következő néhány vers, mely a Szentlélek vezetéséről szól (ApCsel 20:22-23). Vida Sándor fordítása szerint Pál “a Szellemhez [volt] kötve”. Isten szolgálata, lelki érettsége, a Jézusért vállalt szenvedés, az Ige tekintélye és Krisztus központi szerepe az életében olyan volt, mint egy öt szálból álló kötél, mely a Szentlélekhez kötözte őt. Együtt tudott Istennel mozdulni. Ahová Isten ment, oda ment az apostol is; amit Isten akart, azt tette Pál.

Pál élete és búcsúbeszéde egyaránt olyan üzenetet tartalmaz, melyet érdemes követni. Azt remélem, hogy egy napon, amikor utolsó szavaimat intézem majd a családomhoz, barátaimhoz, gyülekezetemhez, én is elmondhatom: “Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva… hogyan viselkedtem közöttetek.”

Advertisements

Utolsó mondatok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gondolatok

Hozzászólások lezárva.